Guillermo del Toro legújabb filmje a Bíborhegy, hanem egy 1880-as években játszódó thriller. Az ugyanis nem teszi horrorrá, hogy a főszereplő látja a szellemeket, mert ezek a szellemek nem lesznek elkövetői a véres eseményeknek… Ennél többet a spoiler veszélye nélkül nem írhatok le, mindazonáltal maradjunk annyiban, hogy thrillerként van olyan borzongató a film, mint horrorként, nem véletlen a 18 karikás besorolás.
A történet főszereplője Edith Cushing (Mia Wasikowska), egy igen szenzitív kislány, aki látja a szellemeket. Halott anyja már idejekorán figyelmezteti, hogy óvakodjon a Bíborhegytől, de persze akkor még senki nem tudja, mi az a Bíborhegy… És telnek-múlnak az évek, a búzaszőke kislány felnő, és megérinti a szerelem Sir Thomas Sharpe (Tom Hiddleston) tekintetén és visszafogott angol mosolyán keresztül.
A film gyönyörűen félelmetes díszletek között játszódik, a jelmezek és hátterek tökéletes képi világba szerveződnek, és egy olyan 1800-as évek végi hangulatot hoznak, ami közelebb áll a mesékhez, mint a valósághoz, de ez nem is számít, hiszen maga a mozi is a valóság határvidékén egyensúlyoz. Megbocsátható neki, hogy a lepkék örökéletűnek tűnnek, vagy hogy a kastély mennyezetén keresztül állandósul az elszáradt levelek hullása, holott közel s távol egyetlen csenevész fa van, és annak sincsen lombkoronája. Mindent megbocsátunk, mert hol az ámulat, hol a rettegés ragad el minket, és visz bele egy ördögi történetbe.
Minden szereplő tökéleteset alakít, Guillermo del Torro biztos kézzel vezeti a színészeit. A megnyerő Tom Hiddleston és a filmbeli, rideg nővérét alakító Jessica Chastain érzelmei hitelesek, kettősük teszi rémisztően horrorisztikussá a mozit. A zene, a fényképezés, a vágás ott pörgeti és ott lassítja a filmet, ahol kell, és szinte azt érezzük, hogy egy gyorsuló-lassuló-gyorsuló körhintán ülünk, ahol illik sikoltani.
A Bíborhegyet horrorkedvelőknek kötelező megnézni, a nem kedvelőknek pedig muszáj.]]>
Horror a lá del Toro – Bíborhegy
