A következőkben egy interjútolvashattok az rpgportal.hu-n heti bontásban megjelenő regény, a Maszkokkeringője írójával. Ódor Ákos nemcsak egy új fantasy-világ, Yagaard, elsőregényének szerzője, de részt vett a világ megalkotásában is. A könyvről, avilágról, az alkotásról és a terveiről beszélgettünk vele.



R: -Mesélj egy kicsit arról, hogy miért a fantasy műfajt választottad, mikorelhatároztad, hogy író leszelő

Ákos:– Kedves vagy, de nem határoztam el, hogy író leszek, pusztán szeretek írni és,ha tehetem, hódolok is a szenvedélynek kisebb-nagyobb lélegzetvételűalkotásokkal. A fantasy pedig adta magát. Már általános iskola ötödik osztály ótaszerepjátékozom, főként hagyományos fantasy világokon játszottam és az életemrészévé vált az évek alatt. Szeretem én alakítani a cselekmények mögött rejlődolgokat, és ehhez kellő hátteret biztosít egy fantasy világ, ahol nem köti akezed egy stabil történelmi, földrajzi háttér, mint mondjuk itt, a Földön. Minda mai napig aktív mesélő, modulíró vagyok, bár mostanra kacsintgatok egyébirányokba is a fantasyn kívül, de egyelőre titok, hogy éppen min dolgozunk.

R: -Jelen regényed, a Maszkok Keringője egy eddig ismeretlen világon játszódik, ami- ha jól tudom – nem kizárólag a te fejedből pattant elő. Mennyit tettél te avilághoz, és mennyit adott neked a világ a regényeddel kapcsolatbanő

Ákos:– Ez a világ Yagaard, és én a végső stádiumban csatlakoztam a NumenX Stúdióhoz,vagyis az alkotói gárdához. Ha jól számolom “másfél” kultúra az, amibenoroszlánrészt vállaltam, és abban bízom, hogy a regénnyel a többi, érintettnépet is színesebbé tettem és fogom tenni. A világfejlesztés hosszú szerepjátéknélkülözés végére tett pontot és így hamar a szívem csücskévé vált. Úgygondolom, rendkívül színes Yagaard, és ami még fontosabb, logikus. Persze nehézösszeegyeztetni a logikát a fantáziával, de a világ atyjai kiváló koncepciótválasztottak azzal, hogy nem próbálták összemosni a korokat – például alovagkort a reneszánsszal, az ókort az ipari forradalom korával -, hanemegységesen, a mi ókorunkhoz hasonlító világot teremtettek széles körűkulturális sajátosságokkal.

R: – Mennyire klasszikus a világ?

Ákos: – A világ egyáltalán nem klasszikus, mégisismerős azoknak, akik jobban belemélyedtek egy kicsitvilágtörténelmünkbe es kultúráinkba. Mint említettem, a világgenerálásikoncepcióban szerepet játszott a logikus társadalmi rétegződés, kulturális, vallási és szociális alapoklefektetése, ezért sok kultúra – vonásaiban -nagyban hasonlít egy-egy földipárjához. Emellett pedig nem maradhatott el a misztikum fajokban, egyébélőlényekben és természetesen a mágiában, ami kizárólag vallási meggyőződésenalapszik. Yagaard remélem mielőbb az olvasók elé kerül, s jó érzéssel fognakrácsodálkozni kultúráira azok, akik ízelítőt kapnak a világból a Maszkokkeringője oldalain.

R: – Említed az alkotógárdát. Lehet tudni, hogy kikvagytok, mit csináltok? A többiek is regényírásban jeleskednek, mintte, vagy egyéb feladatokkal küzdenek? 

Ákos: – NumenX Stúdió néven futunk, aminek énviszonylag újonc tagja vagyok. Alapvetően szerepjáték fejlesztésselfoglalkozunk; szerencsére az égiek rengeteg fantáziával és kreativitással áldottak megminket. Mindenki megpróbálja mindenből kivenni a részét, fontos, hogy segítsükegymást, ne szürküljünk be, ne lépjünk a klisék csábító útjára. A többiekfőként világalkotásban mozognak, de nagyon sokat segítettek a regényszereplőivel való azonosulásban is. Megannyi szervezési feladat is hárul rájuk,most léptünk túl a 3. Sátortáborunkon, ami egy szerepjátékos rendezvénykellemesen családias környezetben, s ahol a résztvevők már ízelítőt kaphattak aNumenX Stúdió projektjeiből.

R: – Ezek szerint az ötleteiteket, a terveiteket,szűkebb körben ugyan, de elkezdtétek már valamelyest promotálni. Milyenterveitek vannak a nagyobb közönséggelő Tárgyaltok-e kiadókkal, vannak-etámogatók, vagy csak lelkesedéssel álltok jól?

