Megjelent a Galaktika 199. száma. A hónap fő témája az “új” Naprendszer, mely egycsapásra elveszítette kilencedik bolygóját. A cikkekben játékkatonák, szoftverek és Star Wars is sorra kerülnek. Az októberi szám írói: Walter Jon Williams, Somlai Nóra, Murray Leinster, David D. Levine, A. Bertram Chandler, Walter M. Miller Jr., Dale Bailey, Mihail Puhov. Úgy nőttünk fel, hogy tudtuk, kilenc bolygó kering csillagunk körül. 2006 augusztusában összeült a Nemzetközi Csillagász Szövetség (IAU) 26. közgyűlése Prágában, hogy elfogadja a bolygó definícióját. Az előzetes tervek szerint három új objektum is bolygó státuszt kapott volna. A határozatcsomag elfogadása után lefokozták a Plútót, és teljesen átrendezték a Naprendszert. De miért is volt minderre szükség? Nem egyszerű a rendezők élete, ha valóban látványos tömegjeleneteket akar csinálni. Egy kosárlabdameccs jeleneteihez is 10-12 ezer statiszta szükséges. és akkor még hol vagyunk a háborús filmek hatalmas csatajeleneteitől. Az Oscar-díjas Gandhi című filmben Attenborough olykor több tízezer embert irányított. Peter Jackson Középföldén 26 000 statisztával dolgozott. Kevesen tudják, de a korabeli adatok szerint a Metropolis című némafilmben a tömegjelenetekben több mint 30 000 statiszta vett részt, és közülük 11 000-nek leborotválták a haját. De véget ért a valódi tömegjelenetek kora. Egy új szoftver minden problémát megold. Az minden Star Wars-rajongó számára nyílt titok, hogy a film sivatagi jeleneteit Afrikában forgatták. Egy magyar forgatócsoport most ellátogatott Tunéziába, hogy dokumentumfilmet forgasson a helyszínekről. A Visszatérés a buckalakók közé című írás segítségével érdekes háttérinformációkat tudhatunk meg. Ha valaki a játékkatonák szót meghallja, elsőként a régi korok fából faragott figurái, a pici műanyag katonák, vagy éppen egy G. I. Joe baba jut az eszébe. De a 21. században az amerikai hadsereg új értelmet adott a szónak. Valós harci háték a US ARMY támogatásával. Az októberi számban folytatják Walter Jon Williams „Léthé” című kisregényének közlését, melynek hőse egy űrhajóbaleset következtében elveszítette feleségét, és most nem képes dönteni, érdemes-e visszahoznia egy több száz éve „lejárt szavatosságú” klónt? Somlai Nóra rövid, ám annál hátborzongatóbb írása, a „Köldökzsinór” az emberi test egy különös elváltozásával riogat. A „Hosszú az út a Plútóig” című Murray Leinster elbeszélés havi témánkhoz kötődve a plútói bányásztoborzás kulisszatitkaiba avatja be az olvasót. David D. Levine idei Hugo-díjas novellája, a „Tk’tk’tk” egy idegen földre vetődött kereskedelmi ügynök viszontagságait taglalja. A. Bertram Chandler klasszikusa, az „Ismerős módszer” idegenek küldöttségével szembesíti az emberiséget. A földönkívüliek csupán kereskedni akarnak velünk – vagy mégsem? A „Hozzám hasonlók”, Walter M. Miller Jr. elbeszélése egy amerikai háziasszony néhány napjába egy új faj kialakulásának történetét sűríti bele. Ez a mű évtizedekkel korábban egyszer már megjelent magyarul, de most olvasható első ízben csonkítatlanul a teljes szöveg. Dale Bailey világvége-víziója, az „Özönvíz” rémisztő képet fest egy lehetséges jövőről, azzal a megnyugtató végkicsengéssel, hogy a kisemberek mindig megtalálják a helyüket. A havi retró egy orosz szerző, Mihail Puhov novellája, „Az építők tüzei”, költői kép a haladásba vetett hitről. A történelmi jelentőségű, 25. Galaktika-számot idézi meg a magazin általa. ]]>