Bár a Dragon Age: Inquisition megjelenése még nagyon messze van, összeszedtük azokat az információkat, amik eddig kitudódtak a sárkányok új koráról.
A Dragon Age: Inquisition ugyan csak 2014. harmadik negyedévében fog megjelenni – legalábbis jelenleg ez a terv –, mi már kíváncsian várjuk a PC-re, Playstation 3-ra, Xbox 360-ra, PS4-re és Xbox One-ra érkező szerepjátékot. Kíváncsiak vagyunk arra, mit hoz össze a Bioware a szerkesztőséget is megosztó Mass Effect 3, és a végtelenül lebutított, finoman szólva összecsapott Dragon Age 2 után.
Hangzatos ígéretek
Amit a Bioware szakijai nem győznek hangsúlyozni, hogy a
Dragon Age: Origins alatt dübörgő Eclipse motort, illetve annak a Dragon Age 2-höz feljavított, Lyciumnak nevezett változatát lecserélték, így a Dragon Age: Inquisition alatt már a Battlefield 4-nél debütáló Frostbite 3 motor fog dübörögni (mellesleg, ez hajtja majd meg az új Mass Effectet is). Ami igencsak jó hír, hiszen az előző két rész grafikája eléggé randára sikerült, főleg a Mass Effect-trilógia mellett, pedig az azokat működtető Unreal Engine 3 sem volt ifjúnak mondható.
A másik, amit különösen sokat hajtogatnak a fejlesztők, hogy ez nem folytatás, hanem egy önálló játék lesz. A címből ezért is tűnt el a 3-as szám és lett simán Dragon Age: Inquisition. Ennek ellenére az alant is megtekinthető előzetes erőteljesen azt sugallja, hogy a Dragon Age 2-ben elkezdődött „hősgyűjtő” szál folytatódni fog, s kiderül, miért kellett annyira a Seekers of Truth nevű szervezetnek Kirkwall Bajnoka.
Bár ennek ellentmondani látszik Cameron Lee gyártásvezető kijelentése, ő ugyanis azt nyilatkozta a PAX-on, hogy bár a Dragon Age: Inquisition fogadja majd a korábbi mentéseinket, azok nem lesznek olyan hatással rá, mint a Mass Effect-szériában, csupán utalásokat kaphatunk korábbi döntéseinkre. Ez annyira nem szokatlan a Dragon Age-sorozatban, már a második részben sem volt túl nagy jelentősége annak, ha importáltuk a mentett fájlokat.
Ami konkrétan a játékmenetet illeti, ezúttal nyílt világot kapunk, ami a keleti Fereldentől Orlais nyugati részéig terjed, és Thedas földjének nevezik, s természetesen szabadon bejárható, akár lóháton is. Ez igen kellemes változás a szó szerint falak közé szorított második rész után, és legalább a Bioware-nál is felfedezhető a felzárkózás a jelenlegi trendekhez. Az más kérdés, hogy hogyan állnak majd meg a szintén fantasy világba kalauzoló, ugyancsak a harmadik résszel a nyílt világú játékok klubjába lépő The Witcher 3: Wild Hunttal szemben. Pláne, hogy a Witcher-sorozat nem ábrándította ki a játékosokat a második részével.
Mindenesetre a Bioware célja a spontán felfedezés örömének megadása. Azaz mindent bedobnak, hogy a játékosokat a világ feltúrására buzdítsák, s imigyen elmélyülhessenek a Dragon Age univerzumában. Ősi kincsek felkutatásával fejleszthetik majd karaktereiket, eszközeiket, ugyanakkor minden apróság, mellékküldetés, helyszín kapcsolódni fog valami mód a fő sztorivonalhoz. Ugyanis a Bioware továbbra sem kíván elrugaszkodni a moziszerű élménytől – bár jó kérdés, hogy ez hogyan egyeztethető össze a szabad világjárással, mert nekem inkább tűnik ez a tényleges szabadság helyett amaz illúziójának (ahogy azt a legtöbb Bioware játéknál már megszokhattuk).
A kalandozások közben nem csak felfedezhetünk, de – mily meglepő – harcolhatunk is. Thedas földjét ugyanis éppen mindenféle háború dúlja fel. A Chantry (az Origins fordításában Káptalan) a mágusokkal csetepatézik, míg az említett Seekers of Truth és a Templarok (Templomosok) külön utakon járnak. Ha mindez nem lenne elég, még az ég is felhasad, és a Fade (a Fátyol) oldaláról démonok egész serege sorjázik át, holott anno erre emberi testre volt szükségük. De most már nem, a portál segedelmével maguk jöhetnek, az emberek, törpök, tündék, meg a többi lény legnagyobb bánatára. Vajon ezek után ki sírja vissza az éjfattyakat (akik valószínűleg szintén nem hagyják ki ezt a jó kis bulit)?
