Kijev érdekes város, mintha a nyolcvanas évek elejének Budapestjét keresztezték volna a mai napok Budapestjével. A lakótelepi épületek hatalmasabbak, az éttermekben jól főznek, de az adag miniatűr és a felszolgálók többsége még mindig nem ismeri a mosolygás fogalmát, sőt… Amikor a légószerű metróállomáson fotóztunk, megjelent egy rendőr, és határozottan megtiltotta nekünk a fényképezkedést, aztán három lépésről minket figyelt. Hát itt volt az európai SF-találkozó 2006 húsvétján.
Szombat
A szombati nap az ukrán vendéglátók szempontjából ugyanazt hozta, mint a pénteki: előadások tömkelegét és könyvkiállításokat, az EuroConra érkező delegációknak pedig a döntéseket sorozatát: hol legyen a 2008-as rendezvény (emlékeztetőül: Chotebor, Moszkva vagy Budapest), és kik legyenek a 2006-os díjazottak. Az ülés már délben elkezdődött, és délután négyig tartott.
Hihetetlen sok küldött jelent meg az ülésteremben az első szavazáskor, a kis előadónak a fala és az ablakai mellett is álltak, mert elterjedt a hír, a helyieknek is van szavazati joga. Dave Lally, az European Science Fiction Society elnöke felkérte a jelenlevő pályázókat, hogy egy percben erősítsék meg előző napi pályázatukat. A csehek valami miatt késtek a rendezvényről (a ravasz kiírás miatt majdnem mi is), így csak két megerősítés volt hallható. Valószínűleg ezért, de e két város között dőlt el a versengés.
Kiosztották a szavazólapokat, és hamarosan kiderült, melyik ország lobbizott jobban az előző napokban (vagy években) a rendezvényért. Mint kiderült a szavazás végeredményeként Moszkva és Budapest is 14-14 szavazatot kapott, s így aztán tényleg a jelen levő házigazdák, az ukránok dönthettek. Na ki mellett is?
A 2008-as EuroCon március végén (ígéret volt, hogy nem az elején) Moszkvában lesz.
Kis szünet után ismét összeült az ESFS közgyűlése. Mivel előző nap nem tudta minden ország bemutatni a legjobb író, művész, kiadó, promoter… stb… díjra a jelöltjeit (többek között mi sem), itt most ez folytatódott. Magazinok, könyvek és idegen nyelvű szórólapok jártak körbe a bemutatók alatt, és mindenki kézhez kapta a jelöltek összesített listáját. Mi magyarok felkészültek voltunk: az angol és orosz nyelvű anyagok mellett német, cseh és szlovák nyelven is vittünk ki ismertetőket.
A szavazás ismét csak titkos volt, azzal a különbséggel, hogy az ESFS tagjai magukra maradtak: az európai díjak már nem érdekelték az ukrán sci-fi élet rajongóit. A szavazások végén az eredményt nem tették közzé, ez a vasárnapnak volt fő programja.
A nap végén, négy óra után az ESFS küldöttsége együtt indult el éttermet keresni, amiből egy másfél órás városnézés lett, ugyanis a kisszámú vendéglők egyikébe sem fért el egyszerre ennyi ember. A kijevi vándorlás során szépen lassan széthasadt a társaság, egyesek bárokba csorogtak el, mások diszkók felé vették az útirányt. A legvégén együtt maradt tízfős társaság végül megtalálta a maga kis éttermét, sőt, nem egyszer, de kétszer. Az estét egy lovagi étteremben fejeztük be, csehek és angolok társaságában.
{mospagebreak title=Vasárnap – a zárás, díjkiosztások}Vasárnap
A vasárnap kicsit fáradtabban kezdődött, élénk dörömböléssel vertek fel bennünket és pár külföldi küldöttséget a Sport szálló biztonságisai. Egy szemüveges angolt kerestek.
Stresszben vertük fel Jonathan Cowie-t, aki lendületes szigetországi módjára direktben rögtön elindult tisztázni, mit is akarnak tőle. Kicsit féltettük, mert a kijevi viszonyok nem éppen fedik le a londoniakat, ezért hozzá csapódtunk. Mint kiderült a Lucullus étteremből eltűnt éjjel egy ülőpárna, és azt keresték rajtunk és a fél szállodán. A kijevi vendéglátás nem jelent egyet a szíveslátással, az ülőpárna pedig nem leírható az adóból.
