A korábban Sci-Fi Channel néven futó SyFy eddigi történetének legambíciózusabb vállalkozásába fogott: játékkal kombinált sci-fi sorozatba vágtak bele, komoly mennyiségű anyagikkal megtámogatva. A Defiance a kétórás pilot epizód alapján nem tűnik világmegváltónak, de lehet belőle még kellemes sorozat. A SyFy megítélése manapság nem épp felhőtlen a rajongók körében: a csatorna, amelyik korábban a Stargate vagy épp a Battlestar Galactica sorozataival vált kedveltté, nem igazán találta az utat az elmúlt években. Névváltoztatásuk után nem sokkal elkaszálták a Stargate Universe sorozatot, ezzel egyidőben pedig úgy gondolták, hogy a portfólióba teljesen beillik az aktuális pankráció mérkőzések közvetítése. És bár volt néhány SF-jellegű próbálkozásuk, átütő sikereket nem értek el. Olyan kimondottan science-fiction szériát képtelenek voltak tálalni, ami megfogta volna a rajongók tömegeit. A csatorna olyan mértékben nyitni akart a szélesebb közönség irányába, hogy elvesztette a bázisát. Hogy a Defiance mennyire lesz képes visszahódítani a sci-fi rajongókat, az egyelőre jó kérdés – mindenesetre a SyFy annyi pénzt beletolt a projectbe, hogy komolynak látszódik a szándék. Nagyságrendileg 100 millió dollárról van szó, ami mondjuk jócskán alatta marad például a Terra Nova költségvetésének, de a csatorna lehetőségeihez mérten irdatlan összeg. Emellé pedig tegyük hozzá a játékfejlesztő Trion befektetését is: a sorozattal párhuzamosan futó multiplayer játék fejlesztése idáig kb. 60 millió dollárt tesz ki. A Defiance ugyanis nem csak egy tévésorozat, hanem egy párhuzamos MMO játék is. Manapság minden sikeres sorozatból vagy filmből készül valami játék, illetve ha van sikeres játék, akkor ott csak abban lehet reménykedni, hogy nem Uwe Boll teszi rá a kezét a filmjogokra. Jelen esetben azonban szinkronban fut a játék a filmsorozattal, ami mindenképpen egy bátor próbálkozásnak látszik. A SyFy és a Trion kreatívjai gyakorlatilag napi szinten egyeztetnek egymással, hogy valóban egymás mellett fusson a két szekér. A játéknak és a sorozatnak meg van a saját narratívája, a saját történetszálai, de vannak átfedések. Nem muszáj játszani ahhoz, hogy az ember megértse a tévésorozatot, de ha megteszi, akkor kerekebbé válik a történet. „Ha valami nagy, katasztrofális időjárási esemény történik a sorozatban, […] a játékosok csináltak valamit, amivel elindították az események láncolatát” – példálózik Kevin Murphy producer. „A pilot epizódban […] van egy kis kütyü, amit Nolan és Irisa [a sorozat főszereplői] találnak meg. Ha csak a sorozatot nézed, akkor ez csak egy jópofa kis kütyü. [A játékban] azonban nagyon komoly szerepe van.” Node, miről is szól a sorozat? Az alaphelyzet bemutatásával nagyon gyorsan végeznek, kissé túl gyorsan is: a nem túl távoli jövőben járunk, sok-sok évvel azután, hogy a Földre érkeztek a votan űrhajók. A votanok azonban nem egyetlen, egységes idegen fajt képeznek – hanem hét különböző faj túlélői. A Votanis csillagrendszer különböző bolygóin különböző intelligens fajok alakultak ki, akik összefogtak, amikor a rendszerük megsemmisült. Hatalmas csillagbárkákat építve menekültek el – hogy aztán megtalálják a Földet. Megérkezve azonban nem sokat vacakoltak, az emberiség megkérdezése nélkül elkezdték saját ízlésüknek megfelelően terraformálni (öööö, vagy inkább votaformálni?) bolygónkat. Mindez egy pöpec Élettér Háborúhoz vezetett, valamint egy rakat mutáns szörny megjelenéséhez is. Az előbbi bekezdés megírásához azonban muszáj volt némi segítséget igénybe vennem a Google részéről, ugyanis a pilotból ennél sokkal vázlatosabban derül ki a történet háttere. A sorozat és a játék ugyanis 15 évvel a háború lezárása után játszódik, amikor már minden megváltozott: vannak városok, közöttük pusztaságok (telítve a már említett mutáns szörnyetegekkel), az emberiség és a votan fajok maradéka. Kicsit Mad Maxes / Falloutos a hangulat, csak idegenekkel körítve – és igazából ez a mix működőképesnek is tűnik. A vázlatos felvezetés is szándékosnak látszik, a sorozat nem a háborúra koncentrál (mint például a Falling Skies), hanem a