Az ukrán Portal science-fiction találkozó idén európai méretűvé nőtte ki magát, két évvel ezelőtt ugyanis Kijev kapta meg az EuroCon rendezési jogát. Az ukrán rendezők éppen ezért komolyan is vették az idei találkozót: a megnyitón jelen volt az ukrán kormány két tagja is, a humanitárius kérdések miniszterelnök-helyettese, Vjacseslav Kirilenko, illetve Igor Likhovoj kulturális miniszter.
Keleti szomszédaink a sci-fi találkozót a komoly témák és előadások, illetve az ukrán könyvkiadás és irodalom köré kerekítették ki.
Ez egyszerre volt jó és rossz.
Jó, mert óriási könyves kiállítóvásárt hoztak létre a rendezvény helyszínén, s így bepillantást nyerhettünk az ukrán könyvkiadás szinte minden területére – függetlenül a tudományos-fantasztikus vagy fantasy irodalomtól. és rossz is volt, mert az előadások többsége ukrán nyelven szólt, így a külföldi küldöttségeknek nem sok érdekes programpont jutott. (Csütörtökön talán csak R. P. Mielke és Eric Simon SF-írók bőbeszédű ismertetője a német fantasztikus irodalomról és szerzőiről, illetve Jonathan Cowie előadása a klímaváltozásokról.) Nem voltak mozivetítések vagy nagyszabású bemutatók, csendesen csordogált az élet a rendezvényen.
Persze az országok delegációi rátaláltak egymásra és ha nem az EuroCon ülésein voltak, akkor valamely kávéházban vagy étteremben ücsörögtek és beszélgettek – vagy éppen úton voltak valamely kávéház és étterem felé, mivelhogy azokból a környéken kevés akadt és azok is szűkek voltak: egy tíz-tizenkét fős társaság már nem nagyon fért be. Emellett a pincérnők sem nagyon örültek nekünk, sok munkát adtunk volna nekik.
Ezzel együtt a rendezők is körbe-körbe bóklásztak és keresték a külföldieket: igyekeztek mindenkit meggyőzni arról, hogy a kijevi Portalt, mint SF találkozót akkor is érdemes lesz meglátogatni, ha már nem kapcsolódik össze az EuroConnal. Azaz legközelebb 2007 áprilisában.
A csütörtöki megnyitó után az ismerkedéshez volt remek alkalom az az ünnepélyes fogadás, melyre csak különleges belépővel lehetett bejutni. Itt jelen voltak a rendezvény díszvendégei is, a rajongók által körülvett ukrán írók / írónők (Marina Djacsenkó mellett szinte mindig látni lehetett egy dedikációra várakozó olvasót) mellett többek között Harry Harrison is. Miközben egy vonósnégyes komolyzenei repertoárjával megteremtette a fogadás alatt a megfelelő hangulatot, a küldöttek összeismerkedtek egymással, ki-ki felfedezte régi ismerőseit vagy a nyakba akasztott azonosítókról megismerkedhetett az újakkal. Az este folyamán némi táncra is sor kerülhetett: az ukrán könnyűzenei élet számaira lehetett ropni. A helyiek, illetve Ian Watson voltak a táncban a legbátrabbak.
A rendezvény második napján, pénteken, sem tűntek fel újabb nevek az előadások között, viszont elkezdődött az érdemi munka az European Science Fiction Society (ESFS) küldöttei között. Az erre kiosztott idő ezen a napon nem is volt elég az érdemi munka befejezéséhez, túl sok kérdés és megoldandó feladat merült fel.
{mospagebreak title=Péntek- ESFS jelölések}Péntek
A napi külföldiek által tartott előadások sorában Andrej Sapkowski lengyel író (meglehetősen nagy az ismertsége orosz nyelvterületen) előadásával kezdődött.
Ezek után megint csak a németek léptek színpadra, és megint kicsit bőbeszédűbbek voltak a kelleténél, így Németh Attilának a magyar science-fiction történetéről megtartott előadása sajnos rövidebb kellett legyen a tervezettnél. Jonathan Cowie ezen a napon sem tétlenkedett: az űr felfedezésének lépéseiről számolt be egy vetített képes előadás keretén belül.
Délután egytől négyig a művelődési ház harmadik emeletének egy előadójában aztán összejöttek az ESFS küldöttek. Lényeges kérdésekről kellett szavazniuk, tudniillik a Szovjetunió szétesésével megszülető utódállamok melyike léphet be az ESFS-be. A probléma földrajzi-politikai: mely országok tartoznak Európa területéhez.
