Múlt hét végén zajlott a FedCon elnevezésű rajongói rendezvény, amelynek helyszíne a németországi Bonn volt. Tizenhetedjére került sor erre az eseményre, amelyen eddig is számos sorozatszínész képviseltette magát, akik nagyszínpadi előadásokat tartanak, dedikálnak. Az sfportal.hu részéről Rimaszombati Hajni volt jelen és ír nekünk beszámolókat a rendezvényről. Elsőként a FedCon-nyító sajtótájékoztatóról olvashattok.
Nehezen indult a sajtótájékoztató, részemre legalábbis. Kicsit félretájékoztattak, de sebaj, előbb beértem, mint néhány beharangozott híresség. Michael Shanks nem volt ott a tájékoztatón, Richard Hatch és Mark A. Sheppard el sem tudott menni a FedConra, Michelle Forbes is késett, Mary McDonnell pedig akkor érkezett meg, amikor a felhajtás már elkezdődött.
Tulajdonképpen mi is történt, miről is volt szó?
Marina Sirtis nagyban kávézott, John de Lancie unatkozott, Brent Spinert sokat beszéltették, a fő kérdés az volt, hogy fog-e szerepelni az új Star Trek filmben. Az egyenes válasz persze nem volt (na, ne legyünk meglep?dve), a Threshold-ról (A küszöb) is kérdezgették, hiába volt jó a sorozat, csak becs?dölt (mint ahogyan a Firefly vagy az Invázió).
Az új Star Trek filmhez annyit fűznék hozzá, hogy már most érdemes megnézni az IMDB-n a szereposztást. Marina Sirtis csupa jót mondott Zachary Quintoról (Hősök), de szerepelni fog benne Eric Bana, sőt Paul McGillion is, de még Leonard Nimoy is, mint az idős Spock.
Rögtön jött egy röpke kérdés Kevin Sorbo felé, hogy a 300 paródiájában az izmos teste, mennyire volt eredeti? Most legyünk ?szinték, Sorbo már 50 éves, de azok az izmok, még mindig azok az izmok, amiket a Herkulesben csodálhattunk meg. Mit is árult még el nekünk Kevinő Még mindig hiányolja néhány éve elhunyt barátját, Kevin Smitht, és mostanában leginkább csak Spongya Bobot olvas, csakis a gyerekei miatt.
Bruce Boxleitnerrel az egyik férfi közölte, hogy nem tetszett neki az új Babylon 5 film, Bruce meg közölte vele, hogy nem tetszhet mindenkinek. De megerősítette, hogy fog még készülni új Babylon 5 film. Hogy mikor, az nem tudni.
Muszáj megjegyeznem, hogy Boxleitner még mindig ugyanolyan jól néz ki, mint tíz, vagy húsz évvel ezelőtt, az egyik nő meg is kérdezte a színészeket, mit jelent nekik a kor?
A kérdésen talán Marina Sirtis gondolkodott el igazán, aki elismerte, hogy nem könny? öreged? előadóművészként talpon maradni. A technikának köszönhet?en ma már minden egyes, apró ráncot látni a színészek arcán, ha otthon HD minőségben megnézünk egy filmet. Mégis érdekes, hogy Angliában a legsikeresebb TV sztárok mind negyvenes nők, mondta Sirtis.
Mary McDonnellt is faggatták a BSG-vel kapcsolatban, de többnyire olyan rajongói kérdések hangzottak el, mint hogy milyen érzés az elnöknőt játszani, saját személyiségéből mennyi van az általa megformált karakterbenő ő csak annyit válaszolt, hogy meg kellett tanulnia a karaktert, az életben ő nem ilyen.
A forgatókönyvírók sztrájkja is szóba került. Elhangzott, hogy ?k ezt nem akarták, de muszáj a többiek mögé állni. Marina Sirtis határozottan kijelentette, ha sztrájk van, Angliába megy, ott dolgozik, ha ott lenne sztrájk, akkor még tovább menne, de olyan nincs, hogy ne dolgozzon. Brent Spiner is csak ennyit tudott hozzáfőzni: „Mit tehetünk? Mögéjük állunk.”
