Már négy éve észrevettem, idén direkt figyelni kezdtem, és úgy tűnik igazam van. Persze nem beszélhetek országos felmérésről, csupán arról területről, ahol gyakrabban megfordulok. Miről is van szó? A választási plakátokról. Legutóbb Meggyesi képe volt összefirkálva, lefestve, most Gyurcsány és Kuncze képeken van hitler-bajusz, festékszóró és sárnyomok. A narancsos plakátokon azonban valahogy nem figyelhető meg ugyanez. Akkor is, most is, talán ha egy-két Orbán kép volt megrongálva, szóval az arányok feltűnőek, főleg ha ehhez a jobb oldali pártvezér nyilatkozatát is hozzáteszem. Arról beszélt ugyanis, hogy a Fidesz gyűlések rendben zajlanak le, „ribillió” mindig a baloldali összejöveteleken van. Na most: ha ezt lefordítom (magyarról) magyarra, akkor azt jelenti, hogy igen, az én híveim mennek oda a balos gyűlésekre balhézni… mert hogy nem Gyurcsány-szimpatizánsok fütyülnek, fújognak, az biztos. Tessék mondani, erre még büszke is? Elgondolkoztam (igen, szoktam, bár a megerőltetéstől mindig hányinger jön rám, mint a tűzoltó Tóthra), hogy vajon ez mit jelent. Talán az MSZPsek nem mernek füttykoncertet rendezni Orbán beszédeinő Vagy esetleg nem is foglalkoznak vele, teszik a dolguk, és ennyi? Esetleg – ne adj Isten – ennyivel kultúráltabbak lennének, mint a jobb oldali kollégáik? Nem tudom a választ, de szerintem néha elég a kérdéseket jól feltenni. Elmélkedtem továbbá azon is, hogy vajon honnan ez a feneketlen gyűlölet, elvakult agresszivitás, amit egyes emberi egyedek táplálnak fajtársaik iránt. Tavaly ősszel Pesten voltunk autóval, ehhez végig kellett menni a hatos főút jelentős szakaszán, és azt kellett tapasztalnom, hogy az emberek jelentős része totálisan elmebeteg módjára vezet. Megéri-e valakinek azért a 10, na jó, 30 perc előnyért kockára tenni a saját, az utasai életét, naponta többször? Ugyanaz a mentalitás, mint a pártok között, ugyanaz az eszement, agresszív, elborult, hozzáállás. Miért van mindez? Aztán amikor visszanéztem történelmünkre, rájöttem, hogy mindig is ilyen volt az ember. Ha volt is ősközösség, akkor nem tartott öt percnél tovább, mert valaki biztos megkívánta a másik nőjét, zsákmányát, alvóhelyét, bármit… és fogott egy bunkót. Később lett vallás, így aztán a kereszt jegyében mészárolták le az indiánokat és „pogányokat”, sőt egymást. Ezt végül elvették tőlünk, és nem adtak semmit helyette… és szerintem itt van a kutya elásva. Amíg az ember nyomorog, addig elsődleges dolga a túlélés feltételeinek megteremtése. Amikor jólétben él, nekilát filozofálni, és ez egyenesen vezet a spirituális élethez. De mi van, ha ezt a lehetőséget kizárják? Már Hamvas Béla is megjegyezte, hogy a katedrálisok helyét átvette az áruház, az oltáriszentség helyett pénztár van… és – akármilyen közhelyes is, hozzáteszem – az Istent a pénz helyettesíti. A hitünket emblématikus figurákra akarjuk építeni, de hősök nincsenek. Maradnak a hazugok, a nagyhangú handabandázók, a közszereplők… vagyis a politikusok. és ha ezt az igencsak ingatag lábon álló hitet valaki megkérdőjelezi, hát ölre megyünk érte. érdekes módon az emberben a hit a legsérülékenyebb. Miért? Mert lábunk a hitetlenség szakadéka felett kalimpál, és szilárd talajnak megteszi bárki… így nyert választást Hitler is. Mert a hit legalább olyan létfontosságú, mint a kenyér, és nem engedhetjük, hogy elvegyék azok a MÁSIKOK. Így megszületnek az ellenségek, és már is van ki ellen háborúzni. és nem vesszük észre, hogy az a hit, amit bárki veszélyeztethet, nem valódi. Azért érezzük veszélyben, mert nem hiszünk igazán, nem mi hitünk amit vallunk, mert ami a mienk, azt nem lehet elveszíteni és nem lehet tőlünk elvenni. Azért a mienk. ]]>