Elsőként sokakban felmerülhet a kérdés: tulajdonképpen mit is értünk mesterséges intelligencia alatt? A legáltalánosabb meghatározás szerint a gépi értelem nem más, mint olyan feladatok megoldása számítógéppel, melyek nyitját hagyományosan emberi értelemmel találjuk meg.

 
Rövid tudományos áttekintés a mesterséges intelligenciáról

A huszadik század elején élt és alkotott a mesterséges intelligencia kutatásának egyik úttörője, Alan Turing (az oldalsó képen). Szerinte akkor intelligens egy számítógép, ha reakciói alapján az előtte ülő felhasználó nem tudja megkülönböztetni a gépet az embertől. A tudós ennek teljesülését öt feltételhez kötötte, melyek együttesét azóta is „Turing-teszt” néven tartják számon:

– szövegértés;
– lexikális tudás betáplálása;
– a gép képes legyen meglévő dolgok kombinálására, ezáltal újak létrehozására;
– képes legyen önmaga fejlesztésére;
– különböző eszközök segítségével lehetősége legyen a világ érzékelésére.

Turing álma a mesterségesen intelligens szoftverekben, az angol szakirodalomban „agent”, azaz „ügynök” névvel jelölt programokban látszik megvalósulni – melyeket a hazai szakzsargonban ágensként emlegetnek. Talán sokaknak jutnak eszébe e megnevezés hallatán a Mátrix pusztító erejű, fekete öltönyös ügynökei, és az asszociáció – a külső megjelenéstől eltekintve – ezúttal csaknem teljesen helytálló, az ágens ugyanis olyan software, mely:

– képes az érzékelésre;
– az érzéklet hatására az embernél jóval rövidebb reakcióidővel cselekszik;
– közelítő behatárolási mechanizmussal rendelkezik (programozása alapján „tudja”, hol és mikor kell beavatkozni, illetve mikor nem);
– veszélyes környezetben is működik, alkalmazkodik a környezethez;
– képes a követelmény alapú tervezésre és végrehajtásra (azaz anélkül valósít meg egy célt, hogy előre beprogramoznák az annak eléréséhez szükséges lépéseket).
A mesterséges intelligencia jelenlegi legfontosabb kutatási területei a következők:

– mesterséges látás, látványfelismerés (gondolhatunk itt például a térfigyelő kamerák közvetítette adatokon lefuttatott arcfelsimerő programokra, melyek segítségével a terrorista-gyanús személyeket igyekszenek kiszűrni egyre több ország biztonsági szakemberei);
– nyelvértés (már évekkel ezelőtt bárki olcsón hozzájuthatott hangfelsimerő képességgel rendelkező, és szóbeli utasításokat is kezelő mobiltelefonokhoz);
– programozás (amikor a gép készít szoftvert);
– gépi tanulás (a mesterséges intelligencia a környezetből érkező válaszok alapján történő önfejlesztő képessége);
– automatikus tételbizonyítás;
– robotika (érdekes területe például a rajkutatás, amikor önálló kisebb egységek megtanulnak együttműködni, és ezáltal közösen leküzdeni az akadályokat);
– szakértői rendszerek (a bórker-MI csak egy a sok közül);
– keresőrendszerek (a szakzsargonban gyakran „vakond” néven emlegetett keresőmotorok közül jelenleg a leghíresebb minden bizonnyal a Google, mely egyes pletykák szerint IP-címenként folyamatosan figyeli és listázza a keresett témaköröket, és az így nyert adatokból egyfajta felhasználói pszichoprofilt készít, ami értéket képviselhet a marketing és információs piacokon).

A mesterséges intelligencia fejlesztésén munkálkodó tudósok közül jelenleg a talán legmeghatározóbb Ray Kurzweil (a képen oldalt), a kissé különc amerikai feltaláló és üzletember. Már 1965-ben felhívta magára a figyelmet, amikor tizenhét éves gimnáziumi tanulóként szabadidejében zenekomponálásra alkalmas számítógépet barkácsolt össze. E teljesítményt Johnson elnök is elismerte, és személyesen tüntette ki az ifjú nebulót.

Kurzweil Turing nyomdokain haladva több forradalmian új szoftver elkészítésében vállalt meghatározó szerepet, melyek közül néhány értékesítésére céget is alapított. Többek között az ő nevéhez fűződik a lapszkennerekben ma is használatos programok ősének, az első optikai karakterfelismerőnek, illetve a szöveget beszéddé alakító és hangfelismerő szoftvernek a kifejlesztése.

Később üzletileg jövedelmezőbb területek felé fordult: gyógyászati, majd pénzügyi számítógépes alkalmazásokat dolgozott ki (például a mesterségesen intelligens pénzügyi elemzőt). Részt vett olyan, a mesterséges intelligencia fejlesztésének határterületén fekvő kezdeményezésekben is, mint amilyen AARON, a kiberfestő tökéletesítése.

Kurzweil sokoldalúságát bizonyítandó a futurológiában is jelentős szerzővé avanzsált. A legközelebbi alkalommal munkásságának ezt az aspektusát vizsgálva lépünk át a cikksorozat következő témájához, melyben a jövőkutatók mesterséges intelligenciával, és a technológiai fejlődéssel kapcsolatos elképzeléseibe nyerhetünk bepillantást, majd a sci-fi gépi értelemmel kapcsolatos alkotásaiból merítünk.

]]>