Ha lehetne díjat osztani a legfélrevezetőbb mozis sajtóközlemény kategóriájában, akkor az idei jelöltem az InterCom lehetne. Az X-akták 2 – I Want to Believe – Hinni akarok film jó ugyan, de a fél mozi csalódottan távozott – nem azt kapták, amire számítottak. UFO-hadak és idegenek helyett ugyanis kicsit vívódós, kicsit lelkiz?s sztorit kapunk, összeesküvések és világmegmentés helyett.Nézzük csak, mit is ígért a hazai forgalmazó a nekünk is megküldött sajtóanyagban, X-akták mozifilm címszóval: El?ször a kutatók csak különös rádiójeleket fognak. Hamarosan a teleszkópokon is feltűnnek. Nemsokára már szabad szemmel is láthatók. És az is kiderül, hogy az érkezők nem barátságosak. A paranormális, metafizikus és földönkívüli ügyek elszánt szakért?i azonban mégsem válnak feleslegessé. Sőt: talán az ő tapasztalatuk és bátorságuk lehet az, ami megfordítja az emberiség elkerülhetetlennek látszó pusztulását. Nos, valójában a mozifilmben a következő történik: – kutatók azok vannak, de speciel egy eltűnt FBI ügynök után kutatnak – rádiójeleket több szereplő is fog, minthogy manapság az FBI ügynökök szinte 100%-ban el vannak látva mobiltelefonokkal – teleszkóp egy darab sincs a filmben, biztos a költségvetés miatt spórolni kellett vele – sok minden látszódik szabad szemmel, főleg a főbb és mellékszereplők – és igen, vannak köztük kevésbé barátságosak is, mert hát ugye ellenfelek nélkül uncsi lenne egy X-akták mozi – és viszont ebben a filmben nem utal semmi az emberiség elkerülhetetlen pusztulására Rakjuk össze akkor a poénok lelövése nélkül, hogy mi is történik a sajtóanyaggal ellentétben a mozifilmben. Sok-sok évvel a sorozat eseményei után járunk, az FBI irodák falán is immáron George W. Bush képe függ kinn. Sem Mulder, sem pedig Scully nem játszanak már az FBI kötelékében. Mulder továbbra is a plafont dekorálja ceruzákkal, Scully viszont orvosként dolgozik egy kórházban. Az FBI közben egy eltűnt ügynöke életéért izgul, akit több, mint 72 órája nem találnak – ennyi idő után, mint tudjuk, nagy valószínőséggel már csak egy halottat szokás találni. Viszont Joe atya nyomra vezeti őket – állítása szerint látomást kapott, annak segítségével. Az FBI szkeptikus, de elvileg Joe atya semmit nem tudhatott az ügyről és annak szereplőiről – nincs mit tenni, muszáj lesz bevonni Muldert, aki az X-akták egyetlen szakért?je. Az ő segítségével remélik kideríteni, hogy Joe atya kamuzik, vagy tényleg látomásai vannak. Mulder persze addig rágja Scully fülét, amíg ő is segítségére lesz az ügyben. Scullyt, aki közben a történet „B” vonalával van elfoglalva – egy, az orvostudomány szerint menthetetlen kisgyerek életéért küzd. A második X-akták mozifilm tehát nem UFOkról, invázióról és kormányzati összeesküvésekről szól, amihez a legtöbben kapcsolni szokták a sorozat nevét – vagy amit a magyar beharangozó anyag sugall. Ez különösebben nem is baj, kivéve akkor, amikor a moziban egy csomó ideges ember mocorog, hogy hol vannak már az idegenek, hogy aztán a film végén csalódottan álljon fel, hogy sehol sem voltak repül? csészealjak. (Kivéve persze Mulder falán a posztert.) Maga a sztori nem különösebben nagy durranás – láttunk ennél misztikusabbat, borzongatóbbat mozivásznon és tévéképerny?n is. Ami miatt mégis nézhet?, az egyértelműen a karakterek miatt van. Az átlag sorozatokban általában az „és boldogan éltek, míg meg nem haltak” című lezárást szokták alkalmazni – nos, Mulder és Scully nem haltak meg, de jelen állás szerint pályafutásuk nem tekinthető igazi sikersztorinak sem. Megszenvedték az FBI-ban eltöltött éveket, és azóta sem heverte ki egyikük sem az ottani „karriert”. A film tényleg arról szól, ami a címében van: Hinni akarok. Mindketten hinni akarnak valamiben, mindkettőjüknek le kell zárnia magában a múltat, meg kell találniuk a megnyugvást. Már rég nem arról szól az életük, hogy el kell-e hinniük azokat a bizarr, megdöbbent?, misztikus dolgokat, amikbe rendszeresen belefutnak. Most sem igazán arról a felszíni problémáról szól a történet, hogy lehet-e hinni Joe atyának, avagy sem. A magam részéről mondjuk sosem voltam egy kimondott nagy X-akták rajongó – hellyel-közzel néztem a sorozatot, sokat kihagytam. Nem tudom megítélni tehát, hogy egy X-akták rajongó számára mennyire kielégítő a film, mennyire van helyén az ő szemszögükből minden egyes apró részlet. Nekem, aki valamennyire megkedvelte Mulder és Scully karakterét, mindenképpen érdekes volt látni azt, hogy mennyire változtak ezek a karakterek a sorozat utáni időben, és mennyire megviselte őket az, amit az FBI-nál átéltek, és hogyan próbálnak egy mozifilm keretein belül kimászni ebből a nem túl fényes lelkiállapotból. És valószínőleg emiatt nem biztos, hogy itthon akkora nagy siker lesz ez a film: nem tudom, mennyire olvadt le az első pár szezon környékén még nagyszámú magyar X-akták rajongói tábor, és egyáltalán, akik nem kimondott rajongók, de jó szívvel emlékeznek a sorozatra, azok mennyire emlékeznek rá. Tippem szerint az átlag mozinézőnek egész egyszerűen nem lesz túl izgalmas ez a film. Az X-akták második filmjén érz?dik a sorozatfilmek általános átka: vagy olyan mozit csinálsz, ami elé bárkit le tudsz ültetni – vagy pedig csak a rajongóidra vagy tekintettel. Az I Want to Believe a nem-rajongók számára nézhet?, de talán nem annyira izgalmas; akik szimplán kedvelték a sorozatot, azoknak érdekes lehet, ha kedvelik belső drámákat… a rajongók meg remélem, legalább egy komment erejéig megírják, hogy számukra milyen volt . Merras legutóbbi sci fi blogbejegyzései: module=merras}]]>
A szerzőről
Merras
Az SFportal társalapítója, szerkesztője. Kedvenc sci-fi sorozata ennyi idő elteltével is a Babylon 5. Több, mint 15 éven keresztül számtalan sci-fi rendezvény szervezője volt. Bár továbbra is mindene a sci-fi, aktivitása alább hagyott, mióta egy belvárosi kerület önkormányzati képviselőjeként dolgozik. Manapság főleg D&D szerepjátékkal üti el a kevés szabadidejét.