Christopher Paolini Eragonja a mozivásznon 2. – szereplők

A filmkészítés legfontosabb mozzanatai közé tartozik még a forgatást megelőzően a szereplők kiválogatása. A castingot végzők vállán hatalmas a felelősség: a karakterekhez hihető arcokat kell keleresniük, és hát nem lényegtelen az sem, hogy egy-egy sztár is feltűnjön. Az Eragonban mindkettő teljesült. Ezen felül azonban még egy képzeletbeli sárkányt is fel kellett támasztani, s felruházni személyiséggel. 

Az Eragon szereposztása során a filmkészítők legnehezebb feladata az volt, hogy megtalálják a megfelelő főszereplőt. A kutatás hosszú hónapokon keresztül, több kontinensen folyt. „Ed bejött a szereplőválogatásra, mi egymásra néztünk, és azt mondtuk, igen, ez ő, Eragon, akit a könyvet olvasva magunk előtt láttunk – emlékszik vissza Stefen Fangmeier rendező. – Határozottan tudom, érzem, hogy Ed mozisztárnak született.”
  
Amikor Ed Speleers megkapta a szerepet, éppen Hamlet szövegét tanulta egy iskolai előadáshoz. „A forgatás közben, Szlovákiában helikopterrel felvittek minket egy csodálatos, hatalmas hegy tetejére, ahonnan egészen hihetetlen látvány tárult elénk – emlékszik vissza a fiatal színész. – Álltam a hegytetőn, és arra gondoltam, mi folyik itt? A suliban kéne lennem, és a vizsgáimra készülnöm, de nem, én itt vagyok, és éppen életem legjobb dolga történik velem. Remélem, ez csak az első, nem az utolsó forgatásom lesz, de tudom, hogy akárhányszor fogok még forgatni, ezt a mindent elsöprő érzést soha nem fogom újra átélni.”
  
A fiatal színész hamar rátalált arra a kulcsra, amely a lehető legközelebb vitte a szerephez: sok hasonlóság volt ugyanis a saját helyzete és Eragon filmbéli útja között. „Egy új kalandba vágtam bele, és Eragonnal is pontosan ez történt – magyarázza. – éltem a kis életemet, de egyik pillanatról a másikra egy egészen fantasztikus világba csöppentem, egy film főszereplője lettem. Fel kellett nőnöm, új emberekkel ismerkedtem meg, új feladatokkal találkoztam, ismeretlen területen kellett megfelelnem.”
  
Az Eragon forgatásán Speleers számára az volt a legnagyszerűbb dolog, hogy Jeremy Ironsszal dolgozhatott, aki a címszereplő mentorát, Bromot alakította. A két színész kapcsolata nagyon hasonló volt ahhoz, amit a vásznon is láthatunk. „Jeremy mindig figyelt rám, törődött velem, pótolhatatlan tanácsokkal látott el – meséli Speleers. – Ez persze a saját egyéniségéből eredő kedvesség volt, bár én néha a felvételek szünetében is Bromot láttam benne.”
Irons lelkesen vágott bele egy számára új műfajba, az akció-kalandfilmbe. „Az Eragon egy olyan közönséghez szól, akiknek még nem játszhattam – mondja a színész. – De persze az sem volt utolsó szempont, hogy Brom figurája nagyon megtetszett. Van benne jó adag fanyarság, kiábrándultság, de vadság is, ugyanakkor jó ember.”
  
A szerepre készülve Irons elolvasta a regényt, és megtanulta azt a fajta kardforgatást, amelyet Paolini leír a könyvben. „Különleges harcművészet – jegyzi meg Irons. – Olyan, mint a keleti vívás, sokkal ezoterikusabb, mint az angol középkori kardozás. Majdnem minden nap edzettem, hogy hitelesen tudjak küzdeni a harci jelenetekben.” Azokra a jelenetekre, amelyekben lovagol, szinte nem is kellett külön készülnie, hiszen gyakorlott lovas.
  
Eragonnal és Brommal szemben a gonosz Galbatorix király áll, akit az Oscar-jelölt John Malkovich alakít. Ő az egyik legfontosabb figura a történetben, hiszen fenyegető jelenlétét akkor is érezni lehet, amikor éppen nem látjuk őt magát.
  
Bár Malkovichnak nem volt közös jelenete Ed Speleersszel, nagy hatást tett rá a fiatal színész. „Mielőtt elindultunk volna Budapestre, azt mondta egy barátom, hogy a gyerekei Ed aláírását akarják megszerezni – meséli Malkovich. – Azóta nem láttam ilyet, mióta Leonardo DiCaprióval dolgoztam A vasálarcosban.”
  
A Malkovich által játszott Galbatorix legfőbb segítője Durza, a varázsló, akit démoni erők szálltak meg. Durza magas, csinos, sápadt, vörös hajú, barna szemű. Finom modora azonban valami félelmetest palástol.
  
