„War is not about glory. War is about victory.” „A háború nem a dicsőségről szól, a háború a győzelemért vívott harc.” Ha érdekel egy kitalált világ, aztán hírt kapok arról, hogy amit eddig papíron olvastam, megfilmesítik, már biankó képes vagyok tövig rágni a körmöm az izgatottságtól. Egyrészt az ember várja a szeretett karakterek és a világ „feléledését”, másrészt félti kicsit azért a magában őrzött képet, mint egy ereklyét. Jó esetben az eredmény pozitív, rossz esetben csalódottan távozunk a moziból. Jelen esetben pedig a mozi sajnos szóba se jöhet, legalábbis itthon nálunk nem. A Warhammer 40k filmjét, az Ultramarines-t ugyanis csak dvd kópiákban lehet elérni (az xvid-et le ne szedjétek, a minősége pocsék!) és persze ezt is csak vagy megrendelve külföldről vagy nem hivatalosan, pedig kár érte nagyon. Ian Watson Warhammer 40k-jának itthon is népes rajongótábora van, ők biztos szívesen elmentek volna a moziba többször is.

Sayed spoileres kritikája.

Jómagam nem tartozom a Warhammer univerzum rajongótáborába, legalábbis mostanáig nem tartoztam. Töredelmesen bevallom, sem a játékokat, sem a képregényt, sem a könyveket nem olvastam (utóbbi azonban már folyamatban van). Cserében viszont teljesen friss szemmel és mindenféle előítélet nélkül néztem végig a filmet. Elsőre azonban mellényúltam, mert egy xvid verziót töltöttem le, aminek a képe is, valamint a hangja is pocsék volt. 10 perc után le is lőttem és azt mondtam magamban, hogy na, ennek a filmnek se sok esélyt adok, gyenge. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a film full cgi mivolta ellenére, ami kategóriában azért ma már jó filmeket lehet készíteni, inkább idézi a kicsit idejétmúlt számítógépes játékok grafikáját, mint mondjuk egy gollamot a Gyűrűk Urából. Az Avatarról meg ne is beszéljünk, mert attól meg annyira távol van, mint Makó Jeruzsálemtől. Miután csak meg lettem győzve, hogy nekem ezt a filmet végig kell néznem és megkaptam jobb kép- és hangminőségben (a dvd került a kezeim közé), újra nekiveselkedtem. És döbbenten tapasztaltam, hogy már az az első tíz perc is tetszik, aminél az előző verziónál feladtam és cseppet sem fogott meg. Az emberi mozgás modellezése nehéz dolog, az Ultramarines pedig nem egy nagy költségvetésű film, mindössze 26 millió dollárból forgatták, így természetesen senki ne is várjon csodákat látvány téren, bár hozzáteszem: vannak határozottan szép képek és jó jelenetek a filmben, amik bőven feledtetik a kevésbé sikerült jelenetek miatt érzett hiányt. Talán emiatt is, de tényleg különösen fontos, hogy a lehető legjobb elérhető verzióban nézzétek meg. Amivel viszont határozottan és az első képkockáktól fogva rendelkezik a film, az a varázs. Az előbb picit leszóltam a számítógépes játékok intro filmjeire hajazó grafikát, de valójában az a típus vagyok, aki nagyon sok órát, hetet, hónapokat, sőt, éveket töltött ilyen játékokat játszva. Így a képi élmény engem egy kissé ezen időkbe tolt vissza és nosztalgiát ébresztett, úgyhogy a film hátránya végül pont az egyik oka, amiért, amivel megfogott. Néha határozottan vártam, hogy mikor akad már meg egy picit a kép, de ez persze nem következett be. „They are more than mortal. They are steel and they are doom. They are the champions of Mankind.” „Többek ők, mint halandók. Acél és végzet kovácsolta őket az emberiség bajnokaivá.” A másik ok már sokkal kézenfekvőbb. A film hangulata szuper, a forgatókönyv jó (Dan Abnett jegyzi), nem egy sora határozottan megragadós, nem felejthető, később idézetté válós. Vannak benne ugyan klisék bátorságról, hősiességről, győzelemről és halálról, de ezek számomra az elévülhetetlen fajták, angolul remekül hangzanak és nagyon jól ülnek, ütnek a darabban. Épp ezért a végén sóhajt az ember, mert a film kissé rövid, csupán 70 perc, plusz 10-20 percet még simán hozzá lehetett volna tenni 1-1 jelenet kiegészítésével. Túl hamar vége van. De ez még mindig sokkal szerencsésebb eset, mint amikor valami bő lére van eresztve és az ember unatkozni kezd, valamint az óráját nézegeti. Az Ultramarines-on nem lehet unatkozni – és így marad tere az ember fantáziájának is legalább. Az egyik kicsit alulírt jelenet nekem például a végén az utolsó jelenetek egyike volt, amikor a démonná vált Severus kapitányt kellett kinyírni mindössze 5 perc leforgása alatt. Az egy kicsit alulkomponált vagy még inkább időhiány miatt összecsapott volt. Vannak a bátor ultramarine-jaink, akik egymás csatatestvérei, harcban edzett katonák, a hűség és becsület, valamint a bajtársiasság zászlaja alatt harcolva… és szó nélkül mennek kinyírni a saját kapitányukat, mert egy másik rendbéli társuk azt mondta, hogy ő egy démon. Nem a film és a történet hiányosságának rovom fel pl ezt a jelenetet, egyértelműen költségvetési hiány derengett fel már nézés közben is okként a háttérben. Nem akartak hosszú perceket pazarolni az ebből a szituációból adódó morális kérdések feszegetésére, pedig véleményem szerint sokat tehetett volna még az űrgárdisták jelleméhez/szelleméhez. De végülis így is átjött, aminek át kellett jönnie, szóval összességében nem bántom, talán ez az egy jelenet az, ahol azonban mégis felvontam a szemöldököm kicsit, a film 95%-át viszont zökkenőmentesen végig tudtam izgulni. Maga a sztori: Severus kapitány az Ultramarine-ok rendházából segélyhívást fog a Mithron bolygóról, ahol egy egész század Császári Ököl védelmezi a császár egyik szentélyét. Márpedig ha egy századnyi Császári Ököl segélyhívást ad le, ott nagy gond van. Severus kapitány, mivel az Ultima század java része máshol harcol, csupán egy csapat űrgárdistával vág neki az útnak, hogy segítségükre siessen. A poros és fura elektromos viharoktól kavargó bolygón azonban már csak a csata, a káosz nyomait találják, valamint társaik megcsonkított holttesteit. De vajon mindenki halott-e a bolygón? Mi és miért történt? Az Ultima szakasznak ennek megértése válik új feladatává. Alapból a filmet – azért, mert nem ölték bele azt a még min. 50 milliót, amit kellett volna, hogy méltó, rangos filmbéli zászlóhordozója legyen a Warhammer univerzumnak, 6/10-re tenném, de mégis volt benne valami extra, a karaktereiben, a képekben, a sztoriban, ami miatt fáj a szívem, hogy csak ez az egy film van és nem egy egész sorozat, így mégiscsak inkább 7/10-et adok neki. Hiánypótlásképp pedig elkezdtem olvasni a könyveket.]]>