{mosgoogle center} A pulzációnak megfelelõen változik fényességük is, a változás periódusának hossza pedig abszolút fényességükkel arányos. Ha tehát megmérjük egy cefeida fényváltozási periódusát (amely általában 1 és 50 nap között van), akkor meg tudjuk becsülni abszolút, azaz valódi fényességét. Ezt pedig az észlelt (látszó) fényességgel összevetve a távolságáról nyerhetünk információt.
A cefeidák viselkedésének pontos ismerete a fentiek miatt kiemelten fontos. Az ESO (Európai Déli Obszervatórium) VLT-teleszkóprendszerével három ismert és fényes cefeidát (L Carinae, Sarkcsillag és Delta Cephei) vizsgáltak. A megfigyelések során olyan eredményeket kaptak, amelyek nehezen illeszthetõk össze eddigi tudásunkkal. Az Antoine Merand és Pierre Kervella (Párizs Obszervatórium) vezetésével dolgozó, francia és amerikai szakemberekbõl álló csoport megfigyelései alapján mindharom égitestet az adott csillagnál 2-3-szor nagyobb anyagfelhõ veszi körül, egy hatalmas buborékhoz hasonlóan. Ezek a gázburkok rendkívül aprónak látszanak a Földrõl, ezért a munkában több távcsövet kapcsoltak össze interferométeres technikával. Az így nyert felbontás 0,001 ívmásodperc körüli volt, amekkorának például egy a Holdon álló apró hétvégi ház mutatkozna a Földrõl nézve. Az [origo] cikke]]>