háború utánra, a gyökeresen megváltozott világra. A két főszereplő, Joshua Nolan (Grant Bowler) és Irisa (Stephanie Leonidas) érdekes páros: Nolan ex-katona, aki megjárta a háború legkeményebb ütközeteit, míg Irisa, a nevelt lánya az irathient fajba tartozik. Bárkavadászokként próbálnak megélni: a háború végére a Föld körül rengeteg csillagbárka roncsa kering, amikből elég gyakran lepotyog egy-egy darab. A bárkavadászok igyekeznek megtalálni a roncsokat, és kikaparni belőlük valami használhatót – amire aztán mindig van vevő. Egy ilyen rosszul sikerült bárkavadász akció után kötnek ki Defiance-ben, a városban, ami egykor St. Louis névre hallgatott, ahol emberek és votanok igyekeznek viszonylagos békében élni egymás mellett. No ez persze a legkevésbé sem megy egyszerűen – az újonc polgármesternek, Amanda Rosewaternek (Julie Benz) egészen biztosan lesznek kemény napjai. Ha a külvilágot egyfajta Mad Max / Fallout hangulattal lehetne leírni, akkor a város inkább valamiféle western jelleggel működik: nincsenek cowboykalapok és Coltok, de van sheriff (akit itt törvényőrnek neveznek), kupleráj (berendezkedve a sokféle faj különböző igényeire), kocsmai bunyó is akad. Meg persze két, egymással rivalizáló család, az egyik emberi, a másik földönkívüli – rajtuk keresztül pedig érkezik egy csipetnyi Rómeó és Júlia utánérzés is. A pilottal a legnagyobb baj az, hogy igazából túlságosan is kiszámíthatóak az egyes fordulatok – mintha a készítők nem annyira a történetre, inkább a környezet megteremtésére koncentráltak volna. Kicsit olyan érzésem van, mintha délután 5 órakor csöppennék bele egy buliba: a hűtőben már ott vannak a jó piák, a nappaliban lézeng egy-két szimpatikus arc, a dekoráció kellemes – de még nem kezdődött el a party. Ebből még lehet az évszázad bulija, egy unalmas szombat este vagy akár egy katasztrófa is – még nem tudni. A jó sorozat lehetőségét megteremtették az alkotók, de az majd csak később derül ki, hogy mennyire fognak tudni élni vele. A starttal mindenesetre elégedett lehet a SyFy, a Warehouse 13 premierje óta nem volt ennyire jó nézettségük, ami pedig 2009-ben startolt. A Battlestar Galactica minisorozat nézettségét ugyan nem éri el, de kezdetnek jó. A kérdés persze az, hogy jövő hétfőn mennyien térnek vissza a képernyők elé. Úgy tűnik, hogy a Defiance MMO sem startolt rosszul (már április 2-a óta lehet játszani), eleddig 6 millió órát játszottak vele összesen a játékosok. A SyFy közleménye szerint a rajongók a közösségi hálózatokon is erőteljesen viszik a Defiance hírét – ebben a közegben jobban teljesít a Trónok harcánál vagy a Falling Skies-nál, bár jó kérdés, hogy milyen adatokra alapozzák ezt. Április 29-től kezdve egyébként folytatódik a Warehouse 13 is, így a két sorozat helyi idő szerint ugyanúgy hétfő este kerül adásba – ami szintén segíthet a Defiance nézettségén. A magam részéről mindenesetre 4-5 epizódnyi esélyt adok a sorozatnak, hátha felpörög annyira, hogy érdemes legyen hosszú távon is nézni. Vélemények az SFportal Facebook követőitől:
A sztori tényleg kiszámítható volt, de az már látszik, hogy sok lehetőség rejlik a sorozatban és a karakterekben, remélem ki is fogják használni. Különösen érdekes volt úgy nézni, hogy mellette a játékkal is játszom, ami pár dolgot hozzáadott a történethez. Nolanról már a játékban kiderül, hogy nagy csirkefogó, ugyanakkor egy szerethető figura (a film elején látható rúdszerű tech kütyüt tőlem lopta el, méghozzá egészen stílusosan). Kiváncsi leszek, hogyan fognak játékbeli tetteink kihatni a sorozat eseményeinek alakulására. Mindenképp figyelemreméltó kezdeményezés, hogy egy tv-sorozatot és egy számítógépes játékot így összekötöttek. – Ló Szerafin Egyértelmű volt minden megmozdulásuk, teljesen kiszámítható a folyamata. Viszont a karakterek tetszenek, tehát nézni fogom. Rég nem volt már fogamra való SCI-FI. Így, nagybetűvel. – Ignácz József Engem megvett kilóra a pilot – Vodli Jenő Minden következő lépés kiszámítható, ennél fogva a pilot kicsit unalmas volt. Erős hármas az ötös skálán. – Szélesi Sándorhttp://www.youtube.com/watch?v=xG8U8Qr2Eww]]>