Hát nem tudom. én is gondolkoztam már ezen, jelen munkahelyemen sokáig volt gyomorgörcsös munkakezdésem, mostanra már kezd elmúlni. Lehet érzéketlen köcsög vagyok? Oda jutottam, hogy amit tudok, azt a lehető legjobban megcsinálom, ami meg nem az én munkám, vagy nem fér bele abba a kb. 9-10 órába, ami mostanában a munkaidőmet képviseli (persze túlórakifizetés nincs, ingyenmunkáért köszönet nincs, létszám nincs, orditozás az van), az ott marad. Ha valakinek nem tetszik, akkor fel lehet tölteni a létszámot, ki lehet fizetni a túlóráimat (ha megtennék, kapásból kocsit vehetnék), stb… és nem vagyok hajlandó idegesíteni magam a sok hülyeséggel. Ez csak egy munkahely, azért járok oda, hogy valahogy megéljek, és nem azért élek, hogy ott töltsem minden rohadt napomat reggeltől estig. Persze idegeskedek néha én is, de nem olyan szinten, mint monjuk két éve.
Mindent összevetve meg kell találni a középutat, amikor még igenis érdekel a dolog, elvégzem a munkám, de nem engedem, hogy túl sokat raboljon az időmből és az egészségemből. Az idő az ember egyetlen valódi tulajdona, az ideje az élete. Nem lehet megfizetni egyetlen elrabolt percet sem, mert az életet nem lehet megfizetni. és mégis mindenki csak egy kis időt kér, mintha az semmi volna, miközben az életet lopják el tőlünk.
Szóval meg kell gondolni mi mennyit ér.
]]>
