Kasztovszky Béla A következő szint című kisregényéről. A kisregényben legalább két problematika jelenik meg. Az egyik a newtoni fizika világképébe illeszkedő történet emberléptékű célokról, kalandokról: sebességről, űrutazásról, négy ifjú emberről. A másik szál ennél sokkal nagyobb léptékű, az anyag vonzásából kiszabadult, téri-idői végtelenben bolygó, tökéletesen szabad lények világa, az Űrodisszeia és Markovics Botond Gömb-világának hasonlóságában. A két problematika két különböző megvalósulást eredményez. Az egyik az író megszokott stílusában fölépülő történet a földi megbízatásból elröpülő, kivételes képzettségű fiatalokról: bonyodalma a „kis számítási hiba”, az antianyag hatása a sebességre, így a „túlugrás”, az idegen civilizációval való kapcsolatfelvétel meghiúsulása. Ezt a problematikát a szokásos módon jellemzett fiatal hősök hordozzák, egyéni vonzalmakkal, gyengékkel és erényekkel, áldozatkészséggel; velejárója a számos tudományos eszmefuttatás. A második rész az emberiség távoljövőjének lehetőségeit latolgatja: a fejlődés lehetőségeit, az idegen civilizáció tudásának hatását, egy túlfejlődött, végtelen lehetőségű, éteri lényekből álló kultúrát, amelyből azonban már hiányzik a faragatlan ősök kíváncsisága, újat akarása (némiképp Lengyel Péter regényéhez, az Ogg második bolygójához hasonlóan), és a kultúra fönntartását az ismeretszerzést is korlátozó gépre bízza, megkockáztatva az elkorcsosulást. Ez a rész szürrealisztikus, nem emberi entitások története, ellentétben az emberi szereplők gondolkodásával és működésével. (Kicsit zavaró, hogy a dramaturgiailag oly fontos cselekményelemnek, az éteri táncművész lány halálának és Walter megbüntetésének ügyében ez a végtelenül emberséges és kulturált világ elfogultan jár el: nem veszi figyelembe, hogy Walter legjobb tudása és hite szerint egy hologramra lőtt rá, a jövő világ gyilkosként ítéli el és tanulmányozza.) Az író a jövők lehetőségei közül az egyetlen túlélő lehetőséget ajándékozza az emberiségnek: optimizmusának bizonysága, hogy egy időhurokkal visszatér a krízispontra, és elrendezi az ember-szereplők sorsát. A négy fiatal az  ifjú Kasztovszky-hősök méltó társa, tökéletes a tudásuk, az intelligenciájuk és az erkölcsük. A cselekmény lassan bontakozik ki, nagy szerepet tölt be kifejtésében a tudományos háttér. Sok az íróra jellemző kimondatlan vagy félbenhagyott gondolat, ami az értelmezést sokrétűvé, a megértést nehézzé teszi. A nyelv különösen a második részben filozófikus, néha kifejezetten költői, lebegő és szürreális.]]>