by Wil „not Wesley Crusher” Wheaton.
Érdekelt valaha is, hogy érez egy Star Trek színész a karaktere iránt? Milyen érzés felmenni a színpadra, eléd, a kritikus rajongó elé? Érdekelt téged is, hogy milyenek a színészek magánemberként?
Wheaton-nak két könyve is megjelent pár éve, a Dancing Barfoot és a Just a geek. Míg utóbbiről részletesen írtam a Geeklányon és a Blogvilágon is, a Dancing Barfoot sokkal inkább SFportal olvasóinak lehet érdekes.
A Dancing Barfootban Wheaton öt rövid történetet hozott nyilvánosságra, öt történetet az életéből. A leghosszabb, és egy magamfajta Startrek rajongó szemszögéből nézve talán a legfontosabb, az utolsó: The Saga of Sponge Bob Vegas Pants.
Emiatt megyünk el a Con-okra, emiatt olvasunk el mindent, ami „behind the scene” és Wil Wheaton pontosan ezt adja nekünk, ír a karakteréről, a színpadokról és önmagáról. És többről is…. Ha vagy olyan geek, mint én, álmodtál-e arról, hogy Te is szerepelsz valamelyik Star Trek epizódban, és az milyen lehet? Mindez benne van – ha csak egy rövid (de a könyvben a leghosszabb) novella erejéig a Dancing Barfoot-ban.
Ha eddig nem derült volna ki, akkor most elmondom: nekem tetszik a Dancing Barfoot. (Legszívesebben ideidézném a kedvenc részem, de akkor miért vennéd meg?) Tetszik, mert teljesen más, mint amit elvártam Wil „Wesley Crusher” Wheatontól. Tetszik, mert jól ír: mert képes megríkatni és megnevettetni egyetlen rövidke novellán belül. Tetszik, mert mindig is kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehetett a Star Trek forgatáson. És azért is tetszik, mert elmesél egy olyan történetet „William Fucking Shatnerről”, amit még soha sem hallottam ezelőtt. (Ha pedig tudni akarod, hogy miért a jelző, akkor bizony meg kell venned.)
Egyszer azt írtam, ha igazat akarsz mondani, akkor mondj el egy történetet. Wheaton történeteket mesél és jól meséli őket. Bár a Dancing Barfoot csak egy szösszenet, ha tényleg képbe akarsz kerülni, akkor érdemes elolvasni Just a geek-et is.]]>