Ákos: – Való igaz, a promóció első lépéseivel megvagyunk.Mostanra eljutottunk oda, hogy nem halogathatjuk tovább, ki kell állnunk anagyközönség elé, de nehéz érvényesülni. Szeretnénk ha a szerepjáték fogyasztókelé kerülne munkásságunk java, és úgy néz ki, az RPG Portal segítségével el tudunkjutni a kiadók küszöbéig. Hogy nyomtatásba kerül-e bármi is, az annak afüggvénye, hogy mennyire lesz széles körű az érdeklődés a promóciós anyagokiránt, azaz tudunk-e kellően biztos vásárlói hátteret bizonyítani a kiadókfelé. A lelkesedés egyelőre töretlen. Ez egy remek hobbi, ha megmarad annak,sem veszítettünk semmit a belefektetett munkával…De megsúgom, azért dédelgetünknagyra törő terveket.

R: – Amelyek egyik szele a Maszkok Keringője címűregény. Mesélj a mű születéséről. Hogyan keletkezett?

Ákos: – A gyökerek nagyon messzire nyúlnak. Az egészforrása egy kalandmodul volt a kilencvenes évek legvégéről, amit egy jólbejáratott csapatomnak írtam meg. A történet végül maradandó élményeketszerzett mindannyiunknak, aztán jó emlékként el is tűnt a süllyesztőben egészenaz Első Sátortáborig, mely a NumenX Stúdiósok által szervezett szerepjátéktábor volt 2004-ben. Ekkor már én is a csoport tagjaként tevékenykedtem, és amodulverseny kapcsán újra előkerült az említett történet, amit végül le isjátszott néhány lelkes csapat. Ennek sikerén felbuzdulva döntöttem úgy, hogymegér annyit a story, hogy szervezettebb formában is papírra kerüljön. Csak2005 nyarán sikerült elég lendületet venni ahhoz, hogy a regény folyamatábanszülethessen meg, nem szakaszokban. Eddigre annyira belém ivódott a fejlesztésalatt álló Yagaard lényege, hogy egyszerűen nem választhattam más világotháttérnek. Azt hiszem ez volt a legjobb döntésem eddig, ha összevetem mindenelőző próbálkozásommal, amit már meglévő világok bőre alá próbáltam csempészni.

R: – Egy szerepjátékban a főszerepet a játékosokalakítják. A te regényedben egy személy a főszereplő. Milyen szempontokalapján “választottad ki”? Miért éppen ő lett a”szerencsés”? és persze a nagy kérdés: miért csak egy személy?

Ákos:– A főszereplő választás rendkívül nehéz szülés volt. A fő koncepció az volt, hogyolyasvalaki legyen, aki éppoly ismeretlen a történet helyszínén, mint maga az olvasóYagaardon. A könnyebb azonosulás végett kellett így dönteni, ugyanakkor felmerült aprobléma, hogy teljesen ismeretlen mégsem lehet, mert olyan bizalmi kapcsotfeltételezett a bonyodalomhoz vezető megbízás, amit vadidegenként nemkaphat  senki. A történet az AscorBirodalom – leginkább a Római Birodalomhoz hasonlíthatnám, több romantikával esszínnel – fővárosában, Ascorianban játszódik. A főhős ennek a birodalomnakfelszabadított rabszolgájaként érkezik a városba, ahol először jár életében. Ahalidok közül való, egy sivatagi nép sötét bőrű gyermeke, sokkal érettebbgondolkodással, mint a többi fajtájabéli, így tulajdonképpen kicsit kívülállósaját népének körében is. Ideális alak egy Yagaardal ismerkedő számára. Hogymiért egy személy? Tulajdonképpen afentiek miatt is, de ebbe beleszólt a történet vonalvezetése is. Azt hiszem,nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, a regény nem mellőzi atitokzatosságot, a háttérben húzódó intrikákat, és mi sem egyszerűbb módja ezekelrejtésének, az olvasmány feszesebbé tételének, ha csak egy nezőpontbólláthatja az olvasó a szálakat. Eleinte nehéz volt Sidhelnek lenni az összes háttércselekmény tudatában, de végülsikerült megbírkózni a feladattal, úgy érzem.
Remélem, az olvasók is így fogják gondolni!

