Újra itthon. Tegnap este végre haza ténferegtem, ledobtam magamról akabátot, táskát, hajcsatokat, vastag pulcsit, a bőröndömbe egyisteneset rúgtam és megindultam a szobám felé. A saját kisterritóriumomba belépve elöntött a nyugalom és a végtelen fáradtságutolsó szakasza. Kispárnát dobtam a fehér szőnyegre, ami halványkékneklátszott a hóról visszaverődött holdfényben és lazán elvetődtem rajta,pár aprót hunyorogtam, hogy valamennyire megjegyezzem hol is alszom el–reggelente q****ra megtudok ijedni ha nem ágyban találom magam- majdcsendes horkolásba kezdtem:)Ma reggel: 10kor keltem, enyhén elmacskásodott tagokkal. Ledobáltammagamról a cuccaimat –meg se lepődtem, hogy ruhában és a földönalszom…:)- jöhet a fürdés!Még vizesen rontottam ki a fürdőből, anya hívott, rögtön itt leszértem: mennünk kell vásárolni! „Uh, de örülök ba**** ***”, ezt már nema kagylóba morogtam. Annak ellenére, hogy nőből vagyok nem igazánszeretek vásárolni, főleg nem az anyámmal… Felöltöztem, na hajrá,felkészültem az elkerülhetetlenre!Székesfehérvár plázája. -Egyre boldogabb voltam… meg egy nagy lo****t.-Kényes részéhez értünk a vásárlásnak: Megérkezés. Itt mégmeggondolhatod magad és nem szállsz ki az autóból és amilyen gyorsancsak lehet elhúzol a jó fenébe. De ha már a kilincsen van a kezedelvesztél, mész vásárolni?!Csizmát kellett vennünk.. nekem. Ami, valljuk be: nem egy egyszerűfeladat, ugyanis 42-es lábra női cipőt kapni majdnem egyenlő alehetetlennel. (Na! Hát nem vagyok épp picike, jó?!) Szóval kapják be acipő gyártók.Egyik boltból a másikba keveredtünk, mindeközben az agresszió-szinteegyre csak nőtt. Aztán anya kiszúrt egy csizmát. Kívül foltokbanszőrös, balettpipellős átkötések is voltak rajta, meg olyan cuki kisbolytok is fityegtek rajta. Mit ne mondjak: gyönyörűen ocsmány volt, demintha a lábamra öntötték volna. Anya boldog volt, az ő helyébenmásfélóra cipőbolt-járás után én is így éreznék, de én, én voltam,tehát tönkre kellett tennem anya boldogságát, közöltem vele, hogyakármilyen kényelmes is ez a csizma, sosenem venném fel, mert ritkaocsmány. Nem értette meg. Jártunk aztán még pár helyen hasonlóeredményekkel. És tudják mi’ mégis az egészben a legborzasztóbb? Azeladók!! Bemész a boltba, kinézed a cuccot, kéred a legnagyobb méretet,hülyén néznek rád, végig mérnek és mikor a tekintetük visszaér azarcodra és találkozik a tiéddel ami végig őket nézte, inkább gyorsaneltűnnek a raktárban. Eltüntetem a bájos mosolyom, vásárlásnál gyakranmegfájdul az arcom, de ez van ha TE: nem vagy kedves, udvarias. Mégbunkók is veled ha kérsz valamit ilyenkor.Mindegy. Mire visszajön, az ő bájvigyora is rendben, megpróbálhatod acipőt. Kicsi. Megköszönöm szépen –mosoly- majd távozom. Ezt eljátszanirendszerint csak 5 boltig van erőm, aztán csak bemegyek megkérdemmekkora a legnagyobb méretük női cipőkből. Be- és kijönni egy és félperc alatt kevésbé bosszantó és lehangoló mint végigjárni a szokásosnásztáncot.Mire hazaérünk csizmával ugyan nem, de 3 könyvvel gazdagodtam. Alelki-békém valamelyest rendbejött –megjegyzem egyedül könyvet, illetvetollat szeretek vásárolni, az rendszerint úgy megy mint az átlag nőneka ruhavásárlás-.Egy-egy ilyen vásárlás után, ha nem sikerül beszerezni a célobjektumotrám tör a nőietlenség érzése, szörnyű tudom. 🙂 Nekem, mint radikálislázadónak a picsás dolgok ellen legalábbis az. Ennek következményeképpmindig elszalad velem a ló…6-szor festettem át a körmeimet, a hajam valami rendkívül rafináltfrizurába csavartam –foggalmamse nincsen hogy csináltam- rikító smink,vörös rúzs, irgalmatlan hosszú szempillák –nem is tudtam hogy ilyenhosszú :)- harisnya, harisnyakötő, szoknya?! –nem is szeretem aszoknyát- és el se mondom mi még… -a bordélyon kívül sosem nézek így ki:)- Ezenfelül itt ülök a blogom előtt picsazenét hallgatva, és azongondolkodom merjem-e ezt elmenteni… De szerintem mindenki megérti alelkiállapotom. És legközelebb elmesélem milyen nadrágot vásárolni…]]>
