A Susan Cooper díjnyertes könyvsorozata alapján készült ébred? sötétség Will Stanton történetét meséli el, egy fiatalemberét, aki megtudja, hogy ő az utolsó azok közül a harcosok közül, akik életüket a Sötétséggel szembeni harcnak szentelték. Az időben oda-vissza utazva Will egy sor olyan varázserej? dolgot fedez fel, amelyek hihetetlen erővel ruházzák fel a végső leszámoláshoz. Az ébred? sötétségben Will kezében van a világ sorsa.
A történet
A Stanton-család amerikai lakóhelyéről, egy meghitt és kényelmes környezetből Angliába, egy kicsi és idegen városba költözik. Nem tudják, hogy a családnak mély gyökerei vannak a városkában – több évszázadra visszanyúló gyökerei. és a legfiatalabb fiú, Will Stanton (Alexander Ludwig) – akinek legfőbb gondja, hogy beilleszkedjen az iskolába és kitalálja, hogyan szólítsa meg imádottját – legnagyobb meglepetésére a Fény bajnokai és a Sötétség baljós katonái között dúló évszázados harc kell?s közepén találja magát.
Will megtudja, hogy ő az utolsó azoknak a harcosoknak a sorában, akiket Véneknek hívnak, és akiknek Merriman (Ian McShane) és Miss Greythorne (Frances Conroy) a vezetőjük. ?k ketten irányítják Willt, a Látót, akinek utazása során különleges erejét kell használnia ahhoz, megkeresse azokat a rejtett jeleket, amelyek révén helyreállíthatja az egyensúlyt a Fény és a Sötétség között.
Miss Greythorne elmagyarázza Willnek: „része vagy valaminek, ami egész életedben rád várt. Mi, a Vének a Fényt szolgáljuk. A Lovas a Sötétséget szolgálja. A Fény teremt, a Sötétség rombol. A Sötétség ébredezik. Neked kell helyreállítani a Fény hatalmát.” Az idegenség érzése, amelybe deja vu-élmény is vegyül, a terv része – mondja Miss Greythorne. „Különleges vagy, Will, egy Stanton, aki visszatér a számára kijelölt helyre. Hetedik fia egy hetedik fiúnak.”
életének nagy utazásán Will bejárja az időt, varázserejével tárgyakat késztet repülésre és különleges képességei révén felveszi a harcot a gonosszal, akit a földön a titokzatos Lovas (Christopher Eccleston) képvisel. Amikor a Lovas megpróbálja hidegbe és sötétségbe borítani a földet, Will nagy csatát vív vele és minden ellene bevetett sötét erővel, hogy megmentse a világot. Bár kételkedik magában és a képességeiben, a Vének lelket öntenek belé: „A legkisebb fény is ragyog a sötétségben.”
{mospagebreak title=Egy könyvklasszikus}Egy könyvklasszikus adaptációja
„Régóta ismertem Susan Cooper regénysorozatát, az ébred? sötétséget – mondja Marc Platt, a producer – Susan és korábbi író partnere, az egykori nagy színész és író, Hume Cronyn közeli barátaim voltak. Mindig is nagyon érdekeltek ezek a könyvek abból a szempontból, hogyan lehetne őket filmre vinni. és egyszer, úgy két évvel ezelőtt valamilyen alkalomból felhívtam Susant, hogy üdvözöljem, és megkérdezzem, hogy van.
Aztán egy hirtelen ötlettől vezéreltetve megkérdeztem tőle: Â’Te Susan, mi van az ébred? sötétség filmjogaival, úgy tudom, évekkel ezelőtt eladtad őket.Â’ Mire Susan: Â’Hát ez vicces, hogy pont ma hívsz, mert épp ma járnak le a jogok.Â’ én meg azt gondoltam, igen, így akarta a végzet vagy valaki, mégpedig, úgy képzeltem, bizonyára Hume Cronyn, aki lenézett odaföntről, és azt mondta: Å¥Eljött a pillanat. Ne habozz!Ť.
Akkor letettem a telefont, aztán lebonyolítottam két hívást. és egy héten belül eladtam az ébred? sötétség filmjogait Waldennek. Úgy érzem, van valami végzetszerő ebben az egészben, nem csak a film főhőse számára, hanem abban is, ahogy filmre vittük ezeket a könyveket.”
Platt számára csak egyvalaki jöhetett számításba, aki megfelelően filmre tudja írni Susan Cooper „irodalmi ékszerét”: John Hodge. „John Hodge forgatókönyvírói munkásságát évek óta nyomon követem. Nagyszerő filmeket írt, a legjobbakat Danny Boyle-nak, a nagy filmrendezőnek. Amit John ír, abban mindig van humor, de van benne sötétség és feszültség is. Ez ideális összetételnek tűnt az ébred? sötétséghez, amely minden korosztály számára szól, de tele van sötét zugokkal és mélyértelmű titkokkal és sejtelmekkel. és ez John minden írásában benne van. Nagyon jó választás volt ehhez a történethez.”
Kétségtelen, hogy a Látó küldetésének döntő szerepe van a filmben. Akárcsak az alapul szolgáló regényben, a nagy csatajelenetek állnak a történet középpontjában. Hodge számára az jelentette az igazi kihívást a történet filmvászonra való adaptálásában, hogyan lehet a metafizikai mesét mozgóképes élménnyé átalakítani. „A könyv meglehetősen lírai és nehezen megfogható abban az értelemben, hogy nem olyan kommersz módon van megírva, ahogy számos író gyerekkönyveket ír, a lehetséges megfilmesítést is szem előtt tartva. Már a szerkezete sem olyanÂ… szigorú”– mondja Hodge, és hozzáteszi, bizonyos változtatásokat kellett végrehajtani a történeten, hogy Susan Cooper regénye filmvésznon is ugyanolyan izgalmas legyen.
