Filmajánló: I.e. 10000

Roland Emmerich – A függetlenség napja és a Holnapután című sikerfilmek rendezője – új filmje leny?göz? odüsszeia az istenek és próféciák világába, ahol még a bátrak győzedelmeskedtek és a mamutok léptei döngették a földet. Az I.e. 10 000 magyar nézői március 13-ától kereshetik a filmet a mozikban.
Harald Kloser a film társ forgatókönyvírója szerint az I. e. 10000 olyan korban játszódik, amikor a szellemek és a misztikus dolgok még természetes részei voltak az életnek. „Roland és én sosem gondoltunk arra, hogy ezt a filmet dokumentarista stílusban forgassuk le – mondja Kloser. – Sokkal inkább azt szerettük volna bemutatni, ahogy emberek egy kis csoportja elhagyja megszokott világát és ebből következően számtalan új és ismeretlen jelenséggel találja magát szemben” A filmben megvan minden, ami egy jó akciófilmhez szükséges: hatalmas mamutok, öldökl? háborúk, óriási piramisok látképe, letűnt civilizációk maradványai, és persze mindezt átszövi a mitológia és misztérium. Emellett persze – ahogy ezt az Evoletet alakító Camilla Belle megjegyzi – „a történet centrumában mégiscsak egy nagyon emberi dolog áll. A két főhőst, D’Leht és Evoletet ugyanis elválasztja a sorsuk, és ezért újra meg kell találniuk egymást. Közben persze hihetetlen kalandokon mennek keresztül. Jóllehet ezek nem csak nekik, hanem a nézőknek is fantasztikus kalandokat jelentenek.” „Csodálatos dolog, hogy az évezredek során az emberi lélek valójában alig változott valamit – mondja a fiatal harcost, D’Leht játszó Steven Strait. – Szerelem, szenvedély, együttérzés, gondolkodás ugyanazok maradtak a történelem előtti idők óta. És ezek a lelki dolgok mind fontos szereplői ennek a filmnek. Mindazonáltal a szóban forgó emberi tulajdonságokat mindenki jól ismeri függetlenül attól, hogy hol született és nőtt fel.” A forgatások a vacogtatóan fagyos új-zélandi télben, a forró és párás dél-afrikai Fokvárosban, valamint a száraz Namíbiai sivatagban zajlottak. A film története
Egy távoli, hegyi törzs fiatal vadásza, D’Leh (Steven Strait) beleszeret a gyönyör?séges Evoletbe (Camilla Belle). Ám amikor a „négylábú démonok” – vagyis rabszolgaszerző úton lévő lovasok – megtámadják a Yagahl törzset, és több fiatallal együtt elhurcolják Evoletet, akkor D’Leh megesküszik, hogy addig üldözi a misztikus harcosokat, amíg ki nem szabadítja rabszolgasorba taszított társait és szerelmét. Lovon jönnek a támadók, és ezért azt hiszik róluk, hogy démonok. Akkora túlerőben vannak, hogy a yagahloknak esélyük sincs ellenük. Elrabolják Evoletet, és D’Lehnek cselekednie kell. D’Leh néhány vadásztársával együtt felkerekedik, hogy megtalálja szerelmét, még ha ezért akár a világ végéig is üldöznie kell a merénylőket. Az ismeretlen vidékeken vándorolva, felfedezik, hogy más civilizációk is léteznek a világban, illetve, hogy az emberiség sokkal messzebb jutott már a fejlődésben, mint a hogyan azt ?k valaha is gondolták. Útjuk során újabb törzsek csatlakoznak hozzájuk, akiket szintén megtámadtak a misztikus harcosok, így kis csapatuk végül egy egész hadsereggé növi ki magát. Sorsukat követve e fura gyülekezet tagjainak történelem előtti ragadozókkal és a zord természettel is meg kell küzdeniük. Hősi utazásuk végén pedig felfedeznek egy minden képzeletet felülmúló, letűnt civilizációt, melynek a piramisai az égig érnek. És valójában ez az a hely, ahol az ő küldetésük is beteljesedik. Szembe kell ugyanis szállniuk azzal az önkényuralkodóval, aki népük tagjait kegyetlenül rabszolgasorba taszította; illetve ebben a városban érti meg D’Leh is, hogy nem csupán Evolvet, hanem az egész