Beszámoló a beszámolóról, avagy mennyire élvezetes és nehéz dolog egy több napos rendezvényről tudósítani. Az SFportal jóvoltából részletesen beszámolhattam a XX. FedCon 3. napi és 4. napi eseményeiről. Amikor elvállaltam ezt a feladatot, még nem gondoltam volna, hogy több héten keresztül fogok fényképeket szortírozni, videókat vágni és szöveget írni. Pedig bloggerként egyik feladat sem áll tőlem távol. Miért volt ez mégis más, mint egy egyszerű blogbejegyzést megírni? Ha csak a technikai részét nézem, akkor 8 gigányi képfelvételt (2356 fénykép) néztem végig és válogattam ki. A válogatás után maradt 1037, amit közlésre alkalmasnak tartottam. Ebből végül 77 képet töltöttem fel az sfport.net oldalamra (3. napi képek, 4. napi képek). Ezeket forgatni egyszerű volt, lekicsinyíteni, a kedvenc képméretező programom érthetetlen sztrájkolása miatt inkább macerás. Két videó készült, az első Kate Hewlett énekléséről, amivel igazából semmi dolgom nem volt (bár HD az eredeti, kicsinyíteni kellett a méretkorlátozások miatt). Mivel a felvétel elkészülte után a rendezőség felhívta a figyelmemet arra, hogy videók készítése az egész rendezvény alatt tilos, ezért a második videó elkészítése nehezebb volt: ki kellett választanom a Sarlacc Survivorsról készült felhasználható képeket (178 darab), ezeket megfelelő méretre lekicsinyíteni (800×600), majd a legnehezebb rész, megtalálni a megfelelő jpeget videóba konvertáló programot. Geekként a választásom természetesen a mencoderre esett, ennek kimenetét azonban a régi videóvágó programom nem volt hajlandó beolvasni. Több szerencsétlen próbálkozás után áttértem a PhotoLapse 3 programra, ami már megfelelő kimenetet produkált. Az eredményhez hozzáillesztettem egy, a neten talált videó anyagot, valamint Marilyn Mansontól a Tainted Love koncertfelvételét (lehetőleg minél pontosabban összevágva a hanganyagot).  Az idő nagy részét pont ez tette ki, az eredeti videó hanganyagát a Manson-féle verzióval úgy összevágni, hogy az egy teljes egész dallamot adjon ki. Mire végére értem a médiaanyag feldolgozásának, addigra a komplett FedCon anyag (eredeti képek, válogatás, méretezés, videószerkesztő file-jai) 44 gigabyte-ra duzzadt. A technikai nehézségek, bár megoldásuk időben a bejegyzés elkészülésének nagyobb hányadát képezte, tulajdonképpen eltörpül a szöveg megalkotásának folyamatához képest. Minden – általam látott – panelről írni úgy, hogy részletes is legyen, de ne legyen unalmas, ne legyen túl szószátyár, mégis mindent elmeséljek, ami elmesélésre érdemes, a legnagyobb kihívás volt. Tizenöt panelen voltam, rengeteg emléket, élményt szereztem, amik egymással versengve kerültek felszínre. A sokadik átolvasásra, javításra is egyre újabb gondolatok törtek elő, amiket “muszáj papírra vetnem”. Néha úgy éreztem, hogy mivel egy-egy színészt jobban kedvelek a másiknál, s szinte lelkiismeret-furdalást okozott, hogy többet írtam róla, mint másokról. Be kell vallanom persze azt is, hogy voltak számomra unalmasabb panelek is, amikről úgy kellett emlékezetem zugaiból összekaparni az információ morzsákat. S ha már ilyen részletesen elemeztem, hogy mennyire nehéz egy ilyen beszámolót összeállítani, végezetül hadd álljon itt a dolog kellemes része: minden egyes alkalommal, amikor megnyitottam az SFPortál szerkesztő felületét, elkapott a nosztalgia. Minden egyes alkalommal, amikor a képeket nézegettem, válogattam és szerkesztettem, újra és újra átéltem a FedCon érzést. Ha csak egy pár órára is, de újra elmerültem a sorozatok világában, eszembe jutottak a kedvenc részeim, s néha még a polcról is levettem az aktuális epizódot. Végighallgattam Wil Wheaton Memories of the Futurecast podcastjait, mert már sokadszorra rájöttem, hogy a színész mennyivel jobb fej, mint a sorozatbeli szerepe. Lecsekkoltam az imdb-n az előadók aktuális szerepeit, más convention-ökön elhangzott beszámolóit. Köszönettel tartozom az SFportal-nak, hogy lehetőséget adott arra, hogy elmehessek a rendezvényre és megírhassam ezt a beszámolót.]]>