„Kezdetben azt gondoltam, nagyon bonyolult lesz az adaptáció – magyarázza Hodge –, mert a regényben sok minden a fiú képzeletében játszódik. Úgyhogy mint minden adaptációnál, azt nézi az ember, hogyan lehet dramatizálni azt, amit a regényben csak elgondolnak. Bizonyos értelemben újra kellett gondolni az egészet.
Lényegében ez egy tizennégy éves fiú története, aki a Rossz és a Jó között folyó örök küzdelem közepén találja magát, ahol a Rossz a Sötétség, a Jó pedig a Fény. A fiú rájön, hogy ő nem normális kamasz, hanem olyan valaki, akit Látónak hívnak, különleges látomásai vannak, különleges erővel rendelkezik, és különleges feladata van: megtalálni azt hat kis jelet, amelyekben el van rejtve a Fény ereje.
A történelemnek ezen a pontján, amikor a Gonosz erőre kap, neki meg találnia a hat jelet, helyre kell állítania a Fény erejét és le kell győznie a Sötétséget – folytatja Hodge. – A leginkább kedvemre való az volt, hogy a történet egy fiúról szól, egy napjainkban élő, valódi fiúról, akinek családja van és kamaszkori problémákkal küszködik. Számomra ez volt a könyv leglényegesebb eleme. és akkor ehhez jön, hogy ennek a fiúnek meg kell mentenie a világot.
A forgatókönyv és a regény két különböző dolog. Sokkal több minden van egy regényben, mint amit bele lehetne írni egy forgatókönyvbe. Mindentől, ami összezavarja a történetet, avgy ami ismétlés, meg kell szabadulni – mondja Hodge, aki orvos volt, mielőtt forgatókönyvírásra adta volna a fejét. – Ha az ember forgatókönyv
et ír, mindent világossá kell tenni a történet elején, hogy a néző megértse a viszonyokat a családban, és megértse azt a folyamatot, amelynek során Will úgyszólván átváltozik normális fiúból azzá, aki megmenti a világot.”
„Ha valamilyen irodalmi anyagot adaptálunk filmre, nagy adag képzelőerőre van szükség, hogy az irodalmi m?ben szabadon mozgó elemeket a lehető legfilmszerőbben tolmácsoljuk – mondja Marc Platt. – Próbáltunk h?ek maradni Susan könyvének lényegéhez, meg?rizni könyvének integritását. Ugyanakkor meg is nyitottuk egy filmes világ felé, hogy a mozinézők számára is izgalmas legyen.”
Az egyik változás a könyvhöz képest az, hogy Will Stanton amerikai, nem angol, és Amerikából költözik Angliába a családjával. A rendező szerint ez „az idegen környezetbe kerülés”-motívum drámaibbá teszi a történetet. „A könyvben egy angol család szerepel, aki Angliában él – mondja David Cunningham, aki maga több mint száz országban járt. – én filmes szempontból azért tartom jónak ezt a konfliktust az amerikai családdal, amely Angliában él, mert újabb elemet visz a történetbe: a kultúrák közötti konfliktust. Szinte minden fantasy-filmnél az a helyzet, hogy Angliában kell élned ahhoz, hogy része lehess egy fantasy-történetnek. Szerintem ez a megoldás áthidalja ezt a szakadékot. és akkor ott van az a tény, hogy Will, az amerikai fiú kulturálisan idegen ezen a helyszínen. Miért épp vele történik mindez? Ha valaki kívülálló, akkor helyénvalóbbnak látszik, hogy pont ő az, akivel ezek a furcsa dolgok megtörténnek.
Azt szeretem Willben, hogy a film elején még egy kicsit bizonytalanabb, aztán ez változik. Ãltalában kedvelem a bonyolultabb szereplőket, akik nem ugyanolyanok az egész filmben. Will is ilyen, fokozatosan megváltozik, egyre többet megtud önmagáról és a küldetéséről.
John Hodge nagyon sok mindent hozzátett a filmhez – folytatja David Cunnigham –, pedig nem volt akármilyen feladat egy olyan szerző m?vét adaptálni, mint Susan Cooper, és elérni, hogy élvezhet? legyen a mai közönség számára. én azt hiszem, sikerült neki. Megírni egy olyan thrillert, amelyet tényleg szeretnek a gyerekek, és amelybe bele tudják élni magukat, ugyanakkor meg?rizni Susan Cooper m?vének szellemiségét, az nagy egyensúlyozó mutatvány. De megcsinálta.”
Végs? soron a film alkotóinak az volt a célja, hogy a nézők jól szórakozzanak a Látó izgalmas utazása alatt. „Azt akartam, hogy élvezzék a filmet, és kövessék Will Stantont az útján, ahogy keresi a jeleket, amelyek visszaadják a Fény erejét – magyarázza Platt. – és ahogy eközben önmagáról is sok mindent megtud. és így ki tudja bontakoztatni a képességeit, nemcsak mint a Látó, hanem úgy is, mint Will Stanton.
és én azt gondolom, hogy minden olyan történet, amely arra szólít fel minket, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból, hogy bontakoztassuk ki a képességeinket, hogy emelkedjünk ki a hétköznapi életből, az képes magával ragadni a nézőt, és rendelkezik azzal az érzelmi töltettel, amely egy nézőt sem hagy hidegen. és azt is szeretném, hogy a nézők, ha tetszik nekik a film, és élvezik, akkor fedezzék fel újra Susan Cooper nagyszerő könyveit.”
]]>
