Kurvák, katonák, levitézlett stricik, rendőrök sorakozó! Igazodj, mert megérkezett a Jövő! Már ahogyan az író elképzeli ezt a jövőt. De a végére nekem olvasónak nagyon tele lesz vele a tudattokom. Főhősünk egy igazi vegyes lelkű-testű kalandor, és főleg egzotikus, hiszen Takeshi Kovacsnak hívják. (Hódolat 56-nak, sajna ott kint ebből csak ennyi maradt). És mint minden magyar vagy részben magyar, ideges, ha nem jól ejtik a nevét. Azt pedig csak a nagyon gazdagok tudják rendesen kimondani, mert ők még tudják mi az etikett. Ennyit alapvetésnek! – Vásárhelyi Lajos kritikája Richard Morgan Valós halál című regényéről. Hősünk egy sokat próbált kommandós valahonnan a Peremvidékről. Hogy mért onnan? Mert az olyan jól hangzik, más nem derül ki. Ja, meg mert ott még igazi tökös hősök teremnek és zajlik a valódi élet. A történet itt játszódik a túlfejlett, dekadens Földön, korrupt rendőrök, még korruptabb matuzsálem milliomosok, és mesterséges intelligenciának előrukkolt üres szállodák között. Mindenkinek az agyalapjában van egy tudattok, amiben az illető lényege van bezárva. Ha valami történik vele, baleset, vagy egyéb galádság, egy új testet húznak a régi tokjára, és megy minden tovább. A gazdagok a tok tartalmát állandóan lementik, mint rendes számítógép-használó este a gépe tartalmát, így szinte hallhatatlanok. Ez az alapvetés, innen indul a nyomozás. Valaki kicsinálta magát, és ki kell deríteni, hogy ez tényleg megtörtént-e, és ha igen, hogyan, ha pedig nem akkor hogyan nem. Ezért az idesugárzott hőst (az űrutazás gyors és frappáns formája) beleteszik egy számára ismeretlen testbe, és már mehet is a nyomozás ezerrel. Később mindenkiről kiderülnek dolgok, aztán még több dolog derül ki. Egyre káoszosabbak lesznek az ügyek. Mindenki mindenkinek próbál betartani, és mindenki korrupt még mellékesen. Közben izgalmas szexuális bűnügyekre derülnek fények, vagy csak az lesz bemutatva, hogy kölcsön vagy kiszolgáltatott testben milyen is a szex. Ne izguljon senki, semmi különös. A görög mitológiában Teresias a vak látnok még rengeteg tapasztalatot gyűjt, mikor az istenek megajándékozzák azzal, hogy egy ideig nő és templomi prostituált. De ez itt egy szegény világ, itt nincsenek istenek, csak okos szállodák, akik régi gitárosoknak hiszik magukat. Ja, mikor a hős megjelenik az új testben, csak egy pillanatig lepődik meg, amikor belenéz a tükörbe, hogy „jé most ilyen tökös csávó vagyok”. Még az idegen testszag sem zavarja. Persze tudom, ez már a jövő. És ebben a jövőben megtudjuk, hogy a gazdagok hosszú életűek és mindenhatók, és izgatóan formás testeket tartanak magukon, főleg a nők. És ha már hosszú az élet, mindenki vadul szexuál, és még vadabbul perverzkedik. Gondolom, ez a hatalommal jár. Egyszerűbben mondva, jómódjukban, kínjukban már azt sem tudják, mit csináljanak. Csak igazán ötleteik és fantáziájuk nincsen. Azért egy kutyával közösülni ekkora lehetőségek mellett, nem vall valami egetverő fantáziára. Persze, kinek a pap, kinek a papné, esetleg a háziállatok… Olvasás közben mikor kis pihenőt tartottam előre lapoztam az ajánlásokhoz. Úgy éreztem, hogy mi nem ugyan azt a könyvet olvastuk Az „akciójelenet mellett ott egy zseniális leírás, egy magával