A Durzát játszó BAFTA-díjas Robert Carlyle lenyűgözte Ed Speleerst. „Az első találkozásunk nagyon emlékezetes volt – meséli nevetve Speleers. – Robert hosszú parókát, kontaktlencsét viselt, a ruhája csak úgy hömpölygött utána, ahogy járkált. Nem kellett megerőltetnem magam, hogy úgy reagáljak rá, ahogy Eragonnak kell Durzára. Ugyanis ő maga volt Durza.”
  
A történet elején Durza arra használja rettentő erejét, hogy megtalálja és megállítsa Aryát, aki a következő Sárkánylovas után kutat. „Aryára bízták a Galbatorixtól ellopott sárkánytojást, neki kell megtalálni Alagaësiában azt, aki az igazi tulajdonosa – meséli Sienna Guillory, aki a szépséges harcost alakítja. – A Zenhez közelálló harci stílusa van. érti a természetet, a fákat, a fényeket, a szelet, és képes arra, hogy meglássa a veszélyt, mielőtt az eljönne. Nagyszerű volt egy olyan női figurát megjeleníteni, aki nem nagybetűs hős, és aki nem durva és nőietlen. Imádom a lovakat, és ebben a filmben bőven volt rá lehetőségem, hogy lovagoljak, vívjak. Isteni volt!”
  
Guillory külön kiemeli a jelmeztervező, Kym Barrett munkáját. „Kym ruhái egyértelműen jelzik a történet időtlenségét – jelenti ki Guillory. – Nem idézi a középkort, és nem akarja semelyik másik korszakot sem feleleveníteni.”
  
Arya és Eragon felveszik a harcot Galbatorixszal, Durzával és csapataikkal a Farthen Dur-i végső ütközetben. A lázadók seregének Adzsihád a parancsnoka, akit az Oscar-jelölt Djimon Hounsou alakít. „Lenyűgözött az Eragon, hiszen óriási kalandtörténet – meséli a színész. – Jó a mindennapokból egy ilyen gazdag fantáziával megteremtett, mesés világba átruccanni.”
  
Farthen Durnál találkozunk Murtagh-gal is, akit Garrett Hedlund játszik. Az amerikai színész kollégáihoz hasonlóan kemény edzésprogramot csinált végig, és boxleckéket vett. De Hedlund szerint a legizgalmasabb mégis az volt, ami a figura lelkében játszódott le. „Van valami Murtagh-ban, amit elfed a felszín – magyarázza. – Van egy titka, és olyan múltja, amire nem feltétlenül büszke.” {mospagebreak title=Saphira, a sárkány}Saphira, a sárkány
  
Az Eragon szereplőgárdája figyelemre méltó, de a filmkészítők pontosan tudták, hogy a mozi legdrágább és a szó szoros értelmében legnagyobb sztárja Saphira, a sárkány lesz. Christopher Paolini szándéka szerint Saphira olyan figura, aki a világon a legjobb barát. Az alkotók úgy döntöttek, kell valakit találniuk, akire teljes egészében rábízhatják Saphirát, kreatív és technikai szempontból egyaránt. A feladatra a vizuális effektek egyik elismert mesterét, Michael McAlistert kérték fel. „Saphira életre keltése teljes embert kívánt, minden figyelmemet és energiámat rá kellett irányítanom, ugyanúgy, ahogy egy hús-vér karakter megkívánja a színészt tetőtől talpig – meséli McAlister. – Több ezer döntést kellett hozni attól kezdve, hogy hogy nézzen ki, milyen legyen az arcjátéka, hogyan érezzen, és persze hogyan repüljön. Nem én találtam őt ki, nem én dönöttem arról, milyen egyéniség legyen. Az én feladatom az volt, hogy ráhangolódjak, és megértsem kívül-belül. Azért voltam felelős, hogy megjelenjen előttünk a leírt figura.”
Kulcsfontosságú volt, hogy a filmkészítők és a speciális effektusokat készítő csapat közötti kommunkáció tökéletes legyen – ebben pedig oroszlánrésze volt McAlisternek, aki egy homokóra legkeskenyebb részéhez hasonlította magát. „Fölöttem tengernyi kívánság volt, alattam pedig rengeteg tehetséges művész. A feladatom elsősorban az volt, hogy a stáb kívánságait instrukciókká fogalmazzam át, amiből a többiek dolgozni tudnak. Döntéseket kellett hoznom, és ezeket a döntéseket a lehető legvilágosabban átadni több száz művésznek.” McAlister vezetésével az Industrial Light & Magic és a WETA Digital művészei és a számítástechnikai szakemberei megalkották a mozitörténet legdinamikusabb, legkidolgozottabb sárkányát. Glen McIntosh az ILM animációs igazgatója, ő irányítja az ILM animátorait, ahogy tette ezt többek közt a Star Wars III. rész – A sith-ek bosszúja című filmben, amelyben Yoda és Grievous tábornok figurájáért volt felelős. „Szem előtt kellett tartanunk, hogy Saphira távolról sem emlékeztet szörnyetegre, vagy valami félelmetes lényre – jegyzi meg McIntosh. – Ő az egyik főhőse, az egyik sztárja a filmnek. Ezért ehhez méltóan az alakításának is árnyaltnak kellett lennie.” Saphira figurája sok állomáson keresztül alakult ki. A kiindulási pont a könyvborító rajza volt, majd elkészültek az első vázlatok a moziváltozathoz, aztán a munkafolyamat legvégén megszületett a film egyik főszereplője. Samir Hoon, az ILM munkatársa megjegyzi: „Ráadásul nem is csak egy felnőtt sárkányt kellett terveznünk, hiszen amikor először meglátjuk Saphirát, mindössze 25 centis, éppen csak kikelt a tojásból. A film végére viszont állva 4,5 méter magas, a szárnyai fesztávolsága körülbelül 7 méter, a hossza majd’ 10 méter. A súlya 4 tonna.” Több variáció kipróbálása után az alkotók egy nőies, kecses megjelenésű Saphira mellett döntöttek. A figura mozgásához az oroszlánok járását és a sasok röptét tanulmányozták.  
{mospagebreak title=A Farten Dur-i ütközet}A Farten Dur-i ütközet
  