emberiség megmentésére hivatott. {mospagebreak title=Utazás a múltba}Utazás az időben: egy eltűnt világ életre keltése Emmerich a történelem előtti idők hiteles vizuális megelevenítését Karen Goulekasra bízta. Emmerich és Goulekas többek közt olyan sikerfilmeken dolgozott már együtt, mint a Godzilla és a Holnapután. „Karen egyike a legeredetibb és legötletesebb látványtervez?eknek, akikkel valaha együtt dolgoztam – mondja a rendező. – Számára semmi sem lehetetlen. Tudom, hogy teljesen megbízhatok benne, hiszen a legbizonytalanabb ötleteket is képes vászonra varázsolni – és sokszor még az én elképzeléseimet is felülmúlja az általa létrehozott végeredmény.” A látványvilág létrehozásakor az egyik legnehezebb feladat volt a régmúlt idők félelmetes mamutjainak, kardfogú tigriseinek és gyilkos madarainak a megkreálása. Az állatok valószerő mozogatásának érdekében, a látványtervez?k a ma élő rokon állatok tulajdonságait vették alapul. „Elefántok, tigrisek és struccok mozgását tanulmányoztuk a hitelesebb megjelenítés érdekében” – mondja Emmerich. Goulekas két évvel a forgatások megkezdése előtt csatlakozott a filmkészít?k csapatához, és munkáját azzal kezdte, hogy nekiállt a forgatókönyv utasításait makettek és kis modellek segítségével láthatóvá alakítani. A három legfontosabb jelenetsor a filmben Gouleskas számára: a mamutvadászat, a gyilkos madarak támadás, illetve D’Leh találkozása volt a kardfogú tigrissel. Goulekas természettudományi múzeumokban tanulmányozta a mamutok csontvázát, továbbá elutazott Dél-Afrikába, ahol megszámlálhatatlanul sok felvételt készített oroszlánokról, tigrisekről, leopárdokról, elefántokról és struccokról. Mindez a rengeteg anyag lehetővé tette a számítógépes animátoroknak, hogy az állatok mozgását különböző szögekből és beállításokból alaposan tanulmányozhassák, abból a célból, hogy minél hitelesebbek lehessenek a filmbeli kreatúrák. A forgatásokon Goulekas és csapata csatlakozott a színészekhez, és mindenféle botokkal, zászlókkal, kékre festett tárgyakkal voltak felfegyverkezve, amelyek a digitális lények helyét voltak hivatottak jelölni a munka során. „A gyilkos madarat például egy bot végére t?zött madárfej-makettel jeleztük, hogy a színészek el tudják képzelni az állat alakját és a helyzetét – magyarázza Goulekas. – A tigrises jelentekhez meg egy vászonra nyomtatott tigris alakot használtunk, és azt mozgattuk a forgatás helyszínén.” A színészi játék a vizuális effektusok létrehozásához használt kellékek között nagyon izgalmas volt a fiatal művészek számára. „A forgatásnak ez a módja meglehetősen nagy lehetőséget adott arra, hogy bátran használjuk a képzeletünket – magyarázza Steven Strait. – Nem korlátoztak fizikai objektumok, és így sokkal több hely maradt az improvizatív játékra. A mamutvadászat során például nagyon felszabadító érzés volt, hogy valami olyan állatot akarunk elejteni, ami valójában nem is létezik.” Emmerich kreatív csapatával olyan világot hozott létre, mely ?si, kegyetlen, és amelyhez foghatót még nem tapasztalhattak a nézők. Jóllehet a történet nem jelöl ki egyetlen speciális helyszínt sem, Emmerich mégis mindig Afri kát képzelte az események színtereként. „Ez a kontinens az emberiség bölcs?je – mondja. – Ám a sztori, amit el akartunk mondani, mégiscsak azt a követelményt támasztotta, hogy egy általunk elképzelt Afrikában játszódjanak a jelenetek.” A filmet ugyanis Új-Zélandon, valamint a dél-afrikai Fokvárosban és Namíbiában forgatták. A jeges és hófödte magaslatok háttérben a fekete sziklákkal olyan csodálatos kontrasztot jelentettek Dél-Afrika mélyzöld dzsungelével – mely a film középs? szakaszának színtere –, és a vörös namíbiai tájjal – mely a történet harmadik részének a helyszíne –, hogy egyszerűen képtelenség volt ezt a helyszínt kihagyni a filmkészítés folyamatából. Jóllehet a zord időjárás cseppet sem tette könny?vé a munkát az új-zélandi tájon. Közel a film egyharmadát a Waiorau Snow Farmon rögzítették az alkotók, vagyis azon a helyen, amely 1500 méter magasban, a déli szigeten található, nem messze Wanaka településtől. Emmerich úgy gondolta, a Snow Farm tökéletes helyszíne lesz a történetnek. „Ez egy olyan hely, ahol, ha körbefordítod a kamerád, akkor olyan képeket rögzíthetsz, mintha a holdon forgatnál – mondja elragadtatva. – ?si, történelem előtti világ ez. A szereplők nagy utat tesznek meg a film során, és hogy kifejezhessük az új világ felfedezésének érzését, leny?göz? tájképekre volt szükségünk.” A Yagahl törzs hegyi falujának megalkotásakor nem kis mértékben támaszkodtak a filmkészít?k a helyi, maori ?slakosok ez irányú tapasztalataira. „A mamutvadászoknak korlátozottak voltak a nyersanyag-felhasználási lehetőségeik – mondja Emmerich. – Valójában ugyanis nem volt másuk, mint az elejtett mamutok csontja, agyara, bundája, és a kunyhóikat is ezekből építették. Mikor a filmről gondolkoztam, mindig úgy képzeltem, hogy ezek az emberek nagyon spirituális lények, ezért azt akartam, hogy ez a tulajdonságuk tükröz?djön lakhelyük létrehozásának kreatív és egyedi módjában is.” A film díszlettervez?je, Jean-Vincent Puzos a mamutvadászok kunyhóinak megalkotásakor valóban csak csontokat és állatbőrt használt, és a végeredmény nagyon is hihetőre sikeredett. „Az Öreg Anya kunyhójának belsejét 10000 mamutcsont díszíti – magyarázza Puzos. – Itt játszódik a film nyitójelenete – melynek során Öreg Anya egy szertartást végez –, és ezért fontos volt, hogy már a történet felütésében megteremtsünk a törzsbeliek lelki világát jellemz? kozmikus hangulatot.” Az igazi mamut csontokat imitáló fa másolatok kifaragása több mint egy hónapjába került a filmkészít?knek. Ezalatt a dél-afrikai főhadiszálláson egy másik kreatív csoport a mamut-bunda utánzatokat gyártotta helyi állatok bőrének felhasználásával. Az elkészült kellékeket aztán repül?vel elszállították az új-zélandi Wanakába, ahol újabb öt hétbe telt, mire felépítették a mamutvadász falut, és mire mindent előkészítettek a forgatásra. A díszlettervez?höz hasonlóan a jelmeztervez?k, Odile Dicks-Mireaux és Renee April is igyekeztek az elképzeléseiket a mamutvadászok világához igazítani. Dicks-Mireaux először a British Múzeumban kezdett kutakodni, aztán pedig Fokváros archív gyűjteményeit járta sorra. „Nem sok mindent lehet megtudni a korabeli ruházkodásról a British Múzeumban – mondja Dicks-Mireaux. – Valójában csak néhány dél-afrikai barlangrajz árulkodik ezen kor emberének viseletéről. Ezért inkább a forgatókönyvhöz fordultunk inspirációért. Úgy döntöttünk végül, hogy a különböző törzseket szín alapján különböztetjük meg. A mamutvadászok ruházata például nagyon kevés színt tartalmaz, mert így sokkal könnyebben beleolvadhatnak környezetükbe, amennyiben erre van szükségük. A jelmezek, a speciális hajviselet, a smink és a forgatási helyszín nagyban megkönnyítette Strait számára, hogy filmbeli szerepébe bújjon. „Új-Zéland hegyeinek tetején állig ér? hajtincsekkel sokkal könnyebb egy mamutvadászt eljátszani, mint anélkül – mondja. – A szakáll a sajátom volt, de parókát hordtam, és a bőröm is besötétítette a sminkes, hogy sokkal cserzettebbnek tűnjön. Kicsit körülményes volt mindezeket magamra ölteni reggel, de az eredmény kárpótolt mindenért.”