ragadó karakter, egy döbbenetes helyszín, egy 24 karátos szellemesség.” Ha akció jelenet nem volna, akkor semmi nem lenne. A “zseniális leírás” pedig nem más, mint a kiberpank közhelyei. A “magával ragadó karakter” vagy egy mostani középszintű krimiből kiemelt rendőr, kicsit felspécizve, vagy, hogy korszerű legyek újra huzalozva, persze idegi szinten – mert ez már a jövő. Vagy egy mindenre elszánt programozó, akit hajt a bosszú meg a szaktudás. A “döbbenetes helyszín”-ek egy M.I. szálloda, vagy egy tartályhajó küzdőtérnek berendezve, vagy valami holografitikkel befutatott kupleráj. Csak azért vannak a holografittik, hogy ne látszon, hogy minden mennyire lepukkadt. A “24 karátos szellemesség” pedig törtarany, vagy a fordításnak esett áldozatul. Én nem találtam. „Elsőrangú SF-thriller. Kemény és erőszakkal teli, de ugyanakkor végtelenül szellemes és intelligens. Morgan teljesen lenyűgözi a közönségét.” Olvastam magyarul, magyartól jobbat is, de minket ott kint ahol az okos tudattokok vannak, nem jegyeznek. Csak saját maguktól ájulnak el, igazuk is van. Gondoljunk bele, ott egy könyv próbanyomata annyi, mint itt egy sikeres kiadvány példányszáma. Ott, egy középszintű kiadási példányszám, Magyarországon elsöprő, mindent lebíró sikernek számítana. És akkor eszembe jut, Csokonai, hogy az is bolond, aki itt poétának áll, de írónak sem érdemes! A sodró lendületről nem tudok mit mondani, pedig erre hivatkoznak állandóan. Megy a cselekmény előre fele, és újabb és újabb feltételezések lesznek feldobva, majd megcáfolva, és a végére kiderül valami nagyon nyakatekert igazság. Pont úgy, mint a régi alacsony színvonalú kalandregényekben. Szerezzünk egy színesbörű kísérőt, az majd a kritikus pillanatban feláldozza magát a nagyszerű fehér emberek megmeneküléséért. A régi klisé győz, nem a logika. Poirot ide be sem tette a lábát! Pedig néha ötletszinten felvillannak izgalmas lehetőségek. Például a hős beszél egy valamikori nőjéről, aki tolmács volt a bálnáknál, akiknek megfejtették a beszédét. És ezek a bálnák a marslakókról meséltek és más régi dolgokról. És van még pár villanás, egy bolygó, amit egy régi elhagyott idegen fegyverrendszer véd. De ezeket elsöpri a közepes történet. Pedig nekem bele remegett a tudattokom a lehetőségbe, de úgy látszik csak nekem, Philip K. Dick-díj ide, vagy oda! Bár én elbeszélgettem volna azzal a tudatra ébredt szállodával is! Elképzeltem, ha itt mindenkiből kihúzgálnák az idegi huzagolást, és egyéb felspécizést, és egy normál testet húznának a tudattokukra, hát olyan szürke kis senkikké válnának, hogy össze lehetne őket söpörni. Talán a Jimi Hendrix nevű szálloda úszná meg legjobban. A végére minden kiderül, mármint a szereplők szerint, nekem sok minden homályban maradt, de lehet csak azért, mert túl hagyományos a tudattokom, vagy régen volt újramentve, az idegi huzagolásomról már nem is szólva. Máig nem tudom, még csak nem is sejtem, hogy mit tud a mártírfű, pedig nagyon kíváncsivá tett az író. De azért mindenkinek jó olvasást kívánok. Pár órára bele pillanthatunk a könyv által ajánlott jövőbe. Később meg úgy is elfelejtjük, és jönnek az újabb ilyen könyvek, ragyogó beharangozókkal. Mi meg átmenetileg mindég bedőlünk.]]>