A Tuan kiadó a 80. Könyvhétre jelenteti meg új regénysorozatának első kötetét. A sorozat a hangzatos Dreamworld nevet viseli, az első regényt Szélesi Sándor (Anthony Sheenard) írta, és A főnix ébredése a címe. A Dreamworld mögött álló világ alaposan átgondolt, aprólékos részletekig kigondolt – tudtuk meg a kiadótól –, amelynek „szülőatyja” Gere Richárd Olivér. Az SFportal tőle kért interjút a megjelenés előtt. – A Deák téri metróban már látható a Dreamworld sorozat plakátja, az impozáns logóval. Milyen sorozatról van szó, és mit jelképez a logó? G.R.: A sorozat műfaját nagyon nehéz definiálni. Minden író egy kicsit más és más szemszögből közelíti meg. Az első könyvben Sheenard a fantasy oldalát domborítja ki, miközben már jelezte, hogy a dolog a politikai-thriller irányába hajlik el a második kötetben. Taylor egy modern társadalomkritikából jut el hősies kalandhoz. Cross a horrorba hajló misztikus krimit állítja párhuzamba a fantasy-vel. Ez mind-mind a Dreamworld. Valószínűleg az olvasóknak is mást és mást fog majd jelenteni. Remélem egy kicsit olyan lesz, mint Marry Poppins orvosságos üvege, amiből mindenki olyan ízű szirupot kap, ami számára a legfinomabb… – A tied volt az alapötlet, de mások is dolgoztak a világon. Kik ők és mit lehet tudni róluk, illetve a folyamatról, amely során kikerekedett a Dreamworld? G.R.: Az első mondatot a világgal kapcsolatban közel nyolc éve írtam le. Akkor született meg az alapötlet. Amikor a Tuan kiadó rábólintott a dologra, elkezdődött az igazi munka, és az egész koncepciót darabokra kellett szedni majd újra összetenni egy naggyá. Ebbe a munkába a kiadóvezetők is bele-beleszóltak, de az igazi segítséget Nóthof Ferenctől, és Bayer Tibitől kaptam. ők ketten sokat csiszoltak a világon, a történelmén, és a születésén. Bayer Tibi neve sokaknak ismerős lehet a M.A.G.U.S. kapcsán.  Az ő tapasztalata szinte nélkülözhetetlen volt. Nóthof Feri, a kiadó jelenlegi grafikusa, lassan tíz éve a barátom. Ferivel már a Tuan előtt is nagyon sokat dolgoztam együtt; többek között a Dreamworld első változatán is. – Hogyan került a Dreamworld a Tuan kiadóhoz? G.R.: Ez egy igen érdekes történet. Évekkel ezelőtt pár barátommal elkezdtünk egy bizonyos Vampire kártyajátékot. Megtudtuk, hogy a Kodály köröndi “A Könyvesboltban” lehet kapni laponként kártyákat. Az egyik szabadnapomon (akkoriban még egy szállodában dolgoztam) bementem, és miközben válogattam a kártyák között, szóba elegyedtem egy fiatal sráccal, és egy szőke eladó hölggyel. A kártyáktól hamar eljutottunk a könyvekig, és valahol ennél a pontnál elkezdett belőlem dőlni szó. Elmeséltem az akkoriban futó képregény ötletemet Ferivel, no meg a Dreamworld is szóba jött. A beszélgetés végén kiderült, hogy a szőke hölgy (Hidegföldi Gyöngyi Tünde) a kiadó egyik vezetője a fiatal srác pedig a M.A.G.U.S. szerkesztője, egyik továbbírója (Bayer Tibor). Azóta a Tuan Kiadónál dolgozunk, Feri két könyvet illusztrált eddig, én pedig lassan belelapozhatok az első DW regénybe. Hát valahogy így kezdődött. – A regények felkérésre íródnak. Miért? És kik írják őket? G.R.: Ennek egy teljesen egyszerű oka van, nem tudok irodalmilag jól és szépen írni. A világleírást, a szinopszisokat papírra vetem, de irodalmi formába, úgy, hogy azt más is élvezze, képtelen vagyok. Nem születtem írónak. Bár többen mondták, már, hogy próbálkozzam meg vele, még nem érzem elég érettnek magam ahhoz, hogy egy regénybe belefogjak. A három év alatt számos író megfordult a Dreamworld háza táján, de úgy gondolom mára kialakult egy jó, és megbízható DW-team. A kezdő regényt, és annak folytatását Anthony Sheenard írja, aminek én személy szerint nagyon örülök. Ebben az évben napvilágot lát még William J. Taylor, regénye, akinek a regénye – bár ez lesz az első írása – nagyon jóra sikerült. Úgy gondolom ő egy csiszolatlan gyémántféleség, akire csak úgy rátalál az ember: hopp ki ez, és hol volt idáig? Jonathan Cross-tól már olvashatott könyvet a nagyközönség. ő egy teljesen új színt visz a DW-be. A vele együtt töltött munka során jöttem rá, hogy mennyire más lehetőségek is rejlenek még a saját világomban. Jövő tavasszal a Tuan tervei közt szerepel Samuel B. Kingstone, szintén első regényének kiadása is. Vele dolgozom a legrégebb óta a kiadó berkein belül, ezért talán az ő regényét várom a legjobban. Egy igazi pörgős feszített történet az övé, ami egy percre sem áll meg. Mindig történik valami, alig hagy szusszanást az olvasónak. – Az írók nyilván nem mindig úgy írják meg a történeteket, ahogy te kitaláltad őket. Ez milyen érzés? És ki adja be a derekát, ha a világ gazdája és az író között esetleg vita lenne? G.R.: Ez egy igen izgalmas része a munkának. Legalábbis számomra. Amikor megkezdődik egy regény elkészítése, rengetegszer egyeztetek az íróval. Próbálom minél több információval ellátni: milyenek a karakterek, mikor, mi történik, és a legfontosabb, hogyan csatlakozik szorosan a történet a többi regényhez. Persze tudom, hogy nem szabad nagyon megkötni az írók kezét, mert akkor elmegy a kedvük az egésztől, de úgy gondolom, hogy eddig minden alkalommal sikerült megtalálni az arany középutat. A munka során néhányszor előfordul, hogy teljesen ellentétes véleményen vagyunk. Ilyenkor megnézzük, hogy az adott kérdés, esemény vagy karakter, milyen hatással lesz a világra, no meg a többi történetre. Ha nem jutunk dűlőre, mindenki alszik rá egyet vagy kettőt, és pár nap múlva újra kezdjük az érvelést. A vélemények megvalósulási aránya eddig nagyjából „fifty-fifty”. – Mennyire látod előre a világ jövőjét, és fejlődik-e még vagy egy lezárt dologról van szó? G.R.: Szeretem, ha a dolgoknak van vége, ha tudom meddig tart, és hova jut el a történet. A koncepcióm szerint a Dreamworldnek is megvan a fő idővonala, egészen az utolsó részig, de ez egyáltalán nem korlátozza a világ fejlődését, sőt. A világ története megállás nélkül fejlődik, a jövő egy bizonyos pontig tiszta, de utána még én sem tudom mi fog történni. Sok lehetőség rejlik még a Dreamworldben, számos úton el lehet jutni a végkifejletig, ami viszont nagyon messze van. – Hogyan szeretnéd látni a Dreamworld jövőjét? G.R.: Terveim vannak, illúzióim már nincsenek. Elsősorban egy sikeres sorozatot szeretnék az olvasók elé tárni, ami szórakoztatja őket, és kikapcsolódást nyújt számukra. Egy kis álmot szeretnék csempészni a rideg valóságba…]]>