„Habcom, this is EVA 8. Do you copy?” Hamarosan visszaérünk a bázisra. Már látszik a Phobos-csúcs. Milyen jó újra látni.
Még egy perc, és a vörös dombok mögül feltűnik a hab, a lakóegység (habitate) fehér hengere. Mellette az üvegház lilán világít, a dombon a házi csillagvizsgáló. Hazaértünk a nyolcadik EVA-ról, szkafanderes terepmunkánkról. Leparkoljuk az ATV-ket, mindent járó járgányainkat a hermetikusan zárt garázsban. A zsilipbe cipeljük nagy ládában a terepről hozott kőzetmintákat, és az egyperces várakozás alatt lekeféljük egymás szkafanderéről a port. Aztán kinyílik az ajtó: „Welcome!”. A habban maradottak segítenek lehúzni a sisakot, lecsatolni sajgó tagjainkról a szkafandert. Végre igazi levegő! Öt perc, és mindenki a laptopja mellett ül, vadul gépeli a terepmunkán gyűjtött adatokat, írja az elemzést, másolja a terepen vastag kesztyűben filctollal fóliára írt koordinátákat. Folyik a munka a Mars Desert Research Stationön, a Mars Society Mars-analóg bázisán.
Az állomást Robert Zubrin alapította 2002-ben itt, a utahi Badland területen, nem sokkal a kanadai szigetvilágban felépített arktikus bázis megvalósítása után. Ez a két telep jelenleg a legismertebb központja az emberes Mars-utazás előkészítésének. Nem a NASA tartja fenn, hanem a Mars Society nevű amerikai magánszervezet, amelynek magyar tagozata is van. A bázis felépítése nem sokban különbözik a NASA által tervezett Hold-bázistól: egy álló henger alakú emeletes szerkezet. A földszinten a kémiai, biológiai és geológiai labor, barkácsasztal, mosdó, EVA- előkészítő öltözőszoba, felül a „nappali”, a konyha és az étkező és hat kicsi hálószoba. Mindez egy kerek, nyolc méter átmérőjű alapterületen.
]]>
