Ãme visszatértem, többé kevésbé túlesve egy költözködésen. Térdtájékban ugyan tele vagyok dobozokba botlásból eredő kék, zöld és lila foltokkal, de fájni legalább már egyik bibi se fáj. (Rólam lévén szó, mi másban is botolhattam volna el, mint könyves dobozokbanő)
Szerencsére minden nagyobb baleset és nagyobb anyagi kár nélkül zajlott le, össze is csak egy lámpabúra törött. (Az is csak késöbb, amikor egy rokon segíteni akart azzal, hogy összerakja az állólámpát. No komment.) Egyébként most, ahogy így elnézem a polcokat, azt hiszem le se tagadhatnám, hogy itt egy anglicista SF/F/H őrült, irodalmár költő lakik…
A hajszínem is továbbfejlesztésre került, már nem olyan árnyalatos. Immár Vörösesszőke, ún. rézszőke. Elvileg van tartalék festékem a régi szín visszaállításához, csak éppen nincsen hozzá kedvem. Nagyon jól érzem így magam, azt hiszem egy ideig így hagyom. (Na tessék, pedig megígértem, hogy nem fogok erről blogolni. Most már mindegy. Ahogy a Cyberina blogjához író, oly sokat idézett vendég is megmondta, nem nőnek az ígéretek az égig.)
Egyébként úgy tűnik, nem csak az én életemben történnek pozitív változások. Ha minden igaz, amit a BKV-féle falragaszon írtak, akkor pár napon belül befejeződik a metró felújítás. (Úgy legyen.)
Ui: Várom ám az élménybeszámolókat a Szefantorról.
]]>
