2006. május 2-án Bill Cooke-nak és csapatának (NASA Meteoroid Environment Office) sikerült elkészíteni a mindeddig legjobb felvételt egy holdi meteorit-becsapódásról. A kozmikus kő a Mare Nubiumba csapódott be, miközben 17 milliárd J energia szabadult fel (kb. 4 tonna dinamit robbanási energiájának felel meg). Az észlelt felvillanás 0,4 másodpercig tartott, és 7 magnitúdó volt a fényessége. A modellszámítások szerint a becsapódó test átmérője kb. 25 cm volt, sebessége pedig 137 ezer km/h lehetett. A keletkezett kráter valószínűleg 14 méter átmérőjű, három méter mély gödör.
A meteorit becsapódása a Holdon (jobbra fent). A videó hétszeres lassítású (NASA nyomán)
A csoport a megfigyelésekre egy 25 cm átmérőjű, számítógéppel vezérelt távcsövet használ. Havonta átlagosan tízszer tudnak megfigyeléseket végezni a Hold sötét oldalán. Már a mérések megkezdésekor, 2005. november 7-én sikerült egy távcsőteszt során rögzíteniük egy felvillanást, ami feltehetőleg egy 3 m-es krátert eredményezett. A májusi robbanást mindössze 20 órányi mérés után észlelték, azaz a hasonló nagyságrendű becsapódások meglepően gyakran történhetnek.
A csillagaszat.hu cikke
http://hirek.csillagaszat.hu/fold_es_hold/20060616_nagy_becsapodas.html
