Először sikerült olyan számítógépes modellt készíteni, amely kielégítően magyarázza a Szaturnusz Titan holdján megfigyelt felhők keletkezési helyét.
A Cassini-űrszonda és földi távcsövek megfigyelései alapján a Szaturnusz Titan holdján jelenleg két kiterjedt felhőzóna látszik: a déli pólus körüli térségben, valamint a déli szélesség 40. foka környékén. Bár egyéb helyszíneken is mutatkoznak fellegek, a globális légkörzésben ezek a dominánsak.
Még a Voyager-szondák vizsgálatai után, az 1980-as években készítették el az első felhőkkel kapcsolatos modelleket a Titan légkörére. Ezek még úgynevezett egydimenziós modellek voltak, amelyek az emelkedő és lehűlő légtömegekben mikrofizikai számításokkal becsülték a kicsapódó metán- és etáncseppek felhőképző hatását. Ezzel párhuzamosan azt is feltételezték, hogy a metán a földi vízhez hasonló globális körforgást végezhet a légkörben, valamint hogy a beeső napsugárzásnak megfelelően övezetes légköri áramlási rendszer létezik a holdon.
Pascal Rannou (Service d’Aeronomie, IPSL Universite de Versailles-St-Quentin) és kollégái ezúttal olyan meteorológiai modellt fejlesztettek ki, amely a fenti két jellemzőt együttesen tartalmazza. Szimulációjuk tehát a beeső napsugárzás által generált globális áramlási rendszerrel és az ebben keletkező felhőkkel egyaránt számol. Munkájuk szerint elsősorban ott keletkeznek felhők, ahol a globális áramlási rendszerben jellegzetesen emelkednek a légtömegek – ezek pedig a Földnél megfigyelthez hasonló okokra vezethetők vissza.
]]>
