Gyors egymásutánban 3 kitűnő meglátást is kaptunk a friss Csillagkapu sorozatról, a Stargate Universe bemutató duplarészének kapcsán – Maróthy László, Freevo és Dzséjt billentyűzetéből is. Az összkép mindegyik esetben pozitív – úgy tűnik, hogy a SyFy és a sorozat alkotói egy nagyon jó és fogyasztható művet tettek le az asztalra. A Tovább gomb után a konklúziók következnek. Freevonak a Csillagkapu sosem volt igazán a szíve csücske, és úgy tűnik, ő volt az SFportal kritikusai közül a legkevésbé meggyőzve. Ennek ellenére ez a konklúziója:
Összességében véve Robert C. Cooper és Bradley Wright eddigi munkásságát elnézve nehéz azt várni, hogy hirtelen mély karakterdrámával támadjanak bennünket, de a lehetőségeikhez képest a maximumnál is többet nyújtanak, és valami megmagyarázhatatlan módon képesek másfél órára lekötni. A sötét tónuson sokat segít a kézi HD-kamerák megfelelő használata, valamint a Destiny névre hallgató hajó antik mivolta. Bár a franchise-ból jelentős kiugrás a Universe, eredetiséggel mégsem könnyű dicsérni. Habár olyan morális és alkotói magasságokat sosem fog elérni, mint a Battlestar Galactica, sohasem lesz olyan kiegyensúlyozott, mint a Star Trek: Deep Space Nine, remélhetőleg kellemes szórakozást fog nyújtani hétről hétre azoknak, akik nem az eszképizmus miatt kedvelik a science fictiont.Maróthy László a korábbi években, ha cikkel jelentkezett az SFportalon, akkor az általában halálhírt jelentett, így meglehetős aggodalommal nyitottuk meg beérkezett írását.
Két dolog volt nagyon szembetűnő az első két rész megtekintése után. A beígért sötétebb hangvételt úgy tűnik, megkapjuk. Mind hangulatban, mind képi világban. A Destiny díszlete alapból sötétebb árnyalatú, kevés megvilágítással. Az első részekben a szereplők komorak, néha töri csak meg ezt egy poén, vagy egy romantikus szál (ebből 2 is van kibontakozóban). A karakterek a korábbi Stargate sorozatokhoz képest komolyabbak, szűkszavúbbak, és szinte senkit sem tudunk beazonosítani egy-egy korábban megismert karakterrel. Rush a lángész, azonban a “cél szentesíti az eszközt” elvet vallja. Young kemény katona, és egy pillanatra sem oldódik fel. Wallace az ifjú géniusz, ugyanakkor félénk, és inkább visszahúzódó. Ezek mind ígéretes momentumok, amik érdekes konfliktusok forrásai lehetnek. A szereplőgárda egyébként lényegesen fiatalabb, mint a korábbi szériákban. Nagy hangsúly kerül azokra a fiatal katonákra és civilekre, akik életükben talán először néznek szembe a félelmeikkel, kétségeikkel. Brad Wright és Robert C. Cooper pont azt adta, amit ígért – minden eddiginél sötétebb hangvétel, ugyanakkor fiatalabb, lendületesebb karakterek.Dzséjt is azon frissiben megtekintette a sorozatnyitót, és ő is nagyon lelkesen nyilatkozott – holott az első hírek alapján még ő is a szkeptikusok táborába tartozott:
Szóval, együttvéve azt kell mondjam, hogy kezdeti félelmeimmel ellentétben a Stargate Universe esélyes lehet a legjobb Stargate sorozat címére. Na persze, ha nem csak a kezdet lesz ilyen jó. Amennyiben fenntartják a karakterközpontú történetet, a látványt (ami nagyon ütős), a hangulatot, és a sztori sem megy el töltelékrészek garmadájával, akkor bizony egy nagyon jó sorozatnak nézünk elébe.
