A Jedi visszatér után végre újból igazi, hamisítatlan Star Wars mozifilmet láthatunk a vásznon. Azokat a rosszul sikerült fanfictionöket felejtsük el, rossz álom volt csupán – és úgy néz ki, a J.J. Abrams – Lawrence Kasdan páros is ebből indult ki a forgatókönyv megírása során. Egy lehelletnyit hűteném a kedélyeket: a The Force Awakens nem tökéletes film, vannak hibái, vannak benne olyan részek, amiket ha feléledtünk a premier okozta örömmámorból, akkor valószínűleg rajongók milliói fognak szétcincálni. De most per pillanat ez a lőtéri kutyát sem érdekli. Most boldogok lehetünk, hogy van egy 1000%-ban Star Wars hangulatú film, amit majd ronggyá nézhetünk a következő hetekben. Nem tökéletes film, de tökéletes Csillagok Háborúja film az, amit a Disney, J.J. Abrams és a készítőgárda népes csapata összehozott. A kritika spoilermentes, nyugodtan olvasd tovább. Ami a film legnagyobb erénye és egyben a legjobban felróható hibája is, az az, hogy nagyon jól megragadja az Egy új remény esszenciáját. Nem akarom elvitatni George Lucas érdemeit, hiszen akármennyire is szoktam szidni az előzménytrilógia miatt, mégiscsak az ő látnoki tehetsége az, ami elhozta ezt a remek szériát. De azért valljuk be, valami istentelen mázlija volt azzal, ahogy végül minden baljós előjel ellenére összeállt az első mozifilm, és generációk meghatározó filmélményévé vált. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy egy idő után már nem látta a fáktól az erdőt, túlságosan is közel állt ehhez az univerzumhoz – és talán ő maga sem értette meg a siker titkát. Azok a filmesek, mint például J.J. Abrams, akiket az eredeti trilógia inspirált, azok úgy látszik, hogy nagyon remekül ki tudták elemezni magukban az, hogy pontosan mik egy jó Star Wars filmnek az összetevői. Valószínűleg képkockáról képkockára léptetve vitatták meg, hogy az Egy új remény mitől is lett akkora filmtörténeti szenzáció – és aztán ezt a tudást szépen fel is használták a hetedik epizódhoz. Emiatt viszont talán egy picivel jobban is ragaszkodtak az első film lényegéhez. Rengeteg utalást belevittek az új történetbe – gyakran egy-egy jelenet beállításai szinte 100%-ban megegyeznek egy klasszikus jelentével. A történet vonalvezetése is néha túlságosan a negyedik epizódéra hajaz. Nagyon sok az áthallás a IV és a VII rész között, és ezt szerintem J.J. Abrams még mindig hajlamos túllőni – épp úgy, ahogy például a második Star Trek mozifilmben is volt úgy, hogy a fanservice az már sok volt. Ahogy a lensflare kapcsán már azért sikerült megtanulnia, hogy a kevesebb néha több, úgy ezekben az átkötésekben is érdemesebb lenne moderálnia magát. Ugyanakkor kellő adag van A Birodalom visszavág erényeiből is a filmben, és ez nem túl sok, nem túl kevés, pont jó az arány. Mindenféle Jar-Jar Binksek és ewokok nélkül sikerült eltalálni a megfelelő humorfaktort, BB-8 pontosan annyira cuki, amennyire neki lennie kell – de a könnyed, kalandos pillanatok mellett ott van a dráma is. Márpedig ezek a drámai jelenetek A Birodalom visszavág legjobb pillanataival versenyeznek – és ennél nagyobb dicséret szerintem nem kell. Bizony, a poénok mellett néha vannak nagyon szomorú pillanatok is, és ezeket nagyon jól játsszák ki. A régi és az új szereplők keverése, dinamikája jó, bár picit zsufi van – az új szereplők egy része még nem tud úgy istenigazából kibontakozni. Ennek részben a régi szereplők is az okai, úgyhogy a panaszkönyvet ezügyben én nem kérném el. Az, amit leművelnek a régi hősök, az valami elképesztő. Sikerült megvalósítani azt, hogy ők az eltelt idő ellenére a régi önmagukat adják – de mégsem egészen önmaguk, hanem érződik rajtuk a változás, amit a sors mért rájuk. De az újak is nagyon-nagyon szerethetők, könnyű velük azonosulni, drukkolni nekik. Ahogy BB-8 is azonnal közönségkedvenccé tudott válni, anélkül, hogy R2-D2-t elfelejtettük volna, úgy az új főhősök is remekelnek a régiek mellett. Ezt összehozni ilyen ikonikus karakterek mellett pedig szép teljesítmény. Rengeteg dolgot lehetne még írni az új filmről – de felesleges. Majd jövőre szépen ki fogjuk beszélni, amikor már mindannyian láttuk. De a lényeg: aki Star Wars rajongó, az most remek karácsonyi ajándékot kapott. ]]>
A szerzőről
Merras
Az SFportal társalapítója, szerkesztője. Kedvenc sci-fi sorozata ennyi idő elteltével is a Babylon 5. Több, mint 15 éven keresztül számtalan sci-fi rendezvény szervezője volt. Bár továbbra is mindene a sci-fi, aktivitása alább hagyott, mióta egy belvárosi kerület önkormányzati képviselőjeként dolgozik. Manapság főleg D&D szerepjátékkal üti el a kevés szabadidejét.