Triton nevű holdja egyedülálló a Naprendszerben olyan szempontból, hogy bár nagy méretű objektum (óriáshold), a hozzá hasonló nagyobb holdakkal ellentétben retrográd, azaz a megszokottal ellentétes irányban kering bolygója körül. A Neptunuszt közel körpályán, majdnem annak egyenlítői síkjában, 5,9 nap alatt járja körbe, a bolygó forgásával ellentétes irányban.

Hasonlóan retrográd, tehát a Naprendszerben általános keringési és forgási irányával ellentétes útvonalon haladó holdakból számos létezik még, de azok mind apró, befogott kísérők. A náluk jóval nagyobb Tritont is a bolygóközi térből foghatta be a Neptunusz, ám nagy kérdés, hogyan történt ez. Ahhoz ugyanis, hogy egy kóborló égitest valamely planéta holdjává váljon, kell egy “harmadik objektum” is, avagy egyéb külső segítség. Ez egy korábbi feltételezés alapján talán a Neptunusz körüli, a keletkezése után esetleg visszamaradt sűrű anyagkorong lehetett, amelynek súrlódása lassította le az erre tévedő ős-Tritont, és tette a bolygó holdjáva. Ezt a forgatókönyvet azonban maguk az elmélet kidolgozói is valószínűtlennek tartják.

Egy másik teória szerint a bolygóközi térben vándorló ős-Triton egy korábbi neptunuszholddal ütközött. A kataklizma elég energikus volt ahhoz, hogy lelassítsa és bolygó körüli pályára állítsa a Triton ősét, ellenben annyira nem volt heves, hogy szétdarabolja azt – azonban egy ilyen ütközésnek sem nagy a valószínűsége. Az [origo] cikke

]]>