Ezen a napon már nem sok minden várta az idelátogató SF-fanokat, csupán egy csernobili előadás és természetesen az ünnepélyes gála. A húsz évvel ezelőtti Csernobili balesetről egy túlélő jött el mesélni, és filmmel illusztrálta szavait. A tragédia nyomait így az is láthatta, aki nem ment el az ukránok által megszervezett csernobili kirándulásra. (Többen voltak olyanok, akiket nem vonzott a katasztrófaturizmus, mellesleg felhívták rá a figyelmünket, hogy gombát ne nagyon együnk étteremben és ne vegyünk a piacon – egyszóval Csernobil még nem a múlt.)
Lassan zárt a könyvkiállítás is, s a vendégeket inkább kávéval és teával a kezükben láthattuk viszont, mintsem programfüzettel vagy antológiákkal. Aztán hirtelen nagyon sokan lettünk, és mindenki a legfelső emeleti díszelőadóba tartott: közeledett a zárás időpontja.
A megközelítőleg ötszáz fős színpadi terem zsúfolásig megtelt. Rengeteg tévé volt jelen, a kamerák egymást érték. Sajtófotósok hada gyülekezett a fal mellett. A díszvendégek az első sorokba kerültek, mögéjük a fő szervezők, aztán a külföldi delegációk, végül a helyiek. A színpadon az első napról megismert ukrán énekesnő énekelt.
Közel hetven díjat osztottak ki a gálán, ami jelentősen megterhelte az ukránul (oroszul) nem tudók türelmét, habár volt tolmácsolás. Az ukrán közönség minden egyes díjnál úgy ünnepelt, mintha az világra szóló elismerés lenne: a fotósok a díjazottat a kék függönyök elé állították be plakettjükkel, érmükkel, ajándékaikkal együtt. A helyiek hálásak voltak, többször is állva tapsoltak a nyerteseknek.
Természetesen a végére hagyták az európai díjakat. Az Európai Nagymesteri díj kio
sztásánál Harry Harrisont tombolva ünnepelték, akárcsak az H. L. Oldie néven publikáló ukrán szerzőpárost, akik a Best Author címet nyerték el ebben az évben. Szergej Szljusarenko, akinél saslikozni volt szerencsénk péntek este, Encouragement Awardot kapott több más jelölt társaságában. Nem kisebb tapsvihar köszöntötte, mint a többieket.
A magyarok – mint arról a rendezvény estéjén egy ukrán internet kávézóból olvasóinkat tudattuk – szintén két díjjal büszkélkedhetnek: a legjobb grafikus a szovjet utódállamok túlsúlyát legyűrve Odegnál Róbert lett, illetve Szalai-Kocsis Tamás Encouragement Awardot kapott.
Ezek után már csak a függőben maradt kapcsolatok „levadászása” volt hátra: a szedelőzködő delegációk, írók, szerkesztők névjegykártya-cseréje, a hétvége folyamán megígért idegen nyelvű antológiák átvétele, egyeztetések a jövőt illetően. Mi még maradtunk este, és végre le tudtunk ülni a cseh szervezőkkel (akik átdiszkózták a hétvégét), hogy komolyabban egyeztessünk egy közép-európai összefogásról, rendezvényekről és új díjakról, melyek figyelembe veszik az idők futását, s hogy a science-fiction már nem csupán irodalom és film, hanem sokkal-sokkal több…
Best Author
H.L.Oldie (Ukraine)
Best Translator
Asta Morkuniene aka Anita Kapociute (Lithuania)
Best Promoter
Vladimir Borisov (Russia)
Best Magazine
Mir Fantastiki (Russia)
Best Publisher
Hekate (Latvia)
Best Artist
Róbert Odegnál (Hungary)
Best Author of Performance
Alexei Fedorchenko (Russia), for The First Men on the Moon
Best Fanzine
Shaltay-Boltay (Russia)
Encouragement Awards
Sergey Slyusarenko (Ukraine)
Camilla Wandahl (Denmark)
Angelina Ilieva aka Johan Vladimir (Bulgaria)
Marian Coman (Romania)
Jana Juzlova (Czech Republic)
Yulia Galanina (Russia)
Tamás Szalai-Kocsis (Hungary)
Dmitri Gradinar (Moldova)
Dusan Fabian (Slovakia)
Honorary Award: European Grand Master:
Harry Harrison (Ireland)
Arkady and Boris Strugatsky (Russia)
