Úgy tűnik Enroth világa immáronkimeríthetetlen tárházává vált a fantasy játékokat készítő és kiadó cégeknek.Nincs is ezzel baj, hiszen az évek során a világ kikerekedett, egyedi, csak rájellemző ízt kapott. Több sorozatot is sikerre vittek égisze alatt, mintpéldául a belső nézetes Might & Magic sorozatot a maga tudomásom szerintitíz megjelent epizódjával, vagy a körökre osztott stratégia Heroes of Might& Magic, amely öt részt tudhat már mag mögött. Eme játékok siker és minőségarányában elég vegyes képet mutatnak, hiszen mondjuk, míg a Heores másodikrésze siker, a harmadik része talán még nagyobb siker lett – már-márklasszikussá vált -, addig a negyedik epizód csúfos bukás, de az ötödik részismét mérsékelt siker. Ebbe a sorozatba kapcsolódik most a legújabb alkotás aDark Messiah of Might & Magic.

1886}

Csillogó szappanbuborék tizenegyezerért
A programot az Arkana stúdiójegyzi, kiadója az Ubisoft, így mondhatjuk, hogy kellően veretes pedigrévelrendelkezik. Talán ez az egyik olyan tény, amely megmenti az enyészettől.

A másik tény, hogy bár FPSnézetű, de itt, ha elforgatom a nézetet, akkor láthatom a karakter testénekbizonyos részeit (pl. a lábát), amely az ügyességi részek esetén apozícionálást nagyban segítheti, mondjuk egy szakadék átugrásakor. Apropóügyességi részek. Nem is emelném ezt külön ki, mert az egész játék, merőügyességi rész és full akció. Amikor megkaptam arra gondoltam, hogy:
„Hú, végre egy jó kis új fantasy szerepjáték”,
de a fantasy-n kívül csalódnom kellett. A játék története oly mértékben kötött,hogy még egy hangyányi lehetőség sincs sem az interaktivitásra, sem arra, hogyegy adott feladatot vagy problémát alternatív úton oldjak meg. Legfeljebbannyi, hogy a főellenfél szörnyet vagy fegyverrel aprítom miszlikbe, vagyvarázslatokkal sütöm ropogósra, illetve a játék végén a végkifejletre vanalternatíva és annyi. Természetesen az FPS Fantasy kategóriában rendesenodatették az alkotók, amit kellett. A grafika kifejezetten szép, a hanghatásokrendben vannak (kivéve talán a lézerkard hang, amely akkor hallható, amikorvarázsolnék, de nincs manám). A történet viszont, mint említettem, annakellenére, hogy annyira nem rossz, de nagyon egylövéses. A szokásos „szegénycsóró árvagyerek vagyok, aki rájön szép lassan (kis segítséggel), hogy micsodaizmos családból is származik és megkezdi visszakúszását a felső tízezerbe.”.

Kb. négy napomba telt napi néhányórás erőfeszítéssel végigvinni a játékot, és azt hiszem, hogy most egy jó időreelfelejtem. Tipikus fire and forget valami.
 

A játékról általában
Azért hogy mondja a negatívumokonkívül valami jót is. Először is a játékban nincsenek kasztok, így mindenki magagründolhatja össze a saját szájíze szerinti karaktert. A történetbenelőrehaladva, különféle epizódok teljesítése után elkölthető képzettség (Skill)pontokat kaphatunk, amelyeket három fő terület között oszthatunk el. Az első aharci képességek és ehhez kapcsolódó finomságok, a második a varázsképességek,míg a harmadikban vannak az egyéb – pl. lopakodás, zárnyitás, kitartás –megszerezhető képességek. Ezekkel játszva a nagy kötöttségek közepettekaphatunk némi talmi kis szabadságot. érdemes azonban a mutáns karakterekkelcsínján bánni, mert eleinte ugyan nagyon hasznosak lehetnek, de későbbmegbosszulhatják magukat (túl gyengék a varázslatok, egyes hasznos és táposfegyvereket nem használhat, stb.)

A közelharc kifejezettenegérrángatós, gombnyomogatós lett. Vannak ugyan benne kombinációs lehetőségek,spéci, gyilkolási módok, de amíg ezeket aktiválni tudjuk (1-2 másodpercnyugalom kell hozzájuk) addigra az ellenfél már háromszor átharapta atorkunkat. Különösen akkor, ha több ellenséggel küzdünk egyszerre és ebben atekintetben gonosz módon intelligens a gép, mert úgy nekünk rontanak többen ésagyafúrtabbnál-agyafúrtabb módon, mint a pinty!

 

Egy ellenfél esetében azonbansikerrel alkalmazhatjuk ezeket a kombókat. Az különösen jó lett, hogy a pályántalálható tárgyakat is bevehetjük a harci taktikánkba, így ládákkal, hordókkal,üres cserépkorsókkal is megdobálhatjuk ellenfeleinket, vagy ha a falon, pl.tüskék vannak, akkor abba is belerúghatjuk a különféle dögöket.

Ha eléggé felspanoltuk magunkat aharcban, akkor felmegy az adrenalin szintünk, és amint a csúcsra járt, extradurva sebzéseket vihetünk be közelharcban, de akár varázslattal is.

A mágiarendszer nemesen egyszerű,de nem lett volna érdemes túlbonyolítani. A prímet a tűz, jég és elektromosvarázslatok teszik ki, de van néhány bűbáj és érzékelő varázslat is, no megtermészetesen az elmaradhatatlan gyógyítás.

Kilenc gyorsrekesz állrendelkezésünkre, ahol elhelyezhetjük a fegyvereket, vérteket, italokat ésvarázslatokat, és innen egy gombnyomással, vagy az egér görgőjének megfelelőbeállításával aktiválhatjuk a kívánt eszközt.

  A játék során találtam néhánybugot is, de annyira nem voltak komolyak, hogy halálba idegesítsenek. Sőt,néhány közülük kifejezetten hasznosnak is bizonyult. (Pl. a köteles nyílvesszővégtelen lövéssel, ami nem csak a magas helyekre való felmászásban segít, deugyanolyan jól lehet vele irtani az ellent, és még a vesszők sem fogynak.)Véleményem szerint a program kifejezetten jól kezeli a Z irányt, azaz amászásokal, és a leesésekkel igen jól lehet operálni.

Mindent összevetve a Dark Messiahof Might & Magic egy szemnek kellemes játék, de nem lesz belőlekultuszteremtő. Ha hozzá tudunk jutni, akkor érdemes kipróbálni, de haválasztanom kellene, akkor inkább a Neverwinter Nights 2-be invesztálnám ezt apénzmennyiséget.

Grafika: 9/10 – Nekem tetszett, részletekben gazdag, csinos.
Zene/Hang: 7/10 – A zene átlagos, a hanghatások rendben vannak.
Történet: 6/10 – A játék felénél sejthető a vége.
Összhatás: 7/10 – Egyszer-kétszer élvezhető játék… kétévente.

 

]]>