Pontosan 75 évvel ezelőtt, 1931 február 15-én indult a vámpírok pályafutása a mozikban. Ez a nap mérföldkőnek számít a horrortörténelemben, ekkor mutatták be ugyanis az Egyesült Ãllamokban a Dracula című filmet. A főszerepet, Drakula grófot, a magyar Lugosi Béla játszotta.
Persze a Dracula sem filmként indult, akkoriban még nem az volt a legfőbb szórakoztatási forma. A híres Broadwayen mutatták be először 1927-ben, mint Hamilton Deane darabját – természetesen már ott is Lugosi főszereplésével. Másik tény, hogy megelőzte ennek a színdarabnak vászonravitelét egy német alkotás, F. W. Murnau Nosferatu-ja, de a hasonló történetből végül két, nagyon különböző film született.
A Nosferatu 1922-es, és bizony a kilenc év eltérés a mozizás kezdeteikor még hatalmas különbségnek számított: a szakma a rengeteget fejlődött húszas években. A Nosferatu például némafilm volt még, ám újszerű képi megjelenésével így is óriási sikert aratott. Lugosi, aki Drakula grófként írta be alakját a filmtörténelembe, elvitte a hátán a másik alkotást: tulajdonképpen a teljes film sikere az ő produkcióján alapszik.
A film alaptörténete szerint Renfield (Dwight Frye) üzleti ügyben Erdélybe utazik Drakula grófhoz, és együtt térnek vissza hajóval Nagy-Britanniába. Ãm útközben a gróf megharapja Renfieldet, akiből szintén vérszívó lesz, mellesleg pedig Drakula szolgája. Ketten lemészárolnak mindenkit, aki rajtuk kívül a hajón utazik. Partot érve tovább hódolnak furcsa szokásuknak, de egy orvos, Dr. Van Helsing (Edward Van Sloan) felfedezi Drakula titkát és szembeszáll vele.
Nem vitás, ez a film adta a későbbi vámpírmozik többségének az alapját. A kor ízlésének megfelelően a színészek produkciója meglehetősen színházias volt, de az operatőri munka már a későbbi klasszikusokat idézte. A ragyogóra sikerült alkotás igen magasra tette a lécet, amit a továbbiakban csak igen kevés film volt képes elérni, pedig próbálkozásokban nem volt hiány.
{mospagebreak title=A vámpírfilmek változásai}
1958-ban Terence Fisher rendező alkotott kiugrót (Horror of The Dracula), noha ehhez nagyban hozzájárult a színesfilm elterjedése: a vér itt már tényleg vörös lehetett (a filmet vöröses szűrőkkel vették fel, hogy fokozzák az élményt). A vámpírok kísértetiessége aztán a televízió elterjedésével egyre inkább elhalt: a későbbi filmekben már sem a kereszt (Vámpírok bálja), sem a napfény (Vampiros Lesbos) nem fenyegette a „drakulák” létét, ráadásul utóbbi film hősnője a – hagyománytól eltérően – tükörben is viszontlátta magát. 1977-ben, Cronenberg Vérszomj (Rabid) című alkotásában a vámpír már nem is harapott, hanem egy fecskendő segítségével szerezte meg a szükséges vért magának. Ez jól példázza azt, hogy a téma egyre inkább elhétköznapiasodott, így a vámpírok ezekben az években már nem a sötétség denevérei voltak, sokkal inkább mutáns kényszerbetegek.
A kilencvenes években bekövetkezett digitális korszakváltás a vámpírfilmek sokasodását hozta el magával. A közel sem kimerítethetlen témára egymás után születtek az alkotások – váltakozó sikerrel. Ide sorolható az 1987-ben bemutatott Alkony (Near Dark) is, amely a kihalófélben levő vámpírcsaládok divathullámát indította meg. Hét évvel később, 1994-ben pedig az Interjú a vámpírral szintén nem a misztikus, megközelíthetetlen Drakula-képmást mutatta fel, hanem sokkal inkább egy előkelő, úrias létformát ábrázolt. A kezdetekhez tér vissza az 1992-es feldolgozás, a Stoker-novellára épülő Dracula, amit Francis Ford Coppola rendezett meg, és aztán minden mástól elüt a Van Helsing, amit 2004-ben láthattunk a mozikban.
A vámpírok legújabb (egészen megdöbbentő) megjelenési formáját pedig keletről importáltuk legutóbb: az éjszakai őrség című orosz filmben a vérszívók teljesen hétköznapi életet élnek, akár már moszkvaiak. Egy lepukkant bérlakásban laknak és – mondjuk – a piacon dolgoznak hentesként.
A mai Drakulák a legkevésbé hasonlítanak az egykor rettegettekre, alkalmazkodtak a modern korhoz, vagy inkább mozifilmekhez. Hetvenöt évvel ezelőtt a téma még nem volt agyonfilmezve, kizsigerelve, és nem is igazán a trükkök számítottak. Mai szemmel nézve persze néhol vontatottnak, lassúnak tűnhet a Dracula, de Lugosi Béla tökéletes vámpírfigurája ma is azt nyújtja, amit a film ősbemutatója idején.
Kapcsolódó anyagok:
Bemutatták az Underworld: Evolution filmet Amerikában
Filmkritika: Első a sötétségben – éjszakai őrség
Kapcsolódó fórumok:
Melyik a legjobb SCIFI/HORRORfilm?
Anne Rice Misztikus Birodalma
{mosgoogle center}
