Álmot láttam. Álmomban egy ember arról győzködött, hogy egyek narancsot, az az egyetlen valódi magyar gyümölcs, erősködött, hogy csak arra mondjak igent! A másik oldalról valaki szegfűt akart erőnek erejével rám tukmálni, mondván, az lesz jövőnk záloga. Aztán innen is, onnan is beleszóltak a vitába, volt, aki ígérgetett, volt, aki káromkodott, fenyegetőzött, hízelkedett, köpködött… egyre nagyobb lett a hangzavar, és mindenki engem akart. Tudtam persze, hogy nem tart soká ez az állapot, rövidesen éhen dögölhetek az utcasarkon, akkor is csak belém rúgnak ugyanezek az emberek, de álmomban már kibírhatatlannak éreztem ezt a rám erőszakolt káoszt. Ráadásul a narancsot már kóstoltam, savanyú volt, marta a gyomrom, a szegfű pedig messziről bűzlött… Aztán rájöttem, hogy a narancs és a szegfű gyökerei a mélyben összefonódnak, át- meg átszövik testem, lassan szívják vérem… Ahogy erősödött pulzáló fényük, úgy gyengültem, és gyengültem… utolsó gondolatom az volt, hogy vajon miből fognak élni, ha elfogy ez az éltető nedű? Összeszedtem minden erőmet, és tépkedtem magamról a gyökereket, de elkéstem, az élet lassan elfolyt tagjaimból, nem szabadulhattam, és végül meghaltam…Amikor felébredtem, azon kezdtem gondolkodni, mi történt volna, ha letépem magamról a gyökereket? Valószínűleg börtönbe kerülök adócsalásért… ]]>