Michaleczky Péter élménybeszámolójának záró darabja.

Még több parti Péntek este részt vettünk a Gollanz kiadó szűk körű partiján. Az eszem-iszomot egy belvárosi elit szórakozóhely különtermében tartotta az amerikai kiadó csapata. A Gollanz partit azért érdemes megemlíteni, mert ha nem megyünk el, akkor nem találkozunk össze Cecilia Dart-Thorntonnal. Az egész úgy kezdődött, hogy a Moat House előtt ácsorogva, mikor megjött végre a taxink, teljesen véletlenül beült mellénk egy bájos, harmincas éveinek végén járó hölgy, aki szintén a városba igyekezett egy másik partira. Kiderült, hogy Cecilia Dart-Thorntonnak hívják, fantasyt ír és Ausztráliában él egy nagyobb birtokon. Bűbájos volt, rendkívül kedves és roppant intelligensnek látszott, ezért elhatároztuk, hogy utánajárunk, kicsoda is valójában, és milyen regényeket ír. A Gollanz parti remek volt, itt találkoztunk először az izraeli „különítménnyel” (1. kép – az izraeli delegáció), valamint Terry Pratchettel, aki aznap érkezett a WorldConra. Miközben Watsonnal és Pratchettel húsos tekercsekre vadásztunk a büféasztalnál, Roberto felgyújtotta az ingét, majd gyorsan összeismerkedett két fiatal leányzóval, akikkel többet nem találkoztunk. Az igazán izgalmas este a szombati volt, sikerült ugyanis meghívót szereznünk a kalóz-partira, amelyet egy másik nagy kiadó, a Harper-Collins szervezett Glasgow egyik büszkeségén, a majd 200 éves Tall Ship nevű hatalmas vitorláson (3. kép).
Az érkező vendégeknek kötelező volt valamilyen kalózfelszerelést felölteniük: fél órán belül a fedélzetet ellepték a kalózok. (4. kép – Harry Harrison, mint Hook kapitány) A Tall Shipről Iannel hamar leléptünk, Robertóék még maradtak, és alaposan eláztak. Felmentünk a Moat House 18. emeletére, ahol a Dell Publishings (az Asimov’s és az Analog kiadója) és az SFWA (Science Fiction Writers Association of America) kibérelt közösen egy nagy apartmant. Miután teleettük magunkat süteménnyel, hajnali kettőig néztük a CNN-t. {mospagebreak title=Hugo-díj} Hugo-díj A Hugo-díj a science-fiction közösség legrangosabb díja, azok, akik elnyerték ezt az elismerést valamely regényükkel vagy novellájukkal, igazán büszkék lehetnek. A Hugo-díj eggyé forrt a WorldConokkal, bárki, aki megváltja a belépőjét időben a rendezvényre, jelölhet és szavazhat. Mindez azt jelenti, hogy szemben a zsűrizett díjakkal, a Hugo-díj alapvetően közönségdíj. A Hugo-díj szavazása valamikor július elején zárult le, az eredményhirdetésre pedig Glasgowban, a WorldCon utolsó estéjén került sor. A SECC legnagyobb terme, az Auditorium csurig megtelt emberekkel, a ceremónia-mesterek (Paul McAuley és Kim Newman) gyorsan és rutinosan vezették a díjátadást, kellő humorral. A végeredmény alaposan meglepte a közönséget, később a Hiltonban többen is mondták, hogy Ian McDonaldot várták befutónak a legjobb regény kategóriában. Íme a végeredmény: Legjobb regény: Susanna Clarke: Jonathan Strange & Mr Norrell
Legjobb kisregény: Charles Stross: The Concrete Jungle
Legjobb ‘novelette’: Kelly Link: The Faery Handbag
Legjobb novella: Mike Resnick: Travels with My Cats
Legjobb kapcsolódó könyv: The Cambridge Companion to Science Fiction ed. Edward James & Farah Mendlesohn
Legjobb drámai mű: The Incredibles
