Az egyre fogyó olajmezők, és a bővülő kereslet miatt a közeljövőben komolyan kell számolni azzal, hogy vége lesz az olajalapú energia felhasználásának. Szakértők szerint az exponenciálisan növekvő fogyasztás miatt ez bizonyosan bekövetkezik a következő harminc éven belül.


évente átlagosan 2%-kal több olajat használunk el, mint azt megelőzően, ami azt jelenti, hogy 2025-re megduplázódhat a jelenlegi fogyasztás. Manapság például a rohamosan fejlődő gazdaságok, Kína és India az, amely robbanásszerűvé teszi a kereslet emelkedését. Csak egy példa: a British Petroleum cég tanulmánya szerint csak 2004-ben 2,4 milliárd hordóval nőtt a felhasználás (naponta!). Az olajkitermelésre alkalmas területek viszont természetesen csökkennek. Mivel a kőolaj képződésére évek milliói szükségesek, belátható, hogy a készletek előbb-utóbb el fognak fogyni.

Vészharangot kongatni azonban a szakértők szerint még korai. Az ismert adatok tekintetében a helyzet ugyan ijesztő lehet, de a folyamatba még beleszólhat egy igen komoly tényező is: a piac. Azok az olajmezők, ahol most még nem éri meg fúrásokat eszközölni, az olaj drágulása miatt a jövőben még nyereségesek is lehetnek, az üzemanyagok növekvő ára pedig előrevetíti, hogy előbb-utóbb megéri majd felhasználni az alternatív forrásokat is: azaz számolni lehet azzal, hogy a most még igencsak periférián szorongó biodízel és egyéb üzemanyagkészítmények rövidesen betörnek a köztudatba. Addig is azonban drágulni fog a “fekete arany”, mint ahogy az tetten érhető most is, a legszemléletesebben talán a légiközlekedésben: a kerozin ára tartóztathatatlanul kúszik felfelé.

Mindez pedig a világ teljes átrendeződését hozhatja magával. Most még azok az országok járnak jól, amelyek kiterjedt, érintetlen olajmezőkkel rendelkeznek, illetve gyakorlatuk van a mélytengeri kitermelésben: hagyományosan az arab országok (Szaúd-Arábia, Irak, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek, Irán)  tartoznak ide, de Oroszország, Kína, Venezuela, Norvégia és Kanada is kedvező helyzetben van. Az Amerikai Egyesült Államok készlete viszont lassan, de biztosan kiapadni látszik (tehát egyre inkább rászorulnak az importra). A jövő nyertese egyértelműen az lehet, aki idejében áttér az alternatív energia termelésére, és ezzel előbb monopol-, majd vezető helyzetbe kerül.

A politikai erőviszonyok várható megváltozása számos irodalmár fantáziáját is megihlette már. Az arab világ előretörésére számít például az orosz Jelena Hudinova írónő, aki egyenesen azt jósolta legújabb, A párizsi Notre-Dame mecset című könyvében, hogy 2044-ben az Eiffel-torony lesz a világ legmagasabb mecsetje, az iszlám pedig eluralja a világot. Tény, hogy a közel-keleti országok egyre inkább döntéshelyzetbe kerülnek lassan egyedülálló olajkészleteikkel, de ha figyelembe vesszük a harmincéves prediktumot, akkor Hudinova jóslata már kevésbé valószínű. A másik félelem, hogy valamelyik atombombával rendelkező állam elérkezettnek látja az időt hatalma kiterjesztésére, és kirobban a Harmadik Világ(atom)háború. De ugyanolyan sokan gondolják úgy, hogy az Amerikai Egyesült Államok terrorizmuselleni harca sem a szabadságról és a biztonságról szól, hanem leginkább arról, hogy magáénak (vagy legalább szövetségesének) tudhassa az afganisztáni, iraki (és iráni?) olajkészleteket illetve az azokat ellenőrző kormányokat.

Az olajkészletekért tehát harcok dúlnak majd. Vagy mégsem? A történelem azt igazolja, hogy az energiaforrás átalakulása nem szükségszerűen egyenlő a gazdaság összeomlásával. Néhány példa: a középkorban a fa volt a leginkább felhasznált alapanyag. Amikor azonban a megművelt területek terjeszkedésével a beszerzés egyre nehezebb, tehát egyre drágább lett, a fa lassan kiesett a képből, és helyette a szén vette át a vezető szerepet. Mindez azonban csak a XIX. század végéig tartott, szintén a fogyasztás drasztikus növekedése miatt. Ezután léptünk be az “olajkorszakba”, ami mind a mai napig tart.

De mi lehet az olaj utódja? Rengeteg alternatív energiaforrás áll rendelkezésre. Ezek közül a megújulóké a főszerep a jövőben, hiszen azok környezetbarátak és igen költséghatékonyak is, lévén az építési és karbantartási műveleteken kívül nem kell költeni rájuk. Azokban az országokban, ahol sok a magas esésű, gyors folyó, egyre népszerűbb a vízi energia, máshol pedig a napenergián, vagy a szélerőműveken van a hangsúly. Magyarországon a Kisalföldön helyeztek üzembe ilyen energiatermelő “malmokat”, és várható, hogy mind több országban lesz megszokott látvány a hatalmas mezők közepén magasodó, forgólapátos tornyok sora. További kutatások folynak a bioüzemanyag létrehozásáról, amely ipari növényekből vett öko-olajon alapszik, és a kísérletek alapján kiválthatná a kőolaj szerepét, ráadásul különösebb átalakításokat sem igényelne a felhasználás helyén.

Tervek, kísérletek tehát vannak, és előbb-utóbb talán kialakul az a végleges megoldás, ami semmissé teszi az egyre inkább égető olajproblémát. Bízzunk benne, hogy az átállás a következő évtizedek alatt zökkenőmentesen következik be.

]]>