Nekem csak egy kérdésem volt, azt is William Morgan Sheppardnak címeztem. Meg is lep?dött az idős színész, mert gondolta, hátha ez a kérdés is Spinernek vagy Sorbonak szól. Sheppard játszotta a hologramot a SeaQuest DSV sorozatban. Nem nagy szerep, én mégis kíváncsi voltam, mint SeaQuest rajongó. Lelki szemeim előtt volt az a jelenet, amikor Bridger kapitány a hologram tanácsát kérte ki. Aztán az is bevillant, hogy Roy Scheider sincsen már köztünk, amit nagyon sajnálok, de bíztam benne, hátha tud mesélni róla valamit. A rossz hír az volt, hogy soha nem találkozott egyetlen szereplővel sem, a SeaQuest volt akkor az egyik legelfoglaltabb sorozat, gyakorlatilag a filmezés is versenytempóban zajlott le, így hát őt is csak behívták, felmondta a szövegét, aztán el is köszönt.
A sajtótájékoztató fénypontja egy kisebb veszekedés volt, amit az egyik Star Trek rajongó kérdése robbantott ki. A jelmezbe öltözött, fura kiejtés?, negyvenes férfi megkérdezte Sirtist és Spinert, játszanának-e rajongói filmben, név szerint a Star Trek Voyages-ben. Brent első kérdése az volt, az meg mi? Marina röviden útba igazította, de még ő sem volt igazán tisztában a dologgal, bevallom én sem, mivel nem vagyok Star Trek fanatikus. Páran röviden elmagyarázták, hogy ez egy rajongók által működtetett projekt, Star Trek filmeket forgatnak, minden olyan, mint az eredeti, első Star Trek sorozatban, és hogy Walter Koenig és George Takei is vállalt benne szerepet, sőt díjra is jelölték a filmeket. Marina Sirtis és Brent Spiner közölte, ha nem fizetnek nekik méltóan, nem mennek.
A rajongók persze rögtön megbántódtak, Julie Caitlin Brown (Na’toth, B5) pedig a két színésznek is esett (mégiscsak talpraesett üzletasszony az életben), és közölte velük, hogy a Star Trek Voyages igenis jól van megcsinálva, és a másik két színész is kapott tiszteletdíjat. Szerinte csodálatos, hogy a rajongók képesek voltak mindezt összehozni. Sirtis és Spiner persze védekezett hogy nem így gondolták, de amikor Mary McDonnell is közbeszólt (mármint ha nincs pénz, akkor szó se lehet róla), pedig neki aztán végképp semmi köze a Star Trekhez, akkor már kés? volt. A gárda már két részre szakadt.
Valljuk be, ?k a pénzért mennek el az ilyen rendezvényekre, a filmekben is pénzért szerepelnek. Persze, imádnak filmezni, szerepelni, különben nem ez lenne a foglalkozásuk, de valamiből nekik is meg kell élniük. Mégis, én kedvesebben fogalmaztam volna meg a rajongómnak, hogy pénz nélkül nem szívesen vállalok munkát, még akkor sem, ha nagyon szépen kérnek meg rá.
Amit még megemlítenék, az a Star Wars rajongók jelmezes bevonulása. Ebben még nincsen semmi különös, de valaki mégis elejtett egy röpke mondatot, hogy Star Wars Star Was. Azt hittem, ezen már régen túl vagyunk. De mégsem. Hogy min is? Arról a következő cikkemben részletesen fogok írni.
Röviden, tehát ez volt a sajtótájékoztató, ami egyáltalán nem volt unalmas. A hideg zuhany mégis kés?bb jött, miután a sajtófőnök közölte velem, hogy nincsen mód egyetlen interjúra sem. Mit mondjak, nagyon nem voltam boldog, ha én ezt tudom, akkor verekedek a mikrofonért, és nem hallgatom szó nélkül a csendes vitát a pénzről, és az öregedésről.]]>