Legjobb rövid drámai mű: ’33’ – Battlestar Galactica
Legjobb szerkesztő: Ellen Datlow
Legjobb képzőművész: Jim Burns
Legjobb ‘semiprozine’: Ansible
Legjobb fanzin: Plokta
Legjobb fan képzőművész: Sue Mason
Legjobb website: SciFiction (www.scifi.com/scifiction) {mospagebreak title=Cecilia Dart-Thornton} Cecilia Dart-Thornton Azt követően, hogy a sors összehozott minket Ceciliával a taxiban (6. kép), elhatároztuk, hogy részt veszünk minden olyan programon, amely kapcsolódik a személyéhez. A Trading Hallban Ianék beszerezték Cecilia monumentális regényciklusának első két kötetét, és amennyit lehetett elolvastak belőle, hogy felkészüljenek a másnap délelőtti Kaffeklatschra. A beszélgetés lenyűgöző volt. Nemcsak Cecilia személye, hanem a történet is, amit elmesélt. A nagyanyja gazdag, nemesi család sarjaként ment férjhez egy Ausztráliában élő, előkelő családi háttérrel rendelkező katonatiszthez, az esküvőt Angliában tartották, és ott is telepedtek le. Az anyja születése után a nagyapja elszegődött az egyik angol légitársasághoz, amely szigetország első és egyben legnagyobb személyszállításra tervezett léghajóját építette. A monstrum első útja, tömve gazdag, előkelő utasokkal Párizsba vezetett, a nagyapja szolgálatot teljesített az úton. Azonban a léghajó sosem érte el Párizst, csupán a francia partokat, viharba került és kényszerleszállást kíséreltek meg egy nyílt terepen. Cecila elmondta, hogy máig nem tudni, végül mi okozta a katasztrófát, de gyanítják, hogy ereszkedés közben, földközelben villám csapott a léghajóba, amely menten kigyulladt. Az utasok nagy része és legénység — köztük Cecilia nagyapja is — szörnyethalt. Nagyanyja, aki egész életét Angliában élte addig, úgy döntött, hogy férje ausztrál birtokára költözik, így született Cecila Dart-Thornton végül Ausztráliában. Azt is megtudtuk róla, hogy első regényét az interneten tette közzé, barátai unszolására. A honlapot azonban hamar felfedezte egy helyi kiadó, és egy héten belül szerződést ajánlott a kötet megjelentetésére. Cecilia írói karrierje ezt követően indult be, jelenleg a heroikus, meglehetősen egyéni hangvételű és alaposan kidolgozott világban játszódó regényciklus hatodik kötetét írja. Végezetül… A WorldCon hatalmas élmény volt, igaz az időm nagy részét kávézókban, sörözőkben és partikon töltöttem, de így volt lehetőségem találkozni egy csomó emberrel. Kevés előadásra ültünk be, hiszen folyamatosan volt más programunk. De mindent összevetve, azt hiszem, ezeknek a találkozóknak ez a lényege, legalábbis a korábbi tapasztalataim ezt sugallják. Jövőre valahol az Egyesült Államokban lesz a WorldCon, 2007-ben pedig Yokohamában, ami igazán csábító, jó ürügy, hogy az ember Japánban látogasson, és a WorldCon előtt vagy után egy vagy két hetet eltöltsön a szigetországban. Remélem, sokaknak sikerült kedvet csinálnom ezzel a talán itt-ott kicsit bő lére eresztett, meglehetősen szubjektív beszámolómmal arra, hogy ellátogassanak a legközelebbi nagyobb SF találkozóra, amelyet a környékünkön tartanak. Nem feltétlenül a WorldConra, mivel ritkán tartják az öreg kontinensen (tíz évente egyszer), és az utazás, szállás meglehetősen költséges, de talán a következő EuroConra, amelyre Kijevben kerül sor 2006 áprilisában.
]]>