évek óta aktív olvasója vagyok az Index.hu-nak – köztük Tóta W. Ãrpád munkásságának. Egy évvel ezelőtt Worlukot a kedvenc publicistáim között tartottam számon – épp ezért szomorú látnom, hogy az utóbbi hónapokban megbicsaklani látszik az eddig ragyogónak ígérkező pályafutása.
Az utóbbi hónapokban egyre növekedett bennem a csalódottság vele kapcsolatban – gyakorlatilag minden ügyben megszólal, és mindig kellő nyelvi leleménnyel igyekszik kivégezni aktuális áldozatát. és ezt nem kellene.
Valószínűleg úgy látja, hogy a népek vevők erre a lazán leanyázó stílusra, és azt hiszi, hogy akkor neki ezt kell csinálnia. Holott a kevesebb több lenne: elég lenne ritkábban megszólalnia, és akkor nagyobbat tudna ütni.
A mai, választásokkal, konkrétan Gyurcsány Ferenccel kapcsolatos cikke azonban ismételten kicsapta nálam a biztosítékot: nem azzal kapcsolatban, amit a miniszterelnökről írt, hiszen akár még igaza is lehetne. Nem – egyetlen félmondattal sikerült ellenszenvessé tennie az írását:
Hát megtörtént, ami még sohasem. A mitikus újrázás. Ami soha mégsenkinek sem sikerült. Nem jött össze Antallnak (igazolt hiányzás), […]
Lehet, én vagyok érzékeny természet, de azért talán nagyobb tisztelettel kellene beszélni a rendszerváltozás utáni első miniszterelnökről, aki előbb elhunyt, mintsem befejezhette volna a munkáját. Akár jónak, akár rossznak ítéljük meg az ő teljesítményét utólag – de azért mégiscsak nagyobb tiszteletet érdemel. (Hogy Antall jó kormányosa volt-e az országnak, azt én sose fogom tudni megítélni – amikor ő ténykedett, akkor még elég kicsi voltam ahhoz, hogy egy szót se értsek a politikából, manapság meg már annyi különféle véleményt lehet olvasni a témában, hogy ha Istennek ez alapján kéne döntenie, akkor ő is vakargathatná a fejét.)
Worluknak javasolnék pár hónap szabadságot – menjen, szellőztesse ki a fejét, mondjuk valahol külföldön, ahol nem kell foglalkoznia a napi magyar politikával. Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban megérezné, hogy hol a határ, amit nem szabad átlépnie egy publicistának, és talán még jobban tudna írni. Mert tehetségesnek tehetséges, ezt el kell ismerni – de a tálentumokat kamatoztatni kell, nem pedig visszaélni velük.
]]>
