Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat idei második kiadványa, Brian W. Aldiss Szuperállam című regénye. Ezen felbuzdulván, a kiadó hozzájárulásával közzéteszünk egy exkluzív részletet a könyvből, ízletőnek.
„Azelőtt egy lélek sem hallott az önmagát „Tébolyfrakció”-ként aposztrofáló szervezetről. Első üzenetük a színpompás reklámokat megszakítva robbant be egyszerre miriádnyi képernyőre, bár maga cseppet sem volt képszerű. A szöveg nyomtatásban, hangalámondással jelent meg.
„Tomporil! A Rogerr Laboratories vadonatúj gyógymódot fejlesztett ki az aranyérre! Már a szomszéd patikában is kapható! Próbálja ki a Tomporilt, és dobjon búcsúcsókot az aranyérnek!”
<TÉBOLYFRAKCIÓ: Prológus. Olyan üzletekben vásárolunk, ahol minden túl sokba kerül – legfőként az olcsó holmik. De legalább szabad világban élünk – szabad úgy tennünk, mintha boldogok lennénk. A beszéd a száj dolga, de az agy nem törődik a szájjal. Miriádnyi vízöblítéses vécé dalol az emberi természet leglényegéről. Lába megcsikordul a magasfényű padlón, a szék így emel óvást a rajta kényelmesen terpeszkedő lény ellen. Csupán a tehetőseknek adatik meg, hogy sétahajókon tékozolják el életüket. Minden ember magányosnak érzi magát – egyedül ebben nincs egyedül.
Mikor magasan áll a nap, hajlamosak vagyunk megőrülni; mikor magasan áll a hold, úgyszintén. Egy nő éneke arra figyelmeztet, hogy létezik jobb világ – de nem itt. Ha a bölcsesség gyöngyöző ásványvíz lenne, tán innánk belőle a nagy életkonferencián. Az ember értelmes, mert él; ugyanezért nem mondhatjuk nedvesnek a folyót. Az ösztön teszi lehetővé számunkra dolgaink kézben tartását, de kéz-e az valóban, vagy csak kesztyű?
Ha egy túlnyomórészt muzulmánok lakta távol-keleti országgal hadba lépünk, azzal mindent elveszíthetünk, ami számunkra becses. A hadüzenet csak újabb bizonyítéka lesz az emberiség őrültségének.
A témába vágó első üzenetünk ezzel véget ért. Hamarosan ismét jelentkezünk.>
Az új szervezet második üzenete már másnap adásba került, és ismét a reklámblokk kellős közepén.
„Visszasírja a tőkehalat? Génmanipulált tengeri sügérünk szakasztott olyan, mint az igazi! Csak egy helyen élvezheti, a 28. utcai Exotika étteremben!”
<TÉBOLYFRAKCIÓ: Az érzékszervi lét, amelyben élünk, vagyis a környező világ nem más, mint a végtelenbe nyúló leszármazási vonal mentén kialakult elmebajaink eredője. Az őseinknél jelentkező tünetek egyike volt az emberáldozat. Jelenleg is ez az öröklődő elmebaj uralkodik egész viselkedésünkön. Márpedig az elmebaj egyik kirívó jellegzetessége, hogy nem ismerjük fel, nem veszünk róla tudomást.
A bennünk élő primitív lény azonban egy pillanatra sem engedi, hogy megfeledkezzünk létezéséről. Vegyük csak a megfeszített Krisztust ábrázoló festményeket. A galériák ilyen képekkel vannak tele. Vagy gondoljunk a pszichoterápiára szoruló tömegekre. A pszichoszomatikus megbetegedések, a fiatalkori öngyilkosságok számtalan esetére.
Bár szeretjük hinni, hogy benső bajainknak a társadalom az oka, igazából épp benső bajaink hívták életre a társadalmat. Úgy kapaszkodunk mindenféle kézzelfoghatóan téves, idejétmúlt elméletbe – legyen az babonaság, mágia, asztrológia, ráolvasás, gyógyfüves bódulat –, mint egy-egy kézbe, amely az egyetemes gyógyírt rejtegeti.
Barbár fegyverek gyártásának eszközévé züllesztjük a technológiát. Akár használjuk őket, akár nem, a fegyverek megmérgezik létezésünket. Pénznél több, amivel fizetnünk kell értük.
Miközben tulajdon életünk irányítására teszünk kísérletet, a múltba nézünk – tán szüleink cselekedeteit vagy mulasztásait vizslatva – ahelyett, hogy előretekintenénk, és saját tetteink esetleges jövőbeli következményeit próbálnánk kifürkészni.
Gyarapodó ismereteink az agyműködésről csupán az agy hibás konstrukciójára világítanak rá. Nincs mód emberségesen racionálissá válnunk. Nincs mód elérnünk az elégedettség állapotát. Nincs mód megszabadulnunk ártalmas örökségünktől.
Épp ellenkezőleg: csak szaporodnak a tébolyra utaló jelek. A népesség egyre növekvő arányokban költözik túlzsúfolt nagyvárosokba – elfordulva a természettől, ezáltal megfosztva önmagát a vadon, az időjárás, az évszakok tanításaitól. S helyettük az ember mire kénytelen támaszkodni? Javarészt szűk kamrákban élvezett, múlékony – és főként szexuális – kalandokra ugyancsak súlyosan elidegenedett, más számkivetettekkel. Az űrkorszakot a kamra korszaka váltotta fel. A képzelet és a romantika került túlsúlyba szellemi börtönünkben, amely kívül rekeszti a valóságot. Ezt a börtönt magunk építettük. Ezért nem tudunk megszökni belőle.
A háborúban látjuk a kiutat. Pedig általa csak kijjebb toljuk a börtön falait.>”
Terjedelem: 272 oldal Fordította: J. Magyar Nelly Kiadás éve: 2013 Kiadó: Metropolis Media A könyv megvásárolható a Budapest Fény utca 2. szám alatti Galaktikaboltban. ]]>