Szóval lesz lehetőségünk kardélre hányni, íjjal sündisznóvá avanzsálni, mágusbottal lángra lobbantani pár rosszarcút, méghozzá egy új csoport, az Inquisition tagjaként. Fajunkat (ember, törp, tünde), nemünket, kasztunkat (harcos, mágus, zsivány) és kinézetünket az Originshez hasonlóan szabadon megválaszthatjuk. A csetepatékba véletlenszerűen bonyolódhatunk bele kalandozásaink során, ráadásul érdemes mindenre felkészülni, mert a fejlesztők szerint az ellenfelek nem lesznek a játékosok szintjéhez igazítva. Könnyen megeshet, hogy alacsony szintű hősünk rögvest egy sárkányba botlik bele, aztán máris ég a lába alatt a talaj – szó szerint.
Na persze, nem kell pánikba esni, mert a Bioware-tól megszokott módon lesznek társaink, akik segítenek a bajban. Viselkedésüket – szintén a már bevált módon – mi szabhatjuk meg: átvéve felettük az irányítást, vagy parancsokat osztogatva, esetleg előre beállítva reakcióikat (a la Origins). A dolgot persze igyekeznek a fejlesztő fiúk és lányok kézreállóvá varázsolni, hiszen az ellenfelek nem fogják megvárni, míg kitaláljuk, hogyan nyakazzuk le őket. Bár valószínűleg az időt megállító gomb ezúttal is a rendelkezésünkre áll majd, mint beépített csalás, a szörnyek és szörnyű emberek képében támadó gazok okosak lesznek, így még ezzel együtt is fejfájást okozhatnak (akárcsak az Originsben, amíg az első javítással le nem butították őket). Csapatosan, összehangoltan támadnak majd, figyelembe véve a mi és társaink képességeit, életerőnket, elhelyezkedésünket, és természetesen mindenki a maga harcstílusában csap le: közelről karmolva, kardozva, távolról íjazva, varázslatokat eregetve.
És még egy kicsit térjünk vissza a társakra, hiszen bár „nem folytatás”, már az előzetesből tudjuk, hogy legalább három korábbi szereplő visszatér: az első rész legemlékezetesebb karaktere, Morrigan, a második rész történetét elmesélő Varrick és az őt kihallgató Cassandra. A Claudia Black (Farscape, Stargate SG-1, Mass Effect) által megszólaltatott Morriganről már azt is tudjuk, hogy bár nem kerül majd be a csapatunkba, igen fontos szerepet kap a történetben.
[gallery ids="15834,15832,15833,15829,15830,15831"]
Dragon Age: Változás?
Ennyit tudni eddig a Dragon Age: Inquisitionról. A Bioware úgy tűnik, igyekszik visszatérni a régi, RPG-sebb ösvényre, legalábbis az eddig megosztott információk alapján kellemesen sok elemet emeltek át az Originsból, méghozzá a legjobb elemeket. Dicséretes döntés a motor lecserélése is, mert nagyon kiábrándító volt a hát mögött lebegő kardok vagy a székben ülő törpök látványa.
Viszont aggodalomra adhat okot a nyílt világ és a történetközpontúság közötti ellentét. A Bioware remekel a moziszerű játékok készítésében, de a szabad játékvilág és a szabad döntések terén csak illúziókkal képes elhalmozni minket. Gyönyörű illúziókkal, de akkor is csak illúziókkal. És ez pontosan azért van, mert elsődlegesen moziszerű, történetközpontú játékokat készítenek. Így a szabadon bejárható világ reklámozása könnyen visszafelé sülhet el (ahogy a Mass Effect 3 esetében).
Ugyancsak kérdéses, hogyan fogja állni a sarat a The Witcher 3: Wild Hunt mellett, amely hasonló vonásokkal van megáldva (szabadon bejárható, óriási, kidolgozott fantasy-világ, harmadik rész, áthozható mentések, a játékot befolyásoló döntések – és igen erőteljesen, 36 különböző befejezés lesz -, sötét hangulat, gyönyörű grafika). Anno a második részt a The Witcher 2: Assassins of Kings (és a The Elder Scrolls V: Skyrim) csúnyán megverte, bár ez annyira nem csoda, a Drago Age 2-t bármi meg tudja verni, ami kicsit is kiemelkedik az átlagból. Szóval, a Dragon Age: Inquisitionnak igencsak jól kell sikerülnie a tragikus második rész árnyékában, a nagy riválissal a sarkában, ha a Bioware vissza akarja hódítani a kiábrándult rajongókat.
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=YYpHBeegL40]]>
