Nyolcvankét éve született a szürrealista japán író, Abe Kóbó. Eredeti neve Abe Kimifusa volt, de könyvei angol nyelvű kiadásán Kóbó művésznéven publikált. A magyar olvasók három regényéből ismerhetik őt: A homok asszonya, A negyedik jégkorszak és A dobozember jelent meg eddig hazánkban.
Kóbó 1924. március 7-én született Tokióban, de mégis az akkori Mandzsúria, tehát a mai Kína területén nevelkedett, mert orvos apja a Senyang-i Egyetem tanára volt. 1941-ben elhagyta lakhelyét és visszatért Japánba, két évvel később felvételt nyert a Tokiói Orvosi Egyetemre, ahol 1948-ban végzett, de aztán élete során soha nem gyakorolta orvosi hivatását. Ezután ismét Mandzsúriába ment, egészen a háború végéig ott is maradt.
Már korán elkezdett verseket írni, de első kötetét csak 23 éves korában, 1947-ben publikálta, Egy ismeretlen költő versei (Mumei Sisu) címmel. Egy év múlva aztán ráköszönt az ismertség, ekkor adta ki a Jelzőtábla az utca végén című novelláját. Három évvel később hírneve tovább nőtt, hiszen sikerült megnyernie az Agutagava irodalmi nagydíjat a Karuma úr bűntette című írásával.
Néhány művében erősen érződik, hogy annak idején Franz Kafka regényeit bújta: az 1951-es A fal, az 1959-es A negyedik jégkorszak, 1962-ben A homok asszonya, 1964-ben a Másvalaki arca, a 1967-ben írt A feldúlt térkép, a 1973-as A dobozember, az 1977-ben megírt a Titkos randevú és az 1984-es A Szakura-bárka mind magán viseli az egykori német novellaíró stílusjegyeit.
A világháború utáni avantgárd írók egyike volt Kóbó. Legfőképpen a nagyvárosi lét kellemetlenségei, a szürke, elmagányosító hétköznapok, a hagyományok és modern életfelfogás közötti ellentmondások érdekelték, ezekről írt műveiben. Leghíresebb regénye, az 1962-ben megjelent A homok asszonya például az elidegenedésről, a magány elleni hiábavaló küzdelemről szól. Ezzel a művel megnyerte a Jomiuri irodalmi díjat hazájában, négy évvel később pedig a legjobb külföldi regény lett A homok asszonya Franciaországban. és mindezt megkoronázva a prózából készült film (amit Hirosi Tesigahara rendezett) 1964-ben elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál különdíját is. (Négy írását is megfilmesítette a kiváló rendezővel.) A már nemzetközileg is elismert írói pályája mellett színházat igazgatott a fővárosban, és drámaírás mellett rádió- és tévéjátékokhoz is készített forgatókönyveket.
Abe Kóbó 1993 január 22-én távozott közülünk. Hátrahagyott munkásságából három regénye (A homok asszonya, A negyedik jégkorszak, A dobozember) jelent meg magyar fordításban, novellái pedig a Modern japán elbeszélők című, 1967-es kiadású gyűjteményben olvashatók.
]]>
