Vitorlával korokon át – II. rész

I.sz 476-tól, a nyugat-rómaibirodalom bukásával megkezdődött a középkor. A társadalmi összeomlás azonbanBizáncot, a kelet-római birodalmat kevésbé érintette, így ők maradtak aFöldközi tenger urai és Európa hajózási központja. A bizánci flotta zászlóshajóiaz úgynevezett drommonok voltak, amelyek egyaránt alkalmasak voltakhadviselésre és kereskedelemre is. Léteztek ugyan másfajta vitorlás hajóik is, deezekről kevés tény maradt fenn, nem úgy a drommonokról.

Leírás: A drommonok a 6. és a 7. században elterjedt bizánci hajókvoltak. Kétségtelenül a biremisekből (kétsorevezősök) fejlődtek ki. Méretbenvalahol a biremis és a triremis között helyezkedtek el. Gyors és könnyű, kétvagy háromárbocos, latin vitorlázattal ellátott hajók voltak. A tatnál és ahajóorrban magasított felépítményekkel, ahonnan hajítógépek segítségévelnyilakat, köveket, de legfőképpen görögtüzet – olajban földoldott szurok,hozzáadva kén és salétrom – szórtak az ellenségre. éppen ennek a fegyvernekköszönhetően győzedelmeskedtek folyamatosan a drommonok az arab hajók felett. Mivela legfőbb fegyverük a távolság volt, ezért a drommonokról eltűnt az ércdöfőorr. Később a szaracénok is használták ezt a hajótípust a keresztesekelleni hadjáratokban. A 11. században azonban a galleaszok megjelenésével adrommonok csillaga leáldozhott.

A korai középkorban általábantöbb eseményt és vállalkozást jegyeztek fel a szárazföldön, mint a tengeren ígyerről a korszakról kevés a használható információ. Annyi bizonyos, hogy atengeri utakat csak a kelet és nyugat közti megújuló kereskedelem hívta életreismét. Ennek kezdete a 7. századra tehető, és ebben élen a velencei, genovai,pisai, és amalfi kereskedők jártak. Legismertebben talán a velenceiek voltak,akik egészen a 17. századig élenjáró szerepet töltöttek be a Földközi tengertérségében. érdekes módon a vitorlás hajók fejlődése a kora középkorban sokkallassabb volt a Földközi tenger mellékén, mint mondjuk észak- Európában.Újdonság csak a latin vitorlázat volt, amelyet már a késő római hajókon ishasználtak, és meglepő módon eredetileg az arabok által használt dungijahhajótípus vitorlázata szolgált mintául. Ezt a típusú vitorlázatot (ezekről méga későbbiekben esik szó), a későbbi gályákon (galleasz, galleotte) iselőszeretettel használták. A hajózás fejlődésére – mint általábana technika más ágaira is – nagy húzóerővel voltak a középkor kereszteshadjáratai (1095-1204) Ennek hatására az észak-Európai hajózási újításokeljutottak a Földközi tenger térségébe is, és ott megkezdődhetett a tengerjárásdicső korszakának új, de egyben záró fejezete is. A velencei hajókészítőműhelyekben sorra készültek a gáylák, majd később a galleaszok és galleotték,amelyek egészen az 1600-as évek közepéig uralták a hajózást a Földközi tengeren.
{mospagebreak title=A gályák korszaka}

Leírás: A drommonokból kifejlődött evezős-vitorlás hajó volt,amelyet először az 1000-es évek környékén bukkant fel az Itáliaikereskedővárosok flottáiban. Elsősorban kereskedésre használták őket, deharcban is megállták a helyüket. Hosszú, karcsú, szép formájú hajók voltak,kezdetben két evezősorral, és egy keresztárbocra szerelt latin vitorlával.Később az evezősorok száma csökkent, és az árbocok és a vitorlák száma nőtt. Ataton kisebb felépítmény kapott helyet, de csak a tisztek céljait szolgálta, ésa hajó orrán ismét megjelent a rézékben végződő, hosszú rúd, amolyan döfőorr. Eztelsősorban lékelésre használták, de kiváló hidat is képezett a gyalogságnak,akik rajta keresztül tudták elözönleni a másik hajót. A hajó elnevezése(galeas) is innen eredeztethető, ugyanis ezzel akartak utalni a kardhallal(galeos) való hasonlatosságára. A gályákon már nem használtak görögtüzet, mertennek a fegyvernek a titka eddigre elveszett. Helyette viperákat, skorpiókat,gyúlékony anyaggal teli edényeket repítettek az ellenségre.

Leírás: A 15. és 16. századra már az észak-Európai vizeken is agálya volt a legjelentősebb hajótípus. A hajó eleje ágyúkkal, a tatja, pedigfényűző felépítményekkel gazdagodott. Megváltozott az evezés módja is, amitfeltehetőleg a törököktől vettek át. Gályarabokat használtak, akik korbácsütésekkelösztökélve, napi 10-12 órát eveztek, az időjárástól függetlenül, aludni is ülvealudtak. Aki kihullott, azt mint felesleges terhet gond nélkül a tengerbehajították. Egy-egy gálya körül dögletes bűz terjengett, és amikor egy ilyenhajó befutott egy kikötőbe, aki csak tehette, menekült a közeléből. Mégis ez akorszak volt a gályák fénykora. A leghíresebb gályák Velence és az oszmánbirodalom hajói voltak. A tengeri hatalmak folyamatos csatározásban voltak ahegemóniáért, de a legnagyobb ütközetre 1571-ben, a Lepanto melletti Páteriöbölben került sor. Több mint 500 hajó vonult fel a két oldalon összesen,nagyjából 80.000 fős létszámmal. A győzelmet végül a Szent Szövetség hajóiaratták, de ezt elsősorban a tüzérségüknek köszönhették, ugyanis az ágyúkat nemcsak a hajóorrban állították, fel, hanem az evezősorok mellett, oldalt is. Azilyen oldalágyús gályákat elkezdték szélesebbre építeni. Így ugyan vesztettek asebességükből és a manőverező-képességükből, de mégis győztesen hagyták el acsaták színhelyeit. Ezeket a hajókat elkezdték galleaszoknak, a gályánálkisebbre építetteket, pedig galleotték-nak nevezni.

