Beszélt-e magyarul a félszemű török? Olvasmányos, cselekményes, kalandos regény a Jumurdzsák gyűrűje. Hiánypótló mű az ifjúsági regények között, igazi nyári olvasmány – főként a 11-15 éves korosztály számára. Igaz, van egy erős kötelme is ennek a regénynek: csak az a diák vagy felnőtt érti a szerzők alapszándékát – Pierrot ötletéből és azonos című, 2005-ös interaktív játéka és filmje alapján a regényt Szélesi Sándor írta, – aki már olvasta Gárdonyi Géza leghíresebb művét, az Egri csillagok című történelmi kalandregényt. Mert valójában ez adja a Jumurdzsák gyűrűje regény igazi pikantériáját. A mű nem csupán önálló regény, hanem egy létező regényhez kapcsolódó háttérjáték is – a többletélmény viszont csak az Egri Csillagok ismerőjének jár. Ilyen például az Gárdonyi regényben is szereplő Jumurzsdák esdeklése a gyűrűjéért, cserébe a gyerekért. Ez a motívum Szélesi Sándor regényében is megjelenik, ráadásul remek adaptációs környezetben – ebből a szempontból érthetetlen, hogy később miért került bele az eredeti Gárdonyi szövegrész a mostani regénybe, hiszen nélküle is kiválóan érthető az analógia. Ettől függetlenül éppen a kereszthivatkozások teszik igazán érdekessé a Jumurdzsák gyűrűjét, ám hogy még bonyolultabb legyen a képlet: a regény Gárdonyi életének nem is annyira fiktív megismerésében is segít. Ebből a szempontból pedig irodalomtörténeti értéket is hordoz. Klasszikus menetregény a Jumurdzsák gyűrűje. Az Amerikában élő Jonathan Hunt – magyar felmenőkkel büszkélkedő – oknyomozó újságíró magyarországi kalandjainak sorozata a hasonló típusú regényekből már jól ismert nyomozói attitűdökkel, titok kibontási nehézségekkel és bonyodalmakkal, szerelem kibontakozási esetlenségekkel. Olyan történet, amelyben Hunt eleve győzelemre ítélt karakter, az igazság bajnoka; a rossz, a gonosz alakja viszont korántsem annyira sötét, mint inkább keserű. A történet nem lenne különösebben szövevényes, ha megmaradna a „keressük a kincset a családi levelezés” talaján, de azzal, hogy idősíkokat ugrik (középkor, újkor, napjaink), s válik ezzel tudományos-fantasztikus történetté, kellő képzelőerőt vár az időutazáshoz nem szokott olvasótól. Aki ebben a témában már otthonosan mozog, annak talán kevés élményt nyújt az idő örvénye, ám kárpótolja cserébe a remek epikum, a történetvetés egyszerűsége, az olvasmányos stílus, valamint az a többletismeret, amit Gárdonyi életéről megtudhat, az Egri Csillagok regény születésének körülményeiről megismerhet. Pierrot és Szélesi Sándor kiváló karaktereket teremtett ehhez a szellemi és időbeli utazáshoz. Ugyanakkor – bármennyire furcsa is – a gonosz karakterek sokkal hitelesebbek, azaz élőbbek, mint például a három pozitív főhős Jonathan Hunt, vagy Juli, az egri lány, illetve Jámbor Zsigmond, a szolgáló. Hunt, Juli és Jámbor figurája éppen olyan, mint amilyennek lennie kell egy ilyen regényben. Talán klisészerűek is a hősies, esendő, kiszolgáltatott és naiv hősök táborában; ám Ábray professzor alakja szépen kidolgozott, komplex. Ez abból is adódhat, hogy egy ember jellemére jelentősen hat a kor, amiben él, hiszen igazodnia kell a társadalom szabályzóihoz, vagy éppen tagadni kell azokat, ám ha mindez több síkon ér egy embert, annál letisztultabb reakciókat vált ki belőle, azaz: előbb-utóbb csak önmaga marad. Másképpen nem tudna létezni. A magány, Ábray magánya, meg nem értettsége pedig olyan erőket ébreszt fel a professzori lelkében, ami tisztán mutatja meg nekünk a lemeztelenített gonoszt. Ábray Pálra éppen ezért nem is lehet haragudni, hiszen tetteinek oka annyira érthetővé válik, hogy az embertelensége olyanná lesz, mint a levegő: nélküle nincs is igazság. A szerethető Jámbor Zsigmond alakja viszont – a cselekményből adódóan – nem kapott annyi szerepet, mint amennyit a történet magában rejt. A karaktere viszont így is él, de nem önmagától, hanem a többi szereplő jóvoltából. Ő történet legnagyobb áldozata, de példája is az alázatnak és az önfeláldozásnak. A regény furcsán erős alakja viszont maga Gárdonyi Géza. Erős, mert szépen felépített karakter, mégis homályos. Ez talán abból fakad, hogy nem könnyű elképzelnünk egy létező személyt fiktív történelmi és cselekményi környezetben. Még úgy sem, ha tudjuk, minden tény és adat, amit Szélesi Sándor vele kapcsolatban írt, az valós. Ettől válik mégis izgalmassá, s ettől kap lehetőséget arra, hogy talán másként is gondoljunk rá, mint visszahúzódó, gondolatai között élő íróra. A történetvezetés viszonylag megkötötte Szélesi Sándor kezét. Lehetetlen volt elszakadnia egy több évvel korábban készült játéktól. Ettől függetlenül mégis sajátos hangulatvilágot rajzolt elénk, és kifejezetten olvasmányos, önmagában is elő regényt írt. Mindezt tette olyan fantáziával, ami önmagában hordozza az olvasásra való ösztönzés képességét. Remek agyjáték, és remek lehetőség a regény arra, hogy az olvasó ne csupán az elméjében keresse az élményt, hanem autóba szálljon, vonatra üljön, és meglátogassa azokat az helyszíneket, amelyeket a regényben a főhősök bejárnak. A magyar olvasók előtt nem ismeretlen a kultúrélményt nyújtó regény fogalma, de míg a korábbi időkben nem feltétlenül azért vetették papírra történeteiket az írók, hogy utazásra ösztönözzék ezzel az olvasóikat – eltekintve persze a memoároktól, útinaplóktól és útikalauzoktól –, a kultúraközvetítés ilyen mértékű szintézise egyre több alkotót késztet arra, hogy olyan helyszínt válasszon cselekményének, amely az olvasás élményén túl is kiteljesítheti, kielégítheti az emberi kíváncsiságot. Ez a regény ennek kiválóan megfelel, és az alkotók soha nem is titkolták, hogy az alapszándékok között ez is ott húzódik. Eger önmagában is szerethető város, ám hőseinek történetétől még vonzóbbá válik. Amitől azonban ez a regény különösen erős és szerethető, az abból az olvasása közben megfogalmazódó kétségből fakad, hogy mi van akkor, ha mindez a valóság; mi van akkor, ha az Egri Csillagok születésének körülményei éppen olyanok voltak, ahogyan azt Szélesi Sándor megírta. Erre persze sosem kapunk választ, hacsak el nem röpít minket a múltba Ábray professzor masinája. De sokkal kézenfekvőbb, ha a válasz kereséséhez elolvassuk a Jumurdzsák gyűrűje című regényt.]]>