Az Eragonban jó néhány nagyszabású jelenet van, de egyik sem hasonlítható a Farthen Dur-i ütközethez, ahol a két erő, a jó és a rossz összecsap. Az ütközet nyitányában Eragon Saphira hátán légi párbajt vív Durzával, aki egy hatalmas szörnyetegen lovagol – egy olyan szörnyetegen, amelyet az alattuk lévő harcmezőn elesett katonákból varázsol. A földön folyó ütközethez több száz statiszta és kaszkadőr képét rögzítették, amelyeket aztán számítógép segítségével sokszoroztak meg az utómunka során. Ez adja a levegőben zajló összecsapás hátterét.
A történet szerint Varden erődje egy kialudt vulkán kráterében áll. Wolf Kroeger díszlettervező irányításával a stáb a filmtörténet egyik legnagyobb díszletét építette fel. Az építmény túl nagy volt ahhoz, hogy stúdióban állítsák fel, ezért a kitartó kutatás után Magyarországon találták meg az alkalmas helyszínt: egy már nem működő kőfejtőt az osztrák határ közelében. Mielőtt azonban elkezdhették volna építeni a díszletet, először egy utat kellett építeniük, amelyen elérik a kráter tetejét. 16 hétbe telt megtervezni, felépíteni és berendezni az üres kőbányát. Peter MacDonald az egyik legelismertebb akció-specialista, aki már két Superman-filmben, két Batman-filmben és négy Harry Potter-moziban dolgozott. MacDonald volt Stefen Fangmeier segítségére a nagyszabású harc megrendezésében. „Az volt a célunk, hogy a nézők átérezzék, mekkora a tétje a csatának. Hogy minden itt dől el” – meséli MacDonald. A szakember 450 statisztával és kaszkadőrrel dolgozott, minden éjjel 10 órán keresztül, több héten át, ráadásul fagyban, hiszen télen forgattak. Az, hogy az éjszakai forgatás mellett döntöttek, feladta a leckét Hugh Johnson operatőrnek. „A helyszín hatalmas, teraszos terület volt, ezért gyakorlatilag lehetetlen volt a reflektorokat elhelyezni” – mondja Johnson. A megoldásban végül egy orosz hegymászó csapat volt a segítségükre. Kym Barrett jelmeztervező ehhez a jelenethez is különleges ruhákat talált ki. „Sokat gondolkoztam azon, milyen is lehet a katonai öltözet ebben a sajátos világban – meséli Barrett. – A jelenetben Eragon Saphirán lovagol, bőszen harcol, ezért nem pakolhattam rá több 10 kilónyi páncélzatot. és azt sem akartam, hogy a többi katona hatalmas, formátlan, nehéz holmikba legyen bugyolálva. Sokkal áramvonalasabb holmikat akartam, ezért bőrből varrattuk a ruhákat.” Barrett elismert londoni szakemberekkel készíttette el a különleges darabokat. A magyarországi forgatás azonban csak az első lépés volt afelé, hogy elkészüljön a jelenet végleges, filmben látható változata. Fangmeier, MacDonald és a stáb beköltözött az angliai Pinewood Studiosba, ahol kék háttér előtt felvették, ahogy Ed Speleers „meglovagolja” Saphirát, harcol a Robert Carlyle által alakított Durzával, aki saját repülő szörnye hátán ül. A színészek egy számítógép vezérelte hidraulikus szerkezeten ültek. A sárkány minden mozdulatát – repülés, fordulás, siklás – át kellett élnie az Eragont játszó Ed Speleersnek. „Ed a lehető legtermészetesebb csinálta, mintha mindig is egy sárkány hátán közlekedett volna – mondja MacDonald. – Imádta a repülést, és minden mozdulatán érződött, hogy tökéletes munkát akar végezni.” Mielőtt azonban Speleerst felültették volna a szerkezetre, az alkotók levetítették neki a megszerkesztett mozgássort, a repülési manővereket. „Az Eragon az első olyan film, amely megmutatja, milyen egy sárkányon lovagolni – meséli