Kicsinykereskedőhajót kirabolni, martalócok karmai közül kimenteni egy ork gladiátort,csókkal fizetni megannyi kurtizánnak, ha más már nem akad? csupa-csupa bohémmulatság. Scarafone Chiaramonti, a tékozló nemes mestere mindennek. Talán csakfelejteni próbál? Emlékei és fivérei elől menekült idáig, Új-Akvilonába, nem issejtve, hogy hamarosan még inkább kísérti majd a múlt.



Balbun, afegyverkovács, ennek a városnak szülötte: nem átutazó, nem is kalandor, akitovábbosonna Krán felé, vagy épp iszkolna onnan. Ő sosem látta a csillagok és aholdak ragyogását ő szemében egy hét évvel ezelőtti máglyatűz visszfénye derengmég. Ãœllő és kalapács, ennyi kell csupán neki, hogy a Kosfejes Úr akaratából megalkothassaa szekercét, amely a Bíboros vesztét okozhatja majd. 

A Márki és aBíboros, a város két ura érthetetlen módon egy apró, jelentéktelennek tűnőegyszarvúfigurán marakodnak. Egy bábon, amely egy kicsiny kereskedőhajórakományával érkezik? A város, a szekerce és az egyszarvú fonja össze Balbun ésScarafone sorsát, és teszi őket ellenfelekké, végleg. 

Megjelenés: 2006július 13-án
Kiadó: Tuan Kiadó
Ár:  1990.-Ft.

Részlet:
Sigundopedig beszélni kezdett újra.

– Azon a bárkánkincseket rejtegetnek. Aranydukátok, ritka kelmék, csillogó türkizek, smaragdokmeg hasasan telt gyöngyszemek várnak ránk. Ebből könnyen kifizethetedtartozásod, és marad bőven vigalomra, mulatozásra. ékszerekkel halmozhatod elGiuliát, és még fél tucat kurtizánt.

Scarafone felnyúlt,és kiáltani volt kedve örömében, amikor ismét kezében tarthatta kedvelttőrkardját. Vívóállásba ugrott, és kettőt suhintott a levegőbe.

– Mi a terved? -vetette oda foghegyről a manónak.

Az erdőpillénekújra megeredt a nyelve. Hosszan és kitartóan beszélt. Társai letelepedtek acsámcsogó Csontos mellé, és bele-belenyaltak a levesébe, néha felrebbentek alevegőbe, és gyors köröket írtak le vendégük körül, vagy éppen kisuhantak aszabadba.

Sigundo csak nagysokára hagyta abba, Scarafone már-már elismerően nézte őt.

– Ezt alaposankifundáltad – jegyezte meg. Két lépést tett a manó felé. Nem töprengett továbba magától megoldódó szíj rejtélyén, sem Csontos titokzatos ősein meg azoltárkőre lökött, törött koponyán. Csak a csengő aranyak érdekelték. Könnyedénmeghajolt: – Vágjunk bele!

– Ez a beszéd -kurjantott a manó.

Két társa füttyögvefejezte ki örömét, még Csontos is vakogott valamit, bár kétséges volt, hogyértette, mi is az oka a hirtelen örömnek.

A szélesen mosolygóSigundo hirtelen elkomolyodott.

– De ne feledd,találsz ott egy bábut. Egy hófehér szőrű egyszarvút. Ő, az enyém!


]]>