Az ESFS elnöke, az ír származású Dave Lally erős kézzel és határozottan szólt és tette meg javaslatait Grúzia, Azerbajdzsán és Örményország felvételére. A jelöltek megszavazták aztán ezen államok felvételét, ugyanakkor elutasították az Izraeli küldöttség hasonló jellegű kérelmét. Nem volt mindenki maradéktalanul elégedett (habár még Kazahsztán felvétele is felmerült, de azt elvetették), ezzel a felvétellel ugyanis erőteljesen megnőtt a szervezetben az orosz nyelvet (is) beszélő országok súlya. Ezt a díjak kiosztásánál is érezni lehetett: az ESFS-en belül erőteljesen eltolódtak a hangsúlyok kelet felé.
Más változás is volt, ami a „szovjet utódállamoknak” kedvezett: idén Németországtól elvett a küldöttség egy szavazatot. A régi politikai megosztottságból adódóan Németországnak (a hajdani NSZK-nak, mivelhogy az NDK képviselői soha nem voltak jelen az EuroConon) ugyanis három szavazata volt (a többi ország 2-2 szavazatával szemben). NDK azonban már rég nem létezik, erre az ESFS közgyűlése kis késéssel ugyan, de idén reagált, így a németek is immár csak 2 szavazattal bírnak a szervezetben.
Következett a 2008-as EuroConra pályázó országok-városok pályázati anyagának bemutatása. A szándék, melyet tavaly Glasgow-ban többen felvillantottak, idénre csupán három pályázó esetében jutott el a komoly szándékú bejelentésig. Csehország, pontosabban Chotebor volt az első pályázó. A csehek már rendeztek ebben a kisvárosban EuroCont 2002-ben, precízen és nagy erőkkel levezényelve egy tény leges európai méretű és szervezettségű találkozót. A második kérvényező Moszkva volt. Az orosz küldöttek évek óta jelen vannak kérésükkel a közgyűléseken, ám eddig mindenkit elriasztott a március eleji, fogcsikorgató moszkvai télben megtartandó EuroCon és a szibériai farkasokkal viaskodó, trojkás delegációk képe. Harmadjára Magyarország nyújtotta be igényét egy budapesti rendezvényre.
1988-ban már volt egy EuroCon Budapesten a Kongresszusi Központban, akkor a Vega SF Egyesület szervezésében, ahol is a díszvendégek Erich von Däniken és John Brunner voltak. Most a 20 éves évforduló alkalmából pályázott a Galaktika nevében Németh Attila, akit a jelenlévő Ãtjáró Nap (Fesztivál) rendezői stábja is támogatott e kérelemben.
Itt történtek meg az ESFS díjaira történő jelölések és bemutatások is. Túl sok volt a jelölt, és túlságosan szűkre szabott az idő, így a magyar küldöttség (illetve még pár másik delegáció) jelöltjeinek bemutatása átcsúszott szombati napra. A fárasztó ülés után a küldöttségek felkerekedtek, és elindultak, hogy Szergej Szljusarenko kijevi otthonában saslikozáson vegyenek részt.
A két szobás lakásban remek hangulat uralkodott. A rendezvény díszvendégei a kijevi bérház konyhájában rágcsálták vacsorájukat, amikor megérkeztünk (a magyar küldöttség: Michaleczky Péter, Miyazaki Jun, Németh Attila, Szélesi Sándor) Ian Watson, Roberto Quaglia, Dragos George Fofirca illetve ukrán kísérőink társaságában. Fél Európa jelen volt a kis lakásban két éves kortól 75 éves korig. A saslik a vékonyka erkélyen sült, és nagyban hozzájárult az elfogyasztásának az élvezetéhez a jelenlevők éhsége, illetve az a fél órás áramszünet, ami – a vendéglátó mentegetőzése szerint – az ilyen régi kijevi házakban megszokott.
éjfél után a nemzetköziség zászlaja alatt az ukránok a Székesfehérvár és a tokaji szavak helyes kiejtésével próbálkoztak a cigerettafüstös kisebbik szobában, illetve a bulgár magyar rokonság és lovas életmód megtárgyalása mellett a kijevi szőlőket sújtó 19. század végi filoxérajárvány is felmerült a témák sorában.
Mindeközben gitárzene szólt és az ukránok hangosan daloltak az ebédlői asztal mellett, illetve Jean-Pierre Laigle író-műfordító műveiről társalgott a füstmentes szobában, az emeletes ágy sarka és az ajtófélfa között.
Folytatása következik: Szavazás és Csernobil (szombat, vasárnap)
]]>
