Szenzációs tudományos bejelentés járta be a világsajtót alig egy hete: izraeli tudósoknak sikerült laboratóriumi körülmények között gömbvillámot létrehozniuk. A két fizikus, Vladimir Dikhtyar és Eli Jerby szilárd anyagokból – üvegből, szilíciumból, germániumból – mikrohullámú sugárzás segítségével állította elő a jelenséget.
A kísérlet menete szerint elsőként egy mikrohullámú rezonátorba helyezték a már említett szilárd összetevőket. Ekkor a rezonátorhoz hegyes végű rudat közelítettek, melynek csúcsa fókuszálta a mikrohullámokat. A sugárzás erőssége így olyan mértékűre nőtt, hogy a csúccsal szembeni szilárd összetevők felmelegedtek, majd félig olvadt, félig gázszerű felhő csapott ki belőlük. A rudat ezt követően lassan elhúzták a rezonátortól, a plazmafelhő pedig követni kezdte azt. Eközben először oszloppá, majd apró világító gömbbé alakult át. A tudósítások szerint a gömb a kísérleti kamrában szabadon mozgott, a falakról visszapattant, de a közelében lévő tárgyakat megperzselte. Mozgása során anyaga zselé-, illetve folyadékszerű tulajdonságokat mutatott, tehát nem gázfelhőként viselkedett.
De mi is az a gömbvillám és mi a jelentősége mesterséges előállításának? A jelenséget elsőként még a kínaiak jegyezték fel sárkánytűz néven, időszámításunk előtt ötszáz évvel. A magyar népnyelv „matató ménkűként” ismeri. A gömbvillám igazából egy fizikai jelenség, melynek keletkezése és pontos tulajdonságai máig ismeretlenek még a szakértők előtt is.
Becslések szerint az emberek egy százaléka lát élete során gömbvillámot. Egyes kutatók szerint még ez a szám is túlzás, mivel a gömbvillám megjelenése ritka, így sokszor összetévesztik más természeti jelenségekkel. A gömbvillám megismerésére törekedő szakemberek viszont furcsa helyzetben vannak: olyan dolgot kutatnak, melyet nagy részük sohasem tudott megfigyelni. A jelenség megismerésében ezért nagy szerepük van a szemtanúk beszámolóinak.
{mospagebreak title=A gömbvillám mint jelenség}
Ezek alapján elmondható, a gömbvillám általában éjszaka, viharok közben, gyakran a „normális” villámlásokkal egy időben alakul ki. Egyes megfigyelések szerint az égből ereszkedik le, míg mások szerint a villámbecsapódások helyén jön létre. A jelenség gömb alakú, szilárdnak vagy gáz halmazállapotúnak tűnik. Mérete változatos: lehet néhány centiméter, de akár több méter is az átmérője. Színe sem állandó, láttak már narancssárgát, vöröset, fehéret és kéket is. Fényessége nem túl nagy, körülbelül egy 100 wattos villanykörte fényerejével rendelkezik. Hangereje csekély, azt is inkább morajlásként írják le. A gömbvillám élettartama pár másodperc, maximum néhány perc. Megszűnésekor robbanó hang hallható, a megsemmisült gömbvillám kénes szagot hagy maga után.
A gömbvillám általános jellemzője, hogy a talajjal párhuzamosan kis sebességgel halad. Falról és egyéb szilárd felületekről visszapattan, egyes megfigyelések szerint viszont az ablaküvegen annak károsítása nélkül megy keresztül. A tárgyakban, különösen az elektromos berendezésekben jelentős károkat okoz. Emberi testtel érintkezve görcsös állapotot válthat ki. Ha a szív, vagy a tüdő környékét éri ez a hatás, akár halált is okozhat.
Arra nézve, hogy pontosan mi is ez a rejtélyes jelenség, több magyarázat is napvilágot látott. Egyes kutatók szerint elektromos töltéshalmaz, ami lényegében a villám egyik alternatív megjelenési formája. Mások szerint égő nitrogén, vagy más gyorsan pörgő ionizált gáz állhat a háttérben. John Abrahamson és James Dinniss, új-zélandi kutatók szerint a földbe csapódó villámok hatására szilíciumionok válnak ki a földből és ez a gömbvillám. Ez utóbbi föltevés irányába mutat Dikhtyar és Jerby mostani, szilícium segítségével is előállított mesterséges gömbvillámja.
Természetesen a friss kutatási siker csak egy kis lépés a gömbvillámok megismerése felé. Az izraeli tudósok felfedezése segíthet a jelenség természetének jobb megfigyelésében, ám az még sokáig tudományos vita tárgya lesz, hogy a természetben miként jönnek létre ezek a fénylő gömbök.
{mosgoogle center}
]]>
