A kötet már azzal felkeltette érdeklődésemet, amikor az első belelapozáskor kiderült, magyar környezetben játszódik, a 21. század második felének Budapestjén. Az effajta írások engem mindig elgondolkodtatnak, mert nagyon izgalmas a kérdés, merre tartunk. A Pest-Buda Agglomerátum Rt., mely a tulajdonképpeni város, el van zárva a külvilágtól, amit azért találok felettébb érdekesnek, mert ezzel a szerző több legyet is üt egy csapásra. Egyrészt megteremti a CP-ra oly jellemző nagyvállalati környezetet, másrészt elkerüli azt a csapdát, hogy túl nagy világot kelljen bemutatnia, és ezáltal az esetleges unalmas vagy felületes leírás lehetőségét is kizárja, inkább jobban kidolgozza ezt a hátteret. Ugyanakkor a város történelmére tett utalásait is ebben a fal-szimbólumban teszi olvasói számára könnyen összefoglalhatóvá. Végül politikai aspektust is ad a történetnek. Mind a városon belüli, mid az azon kívüli világ viszonyait is jellemzi a fal. Bemutatja a benti életet, ahonnan nemcsak a Q-vírus által fertőzötteket, hanem a rendszer ellenségeit is deportálják kívülre. A falakon kívüli világról alkotott képünk csak sejtéseken alapszik, legalábbis az Rt. azt sugallja, hogy ott a betegség, a nyomor és a halál vár a deportáltakra. Azonban egy helyen, Az óriás című novellában Nóra nem egy fekete vonatra száll fel, hanem egy másik városba, Berlinbe utazik, ahol azt remélheti, hogy megmenekül az Rt. karmai közül. A kép így már tisztább, az Rt. diktatúrájának és politikai elszigeteltségének van ellenpontja is. Érdekes a falon belüli fal – a Kínai Legitim Körzet is körülfalazta magát, önálló „állam az államban”, és befolyását igyekszik kiterjeszteni. Nekem leginkább ez a nagyon sokrétűen kidolgozott Budapest-kép tetszik a novelláskötetben, mely ha kissé xenofób is, mindenképpen nagyon izgalmas és elgondolkodtató. Az olvasó egyszerűen szembesül a kérdéssel, vajon nem tényleg errefelé haladunk-e? Akarnék-e egy ilyen világban élni? Egyáltalán, lenne-e választásom?
Asterdroid kritikája Csepregi Tamás: Szintetikus álom című kötetéről. ]]>