Fangmeier. – Mivel viszonylag kevés embernek van ilyen irányú tapasztalata, ezért szabadon engedhettük a fantáziánkat, és mondhatom, remekül szórakoztunk. Egyszerre törekedtünk arra, hogy a lehető legreálisabb legyen a jelenet, de természetesen arra is, hogy átérezzük a fantasztikumát.” A repülés, a légi mutatványok nagy részéért az új-zélandi székhelyű WETA Digital felelt, amelynek kiemelkedő munkái közt olyan produkciók vannak, mint A Gyűrűk Ura-trilógia, a King Kong vagy az én, a robot. Az ütközet jelenetében Saphira is más arcát mutatja, mint a film többi részében: sokkal agresszívabb. „Itt már igazi, felnőtt, érett sárkány – fejtegeti a WETA effektcsapatának vezetője, George Murphy. – Ezért Saphira kisugárzása itt már tiszteletet parancsoló.” „Saphira külsején is változtattunk – teszi hozzá a WETA másik munkatársa, Guy Williams. – Sokféle szögből látjuk a szárnyait, amelyek szintén másképp viselkednek harcban, mint a korábbi jelenetekben.” Szintén Murphy és Williams alkották meg azt a félelmetes teremtményt, amelyet Durza varázsol a halott katonákból. A forgatókönyv szerint ez a szörny félelmet nem ismerő gyilkológép. Hatalmas, sötét füst- és hamufelhő – a halál arca. „Durza szörnyetege Saphira ellentéte – jelenti ki Williams. – Ez a lény egyetlen célra hivatott, és ennek megfelelően nincsenek például lábai, csak egy hatalmas száj, tele fogakkal. Egy túlméretezett fej. Ha egy óriási tarantellapókot kereszteznénk egy denevérrel, aztán hozzáadnánk egy bika fejét és egy vámpír fogsorát, na akkor kapnánk meg a szörnyeteget.” „A tervek hamar megszülettek – teszi hozzá Murphy, – az viszont már sokáig tartott, amíg kifejlesztettük a mozgatásának technikáját. Már az sem könnyű, ha egy bizonyos koreográfia szerint akarjuk mozgatni a füstöt, de hogy még ezzel a füstgomolyaggal valaki harcoljon, vagyis folyamatosan támadja, hát az már szinte lehetetlen feladatnak tűnt.” A WETA látványeffektjeivel lett teljes a Magyarországon forgatott ütközet. „Meg kellett rajzolnunk a valódi díszlet mását a számítógépen, hogy össze tudjuk illeszteni a komputergrafikát a valódi akciójelenetekkel” – meséli Williams. A WETA és az ILM vizuális effektjeiből valamint a különleges atmoszférájú magyar és szlovák helyszínekből született meg Alagaësia. Az Eragon volt az egyik legnagyobb Magyarországon és Szlovákiában forgatott produkció. A több mint 500 fős stáb Budapesten lakott, azt a farmot pedig, amelyen Eragon nevelkedik, a fővároshoz közeli Budakeszin építették fel. Galbatorix búvóhelyét egy hegyoldali barlangban alakították ki, amelyet csak felülről, egy viszonylag szűk nyíláson keresztül lehet megközelíteni. Különleges emelőkkel juttatták célba a felszerelést – a kamerákat, a hangrögzítő berendezéseket, a kellékeket. A barlangon belüli munkát korlátozta az, hogy az egész terület műemlék-védelem alatt áll. A látványos külső jelenetekhez Szlovákia hegyei biztosították a hátteret. „Eredetileg filmnek szántam az Eragont – vallja be Christopher Paolini. – Kristálytisztán láttam magam előtt a szereplőket és az akciójeleneteket, mintha csak egy kész filmet néznék. De nem tudtam volna producerként összeszedni rá a pénzt, úgyhogy inkább megírtam könyvben.” Akkoriban Paolini legmerészebb álmaiban sem gondolta, hogy egy nagy stúdió filmre viszi a regényét. De éppen Paolini saját története, és persze címszereplője kalandos útja bizonyítja, hogy nincs olyan álom, ami túl merész lenne.