Marvel legújabb filmjét, a Captain America: The Winter Soldiert, amit sokan nem is szuperhősfilmnek, hanem remek thrillernek értékelnek. „… hetvenes évekbeli stílusú politikai thriller, amiben egy szuperhősé a főszerep”- foglalja össze a Geektyrant. „Azt mesélték nekem, hogy a filmet ők Amerika kapitány három napjának hívták – ha nem érted az utalást, akkor muszáj megnézned A keselyű három napját.” A film két évvel a The Avengers után veszi fel a fonalat, ahogy Steve Rogers – sikertelenül – próbál beilleszkedni a normális életbe. Hiszen ő egy huszonvalahány éves fickó, aki 95 éve született. „Olyan elveszett, mintha egy második világháborús hős a 9/11 utáni világba ejtőernyőzött volna. A S.H.I.E.L.D.-nek dolgozik, de konfliktusai vannak Nick Fury-vel és Black Widow-al egyaránt a módszereik és a céljaik miatt.”  A Geektyrant szerint a rendezők nem félnek attól, hogy párhuzamokat vonjanak a mai politikai világgal, épp ellenkezőleg: mindent kiemelnek, ami félelmetes a S.H.I.E.L.D. tevékenységében és törvényfeletti aktivitásában – ami még félelmetesebbé válik azáltal, hogy valami sötét dolog készülődik az ügynökségben. „Ha azt hiszed, hogy egy nehézkesen és unalmasan hangzik, akkor tévedsz” – a rendezők remekül kezelik a helyzetet, a film könnyedén, már-már komédiába hajlóan indul, és végig vannak vicces, meglepő pillanatok. Ugyanakkor a Winter Soldier nem fél azt sem megmutatni, hogy vannak járulékos, civil veszteségek is a harcok során – bár nem véresek a jelenetek, azért sokkal inkább láthatóak a veszteségek, mint például a The Avengers-ben anno. „A Captain America: The Winter Soldier a legjobb film, amit idáig a Marvel Studios kihozott” – állapítja meg a Geektyrant. A film politikai thriller jellegét dicsőíti a The Guardian kritikusa is, akinek ugyan nem tetszett az előző Thor, de az új Captain America bejött neki is. „Ahelyett, hogy például megpróbálnának megállítani egy rosszindulatú szuper-elfet, aki megpróbálja elpusztítani a kilenc birodalmat, ezek a szuperhősök hirtelen a valódi világ kérdéseivel vannak elfoglalva, mint a nemzetbiztonság, a polgári jogok, és a hírszerzés. Felüdítő látvány.” A S.H.I.E.L.D. ugyebár egy high-tech, biztonsági tanács által vezetett ügynökség, amely felett nincs demokratikus felügyelet – ami érdekes látvány „a poszt-snowdeni világban. Star Warsos példával élve ez inkább a Birodalom, semmint a Lázadók Szövetsége. A film mesterfogása az, hogy megfordítja az egyenletet és az egész vállalkozást kérdőjelezi meg. És ki lenne jobb ennek a megkérdőjelezésére, mint Steve Rogers, azaz Amerika kapitány?” Bár a szerző szerint Rogersnek nincs igazi személyisége, és a szuperhős képességei is korlátozottabbak, egy valamit jobban tud, mint bármely más szuperhős: „képviselni a Nemzet hazafias Lelkét. Amikor Rogers az 1940-es évekbeli szemével tekint a S.H.I.E.L.D. veszély analízisére, ami egy fagyasztó kombinációja a tömeges megfigyelésnek és a drónhadviselésnek, és azt mondja: „Ez nem szabadság. Ez félelem” – nos, az egy remek pillanat”.    ]]>