„A tiltott gyümölcs ízére vágytam”
A mai magyar sci-fi rajongók kivétel nélkül ismerik Németh Attila nevét, a Galaktika irodalmi szerkesztőjét. Azt azonban nem mindenki tudja róla, hogy ő nem csupán szerkesztő, hanem fordító is. Sőt. Életének legnagyobb részében mindig is fordításból élt. Ezt a fordítói munkát ismerte el idén az Európai Sci-fi Szövetség (EFSF), amikor neki ítélte oda az Európa legjobb sci-fi fordítójának járó díját. Interjúnk második részéből kiderül, miért járt Németh Attila két éven keresztül a buddhisták közé. F. Tóth Benedek (sangel), SFportal Sci-Fi Magazin: Azt mondják, hogy aki szereti a sci-fit, az nem csak álmodozó, de realista is egyben. Te is így vagy ezzel? Németh Attila: Persze. Az álmok ráadásul bizonyos fokig realisták. Szeretek álmodozni. Egyedüli gyermeke voltam a szüleimnek. Voltak ugyan barátaim, de rengeteg időt töltöttem a könyveim között. Azokat ráadásul nemcsak olvastam, de akár várat is építettem belőlük. Ez a gyermeki lélek ma sem halt ki belőlem, csak felnőttként, apaként az ember nem engedhet mindent a felszínre törni, ugye. Ezért is lett volna jó filmezni, mert a moziban felnőttként is megmutathatod a gyermeki énedet. Mindig is nagy üzeneteket akartam közvetíteni az emberek felé. Nagy álmom volt például, hogy filmre viszem Leslie L. Lawrence regényét, a Sindzse szemét, mert ha valamit muszáj, akkor ezt a történetet nagyon. Annyira megérintett a könyvben szereplő Tibet varázsa – akkoriban olvastam James Hiltontól A Kék Hold völgyét is –, hogy elhatároztam, megtanulom a tibeti nyelvet, és a filmet Tibetben, eredeti helyszínen forgatjuk le. SFportal: Meddig jutottál? N.A.: Két évig tanultam a tibeti holt nyelvet megszállott buddhisták között, de végül elmaradtam a csoportból. Egy idő után észrevettem, hogy mindenki csak Buddháról akar beszélni, s bár érdekesnek találtam a buddhizmust, annyira sosem fogott meg, hogy elmerüljek benne. SFportal: Tudnál még fordítani bármit is tibeti nyelvről? N.A.: Ma már nem. Pedig régebben nagyon élveztem a tanulást.
SFportal: És vissza is tértünk a fordításhoz. Ha jól tudom, a fordítói munkásságodnak köszönhetjük, hogy Magyarországon egyáltalán megjelentek Star Trek könyvek. Hogyan is történt ez pontosan?
N.A.: Egyszer, még kiskamaszként Balatonföldváron nyaraltam, és egy esős napon kénytelen voltam televíziót nézni. Ámulva néztem, hogy az osztrák adón – egyetlen szót nem értettem belőle – a Star Trek egyik epizódja fut. Vicces volt látni a korabeli díszleteket, a különös lényeket, köztük az akkoriban még inkább dél-olasz munkásokra hasonlító klingonokat, de valamiért mégis megfogott a történet. Később, amikor rájöttem, hogy ez egy nagyon okosan felépített világ, Star Trek rajongóvá váltam. Szenvedélyesen kerestem, gyűjtöttem a Star Trek történeteket, de velük együtt lényegében bármilyen sci-fit. Egyszer kint voltam Londonban az apámmal, és amikor ő hazajött, engem otthagyott egy hétre, hogy gyakoroljam a nyelvet. Egy bőrönddel több volt nálam, amikor visszatértem. Tele volt könyvekkel. Az apám nem szólt semmit, mert tudta, hogy már korábban arra tettem fel az életemet, hogy minden magyarul megjelenő sci-fit összegyűjtök. Ez a lendület ugyan megtorpant a kilencvenes évek vége felé, mert nagyon sok gyönge minőségű regénnyel árasztották el a magyar piacot, de ma már annyi könyvet összegyűjtöttem, hogy akár könyvtárat is nyithatnék.
