Keleten is vannak olyan neves művészek, akik az emberek szívében örökké élni fognak. Ezen nagyok közé tartoznak Borisz és Arkagyij Sztrugackij, az egykori Szovjetunió két kitűnő író- testvérpárosa, akiknek a kijevi EuroConon idén április 16-án Európa országainak SF-küldöttei a European Grand Master kitüntető címet adományozták.
Arkagyij Sztrugackij 1925 augusztust 28-án, míg testvére, Borisz, 1933 április 14-én látta meg a napvilágot Szentpéterváron (Leningrád). Vezeték, illetve keresztnevüket minden nemzet máshogy írja, elvégre a cirill betűket nem könnyű arab írásra fordítani. De bárhogy is hangozzék a nevük, minden nemzet ugyanazt a két, zseniális szerzőt érti alatta.
Talán nem merész dolog azt állítani, hogy a testvérpár hírneve munkásságukhoz mérten meglehetősen csekély. Ez a helyzet több, sajnálatos körülmény összhatásából adódik. Amikor a Sztrugackij testvérpár a legtöbb és legismertebb műveit írta, még javában tombolt a hidegháború a két gazdasági nagyhatalom között és természetszerűleg egymás kultúrájától mélyen elzárkóztak. Másodsorban az orosz írott szöveget –mint a nevek kérdésénél tapasztalhatjuk- nagyon nehéz lefordítani, nem csak a betűk sajátossága, hanem a szavak szokatlan összetétele miatt is. Hogy nevük mégis fönnmaradt az a film univerzális nyelvének köszönhető. A Sztrugackij fivérek művéből született meg ugyanis Andrej Tarkovszkij zseniális sci-fije, a Stalker.
A testvérpár első, több nyelvre lefordított könyve, a The Way to Amalthea 1960-ban jelent meg. Ebben a műben a történet szerint egy, a Jupiter bolygón található, Amalthea nevű bázisra tartó űrhajó egy meteoritzáporban súlyos balesetet szenved és a legénységnek minden erejét össze kell szednie, hogy kiböjtöljék a rájuk váró nehéz napokat. Ez a mű volt gyakorlatilag az első sci-fi – katasztrófa alkotások elődje.
A Sztrugackij fivérek legnagyobb hatású műve a Piknik a Senkiföldjén (angol címén: Roadside Picnic, orosz címén: Piknik na obochine). Erről a páratlan történetét dolgozták fel az 1979-es Stalker című filmben. A könyv egyértelműen korszakalkotó volt és óriási hatást gyakorolt a világ művészeteire. Elég ha csak annyit említünk meg, hogy a Piknik a Senkiföldjént nem csak film, hanem színházi előadás, sőt számítógépes játék formájában is feldolgozták.
A két nagyszerű író az 1980-as évek végén alkotta utolsó, közös műveiket. Kiapadhatatlan fantáziaviláguk még sokakat örvendeztetett volna meg, ha nem következik be 1991-ben Arkagyij Sztrugackij, az idősebb fivér, tragikus halála. A két kitűnő szovjet-orosz művész munkáit mindig érdemes újra kézbe venni, mert könnyűszerrel versenyre tudnak kelni némely tengerentúli sci-fivel.
Bibliográfa (magyarra lefordított műveik):
Újonc a világűrben (1962)
A hétfő szombaton kezdődik (1964)
A század ragadozó tárgyai (1965)
Nehéz istennek lenni (1966)
Fogadó a Halott alpinistához (1969)
A marslakók második inváziója (1972)
A kárhozott város (1975)
Piknik a senkiföldjén (Piknik az árokparton, 1977)
A Kölyök (1977)
Egymilliárd évvel a világvége előtt (1978)
Bogár a hangyabolyban (1981)
]]>