R: – Alegtöbb főhős különleges képességekkel van megáldva, ami kielemli az átlagból.Sidhel – a regény fekete bőrű hőse – rendelkezik effajta képességekkelő

Ákos:– Igen is és nem is. Egyszerű harcos ő, aki fiatal korában rabszolga sorsra jutvamegjárta az ascori légiókat is, mint fegyvernök. Kiváló pusztakezes harcossá nevelkedettjobb fegyver híján, és megtanult túlélni. Ha ezek különleges képességek, akkor igen,vannak neki. Hallgat a megérzéseire, amik általában helyesek, és néhol különberkölcsi tartásról tesz tanúbizonyságot, mint jópár nemesúr. Igen, kiemelkedikaz átlagból anélkül, hogy ezt ő maga érezné.

R: -és mi a helyzet Sidhel segítőivel és ellenségeivelő Ők maradtak az eredetimodulból, vagy születtek újak? Mennyire fekete-fehér jellemek amellékszereplők?

Ákos:– Tulajdonképpen megtartottam a régi szereplőket, de az új világ teljesen új szociálisviszonyokat és morális hozzáállást feltételezett. Azért a modul során életrekelő mellékszereplőktől nem volt szívem megválni, de sikerült olyankaraktereket alkotni, akik azóta szintén nagyon közel kerültek hozzám. Ajellemfejlődésre próbáltam koncentrálni és az volt a célom, hogy élvezetes,érdekes karakterekkel töltsem meg alapokat, akik nemcsak színesek, de hasznosak is mind a történet, mind a többiszereplő jellemfejlődésének szempontjából. Nagy kedvencem Vernar kapitány ésSecchi, az Arany kacsa tulajdonosa, vagy Hiwharr, a félőrült mágus, aki újszereplő az eredeti történethez képest.

R: -Anélkül, hogy lelebbentenéd a fátylat a lényegről, mesélj egy kicsit a regénycíméről! Miért Maszkok Keringője?

Ákos:– Mindig is szerettem a fordulatokat, a csattanókat, filmekben, könyvekben is ezek akedvenceim, főleg, ha mély mondanivalóval párosul. Valahol én is ezt próbáltammegvalósítani a regény oldalain. Maszkok, mert a valódi érdekek, indokokelrejtőznek az olvasó elől, és Keringő, mert van egyfajta tudatos fordulatosságmindeneseményben, amit a szereplők megélnek. Mintha csak egy táncot járnának anélkül,hogy táncparkettre lépnének. Nem akartam túlbonyolítani a címadási ceremóniát, deegyfajta miszticizmust igyekeztem belecsempészni. Az álarcoknak amúgy is fontosszerepe van a regényben, de erről győződjön meg mindenki maga. A történetszembesít azzal, hogy nem mindenki az aminek látszik, sokan hordanak maszkot akönnyebb boldogulás érdekében, és a maszk néküliek érvényesülése bizony sokkalnehezebb, akárcsak a mi mai világunkban.

R: -Lesz a regénynek folytatása, azaz visszatér-e még Sidhel különféle kalandokkal?

Ákos:– Sidhellel reményeim szerint találkozhatunk mindannyian még két kötetben, amikét újabb stádiumát mutatja majd be az amúgy sodródó halid harcos életének.Elöljáróban csak annyit, hogy szeretném tovább bővíteni Yagaardot újabbleírásokkal, érdekes helyszínekkel, amit nem feltétlenül talál meg az olvasó avilágleírásban, úgyhogy a két újabb kötet új vidékekre, különleges kultúrákbölcsőjébe kalauzol el majd minket.

R: -Kiknek ajánlod a regényt? Van-e üzenete a könyvnek a nem fantasy rajongókfelé?

Ákos:– A regényt bárkinek ajánlom, aki izgalmakban gazdag, fordulatos és könnyedolvasmányra vágyik, bár talán igazi élményt az érettebb korosztálynak jelentmajd. Nem akartam igazán mély mondanivalót adni, hiszen épp elég nehéz leszmegbírkózni az új világgal és szereplőkkel az olvasónak, inkább a jellemekegymáshoz fűződő viszonya az, ami mindenki számára szolgálhat némi tanulsággal.

R: -Várod-e az olvasói visszajelzéseket? Mit gondolsz, hogyan fognak fogadni egy
ismeretlenvilágban, ismeretlen szereplőkkel játszódó történetető

Ákos:– Természetesen nagyon várom a kritikát, és nincsenek illúzióim, kapok majdhideget, meleget, de remélem mindez építőleg fog hatni jövőbeni munkásságomra.Bízom benne, hogy ami érdeklődés körüllengi majd a Maszkok keringőjét, azőszinte lesz. A világ egy része pedig még számomra is ismeretlen. Legyenek azolvasók is részesei, alkotói ennek a világnak, segítsenek, hogy a szereplőinkne legyenek ismeretlenek többé, és sok közös kalandot éljenek meg együtt azelkövetkező években!


Kapcsolódó anyagok:
Fórum: Maszkok keringője
A regény: Maszkok keringője 1.

]]>