Százezres seregek feszülnek egymásnak a Kisharfolyónál, és az első ütközeteket követően nyilvánvalóvá válik, hogy az északiSzövetség képtelen áttörni a jelentős számbeli fölénnyel bíró délieken.Ráadásul a csatába maga Kerangor nagykodó, Grooms Evilági Helytartója is beavatkozik egy hihetetlenül erőteljes varázsszerrel,villámokkal csapkodva, százával gyilkolva a hódítókat.
Némi tanácstalanság lesz úrrá az északiakon, deAranykéz Ghotagrom fortélyos tervet eszel ki arra, hogyan fordítsanak azerőviszonyokon. Azonban ahogy a mondás tartja:
„Ork tervez, Groomsvérez”…
Benjamin Rascal és John Caldwell a legjobbjukat hozzák ebben a rendkívülfordulatos és izgalmas, némi humorral fűszerezett, gazdagon illusztrált,kétkötetes műben, mely minden bizonnyal a Káosz-ciklus egyik legkiemelkedőbbdarabja.
Kiadó: Cherubion
Terjedelem: 448oldal
Ãra: 1998 Ft-
Részlet:
Egy alighat lépésnyire lévő szekér komor pofája újabb két pengét okádott, és az éppidőben ocsúdó Bélkiontónak minden ügyességére és szerencséjére szüksége lettvolna ahhoz, hogy elkerülhesse azokat. Az egyik penge megkócoltatta durvakontyát, a másik felsértette az oldalát, és megkarcolta a bordáját. Nem voltsúlyos a seb, de vére csurrant.
Felmordult benne a megsebzett tigris!
Tigrismancs Ignorong pontosan tudta, hogy a csatában mindig a támadó vankedvezőbb helyzetben, nem pedig a védekezésre kényszerített. Felugrott, ésmindent elsöprő rohamra indult.
Eltorzult fejjel, dühödten vicsorított.
Pillanatok alatt lezajlott testén az átváltozás.
Ork agyarai görbe tépőfogakká nyúltak, szemében sárga láng lobbant, mindkétalkarja megvastagodott, lapátnyi mancsából veszedelmes karmok meredeztek.
Már nem az ork uralta e testet: erőállata, mely robbanva tört a felszínre, vértés halált akart!
A félig már tigrissé vált Bélkiontó megrohamozta a szekeret. Ãm mielőtt karmaiközé kaphatta volna ellenfelét, a tetőponyva végighasadt, és egy ruganyos alakszaltózott ki belőle.
Az orktigris bezúdult a kocsi sötét belsejébe, de onnan, mintha csakvisszapattant volna, már vetődött is ki az épp ekkor földet érő alak felé.
Ychitak Bomgar számított ugyan a támadásra, de nem ilyen vadállati ösztöntőlfűtött gyorsaságra; csak az utolsó pillanatban tudott félreugrani a felé zúdulótest elől – de egy vad csapás így is elérte. A kimeresztett karmú tigrismancscsontig hasította a húst a bal vállán, és az ütés súlya a szökkenésének lendületétmegtoldva, méterekkel arrébb repítette. Ãm ő nem szisszent, nem kiáltott fel afájdalomtól – csak a fogait csikorgatta a
vállába maró kíntól -, puhán kigurult a csapás adta lökésből, majd talpraszökkent, és fegyverrel a kézben szembefordult az orktigrissel.
és a tigris már jött is: elementáris őserővel, mint a fékevesztett hurrikán.
A merénylő – talán a sebesülés okozta dühtől – most már gyorsabbá vált: aföldre hasalt, és az ugró bestia alatt végiggördülve kerülte el azelsodortatást. és nemcsak, hogy elkerülte, hanem az átfordulások között vakon felcsapott a kezében lévőpengékkel a fölötte repülő alakra – és húsba talált.
Tigrismancs Ignorong pusztán a szerencséjének köszönhette, hogy nem belezte kiaz alattomos vágás. A fájdalom mindenesetre észhez térítette, megfontoltságrakésztette.
Szembefordultak, és ugrásra, csapásra készen, körözni kezdtek egymás körül.
Szemek, pengék és karmok villantak a félhomályban, és olykor kurta, vadállatimorranás hallatszott, de a küzdelem nem jutott dűlőre. Az ösztönös és a tanultgyilkos méltó ellenfélre találtak egymásban.
