A rózsa egyszerre született a nappal.Elötte sokáig szépitkezett zöld levélszobájában.Nem akart olyan gyürötten a világra jönni,mint a pipacsok.Kibontotta szirmait,és elkezdett illatozni.Nem készakarva illatozott szegény,hanem mert ezt követelte töle a “belsö parancs”.A különböző lepkék,darazsak és méhecskék pedig csak jöttek,megcsodálták és gyönyörködtek benne,mámorosan itták magukba az illatát.Mert kedves barátaim,ha eddig nem tudtátok volna, most megmondom nektek,hogy minden magányos rózsa egy nagy büdös qrva.A kis herceg ott feküdt mellette horkolva,szájából alkoholos bűz áradt,körülötte üres sörösüvegek.Mert előző este ugyebár a rókával…és hát…azt az utolsó üveg sört nem kellett volna meginni,mert az ütötte ki.Miután kinyilt a rózsa, rájött,hogy sokkal jobb lett volna,ha lepkének,méhecskének,darázsnak születik,de beérte volna,ha hernyó esetleg brr…csiga lenne, nem pedig egy szál magányos rózsa!Brod,miért nem nyomod meg a N.P.V.G-t?Józsi bácsi vagy legalább maga zárja el azt az izét,hogy ezer darabba szálljon szét ez az F003-as rohadt sárgolyó kis hercegestől,rózsástól,rókástól!Hogy végre csönd legyen és nyugalom.és ez a csönd pontossan addig tartana,mig valamelyik pergő forgó keringő darabjára rá nem tévedne egy kóbor E.T.valamelyik távoli galaxisból és ott nem hagyna egy kis kutyapiszkot a cipőjéről,amiből ismét kifejlődhetne a nagybetüs élet.DE MI A FéSZKES FENéNEK?”Attól, akit nem ismerek, sokkal több jót kaptam,mint attól, akit ismerek”Ismeretlen szerző]]>