SFportal: Hány kötetes?
N.A.: Mintegy tízezer. Főleg magyar nyelvűek. Szigorúan katalogizálva, alfabetikus rendben. Elsőre jónak hangzik, de ez azt is jelenti, hogy ha veszek egy új kötetet, az összes többit arrébb kell rakni. Otthon most is toronyban állnak a szoba közepén a katalogizálásra váró példányok, de már rendeltem egy könyvtári kiskocsit – azon háromszáz kötet elfér.
SFportal: És mi lett a Star Trek könyvek sorsa?
N.A.: Sajnos Kuczka Péter gyűlölte a sorozatot. Nem tudom miért. Hiszen az egész sorozatból süt a toleráns, a másikat elfogadó gondolkodás. Az ország viszont, amiben Kuczka Péter is élt, egyáltalán nem volt ilyen. Igaz, a Star Trek szemléletnek nyoma sem volt Magyarországon, a rendszerváltás pedig talán későn érkezett ahhoz, hogy elterjedjen. A Star Trek nem érte el azt a hatást, amit tíz-húsz évvel korábban talán még titkolt ovációval fogadott volna a közönség – főként úgy, ha még a filmsorozatot is adta volna a televízió. Szerettem volna, ha a Galaktika egyik tematikus száma a Star Trek-ről szólna, de Kuczka Péter hallani sem akart róla. Erre a tematikus számra csak a mai, „új” Galaktikában kerülhetett sor.
SFportal: Amit már te szerkesztettél.
N.A.: Kis elégtétel volt ez nekem, még évek múltán is.
SFportal: Merthogy időközben fordítóból szerkesztővé váltál.
N.A.: Az ember élete arról szól, hogy megfeleljen a folyamatos kihívásoknak. A fordítói munka alapvetően magányos: az ember bezárkózik egy elefántcsonttoronyba, nem is nagyon vágyik társaságra. Ez egy darabig nekem is tetszett, de aztán elkezdtem bejárni a Galaktika szerkesztőségébe, társasági életet éltem, és azt vettem észre, hogy egyre kevesebb időm marad a fordításra. Idővel átvettem a filmrovat szerkesztését, írtam könyvismertetőket.
SFportal: Aztán eltűnt a Galaktika.
N.A.: Tudható volt előre. Privatizálták a Móra Kiadót. Profiltisztítás címszó alatt leállították a sci-fi vonalat. Szerettük volna megmenteni, megvenni legalább a névhasználatot, de a dokumentumok aláírása előtt visszaléptek ettől is. Szélnek eresztették a szerkesztőséget. Sok helyen próbálkoztam írással, szerkesztéssel, megfordultam a Bíborholdnál – később Holdtölténél –, a Pesti Műsornál, de olyan űrt hagyott maga mögött a Galaktika, ami nem hagyott nyugodni. Akkor csináltam meg a kiadómat, a Möbiust. Azt terveztem, hogy mindent egyedül fogok csinálni, de rájöttem, hogy ez lehetetlen. Nem lehet egyszerre olvasni, fordítani, szerkeszteni és tördelni is. Fordítókat kerestem, tördelőkkel tárgyaltam, s mire kiadtunk jó néhány kötetet, elfogyott a tőke. Így kerültem külsős szerkesztőként több kiadóhoz, majd következett az Átjáró magazin szerkesztése, amikor pedig felébredt álmából a Galaktika, nem volt kérdés, hogy visszatérjek a szerkesztőségbe. Így váltam szerkesztővé. Könyvet tíz éve nem is fordítottam.
(Interjúnk harmadik részéből kiderül, melyik magyar sci-fi regényt fordítaná angolra Németh Attila)]]>
