Őszinte vallomással kezdem: az eredeti Jumanji nem volt a kedvencem. A Zathura még kevésbé: az még annyira sem volt élvezhető, mint az 1995-ös alkotás. A Jumanji – Vár a dzsungel elé mégis úgy ültem le, hogy na most… talán. És bejött. És vannak még csodák. A film története 1996-ban indul, amikor is a társasjáték igazodik az új kor igényeihez, és átformálódik konzolos játékká. Természetesen megint beszippant egy srácot, és természetesen megint eltelik jó néhány év, míg újból előkerül, egy poros iskolai raktárban, ahol is négy renitens fiatalnak – a kocka Spencer, a sportoló, nagydarab Fridge, a mobilmániás, totálszőke Bethany és az introvertált Martha – kell büntetésből rendet raknia. A film itt rögtön megugorja azt, ami miatt az első Jumanji esetében viszketett a hátam: nem a mesehorror türemkedik át a való világba és fenyeget gyerekeket, hanem a gyerekek kerülnek át egy másik dimenzióba, konkrétan ugye a játékba. Itt a választott avatar testébe kerülnek, és bár lélekben gyerekek, mégis felnőttek kalandjait nézzük a vásznon. Ennek van még egy pozitív hozadéka: a színészek lazára, parodisztikusra, humorosra vehették a figurát, és ez igen csak jót tett a mozinak. Dwayne Johnson mérete és képességei meglepik a nyüzüge Spencert, ahogy Bethany-t is az, hogy egy pocakos professzor testébe kerül bele… akit történetesen Black Jack alakít. Fridge alacsony lesz és ügyetlen (Kevin Hart a Veréb), Martha pedig szexi és dögös (Karen Gillan), szóval lényegében mindenki idegen „környezetben” landol. Ez számos poénra ad lehetőséget, amit a film készítői alaposan ki is használnak. A számítógépes játékba került fiataloknak a való világba visszatéréshez meg kell menteniük Jumanjit. A helyzetet nehezíti, hogy mindenkinek csak három élete van, és a tét valahol a kijutás és a halál között húzódik. A film története nem túl bonyolult, ahogy az ilyen játékok sem azok általában, de nem is azért ül be az ember egy ilyen mozira, hogy emberi sorsok drámáját nézze. Itt van egy főgonosz és van egy gyémánt, amit a különleges képességekkel bíró ellenség elől meg kell szerezni és visszajuttatni a helyére. Az NPC karakterek segítenek, mindenkimás akadályoz, a térkép pedig szintről szintre rajzolódik ki. Persze néhol lehetett volna vágni, és megeshet, hogy a „fütyis” poénok pár embernél levágják a biztosítékot, de ezzel együtt is, aki fanyalogva jön ki a moziból, annak a trailer vagy a plakátok ismeretében eleve a kiválasztással voltak problémái, vagy tájékozatlanul vette meg a jegyét. Habkönnyű, szórakoztató mozi a Jumanji – Vár a dzsungel, olyasfajta, mint amiket Brendan Fraser szokott tolni a kisfiús arcával. Nehéz elhinni, de Dwayne Johnsonnak is van egy ilyesfajta arca. Összességében ez a film Jake Kasdan rendezésében egyszerre családi mozi, kikapcsolódós haveros mozi, játékos mozi… popcorn és kóla mellé, kétDében és háromDében egyaránt.]]>