A nagy tömegű csillagok szupernóvaként való felrobbanásához vezető folyamatok megértésében valószínűleg kulcsfontosságú szerepet játszik a robbanás korai jellemzőinek meghatározása, első helyen a szétrepülő gázfelhő belső szimmetriáival. Az utóbbi években sorra szaporodtak a robbanások gömbszimmetriától való eltérésére utaló jelek, és a legújabb mérések bizonyítják, hogy egy csillag halála összetett folyamatok eredménye.
Douglas C. Leonard és kollégái a Nature-ben elfogadott cikkükben a spektropolarimetria módszerét alkalmazták fiatal szupernóvák geometriájának vizsgálatára. Ennek alapja, hogy a felrobbanó csillag fényében megfigyelhető polarizáltság általában a gömbszimmetrikus alaktól való eltérést jelzi. Korábban már igen nagyfokú polarizációt találtak az Ic típusú szupernóvák esetében, ami arra mutat, hogy ezekben a robbanásokban a kidobódó felhő igen aszimmetrikus; ezzel egyidejűleg a viszonylag sértetlen hidrogénburkú nagy tömegű csillagokban (II-P típus) csak igen kisfokú a polarizáltság. Az említett SN 2004dj jelű szupernóva kiváló célpont volt új vizsgálatok elvégzésére, mivel galaxisa a 31,3 megaparszekes, azaz kb. 100 millió fényéves távolságával viszonylag közeli objektum. A csillagaszat.hu cikke
]]>