Leírás: A 16. és 17. század Földközi tengeri hajója. A gályákbólfejlődött ki. Tulajdonképpen nem is más, mint egy hatalmasra épített gálya,néhány erre a típusra jellemző tulajdonsággal. Három árboccal szerelték, rajtaferde, latin vitorlákkal. 30-50 evezővel mindkét oldalon. Az evezősök afedélzet alatt kaptak helyet, hogy ne akadályozzák a matrózokat a vitorlákkezelésében és a pattantyúsokat a tüzelésben. A hajót, mintegy 50-70 ágyúvalszerelték fel. Ágyúk nem csak a hajóorrban, de a taton és végig oldalt ishelyet kaptak és ez tette a galleaszokat félelmetes és rettegett úszó erődökké.Az első galleasz 1431-ben, Genovában jelent meg. A gályával ellentétben ez nemterjedt el északon, csak a Földközi tenger hajója maradt. Ha a gyályafélék közésoroljuk az ősi biremiseket is, akkor elmondható, hogy ez a jellegű hajótípustöbb mint 2000 éven át, uralkodott a Mediterraneumban!
{mospagebreak title=Vitrolát bonts}

Természetesen a középkornak emeidőperiódusára már rájöttek a tengerjárók, hogy a hajózáshoz önmagában amegfelelő vitorlázat is elégséges, és nem feltétlenül van szükség emberi erőre,evezésre, hogy a hajók elérjék a céljukat. A gályák korszakának derekánelkezdtek megjelenni a csak vitorlával hajtott hajók is. Ezeket akkoriban az „nave”gyűjtőnévvel illették. Ezen nave-k előfutára a nagy latin hajó volt.

Leírás: A középkor első évszázadaitól kezdve a gálya mellett alegelterjedtebb nagy hajó a Földközi tengeren. A gályákkal ellentétbenkizárólag kereskedelmi célokat szolgált, ez jól látható a jellegzetesfelépítéséből is. Rövid, magas és széles, amolyan „úszó raktár” volt. Két fedélzettelépült, amelybe egyrészt felülről, másrészt a hajó oldalára szerel nyíláson át lehetettbehordani az árut. A hajónak még kormányevezője volt, így abban az időbenhasználták, amikor a Földközi tengeren még nem érzékeltették hatásukat a Hanzavárosok hajói, kiváltépp a koggék.

A nave, mint egyedi hajótípus, ésmár nem, mint gyüjtőnév a 12-14. század között jelent meg a nagy latin hajókversenytársaként. Az elsők még evezőkormányosak voltak, de a koggék nyomán avelenceiek és a genovaiak átvették az uszonyos kormányt, vagyis akormánylapátot. A nave csoportba sokféle formai kialakítású hajó tartozott,ilyenek voltak, a „koka” a „buzzo” vagy a genovai „usciere” vagy a „panfilia”és a bizánci „akacia” is. Ezek elsősorban árboc és vitorlaszámban, esetleg afelépítésben különböztek egymástól, de a karakterük mégis ugyanaz.

Leírás: A navék általában lassú és nehézkes mozgású hajók hírébenálltak, ám teherbíró képességük méretükhöz képest jelentős volt, nagyobb, mintkortársaiké a koggéké (róluk később) A latin vitorlázatot folyamatosanfelváltotta a keresztvitorlázat, mert a nagyobb hajókon már nem felelt meg alatin. A navék korszaka a karakk típus megszületéséig tartott.

Ha már a középkornál tartunk ésnagyjából a Földközi tenger, és a hozzá kapcsolódó tengerek környékén időzünk,akkor említést érdemel két másik hajótípus is, hiszen a hajózás nem elsősorbana judeo-keresztény kultúrkör privilégiuma volt ezen a területen sem; más népekis építettek kiváló és említésre méltó hajótípusokat. Az egyik ilyen hajó achebec (xebec), amely a 12.-13. században kifejlődött (feltehetőleg az arabdhow (dau)-ból) arab könnyű és rendkívül gyorsjáratú vitorlás volt. A chebecgyorsaságát nagyra értékelték, ezért hamarosan a legkedveltebb kalózhajó típussávált. Legfélelmetesebb híre az algériai chebec-kalózflottának volt ebben azidőben. Három alacsony árbocán arab vitorla feszült, és kis merülése ellenéreaz oldalán 14-22 kisebb ágyú kapott helyet. A hátsó felépítmény – a dzsunkákhozhasonlóan (erről később) – messze kilógott a törzsből és csapott vége volt. Achebec olyan sikeres hajótípus, hogy az arab tengeren és a Perzsa öbölben a mainapig is használják őket.

Leírás: A 12-13 században feltehetően a drommonból kifejlődött kishadivitorlás. Eleinte 30-40 segédevezővel is ellátták, de ezeket csakszélcsendben használták, ám később a vitorlázat fejlődésével ezek az evezőkelmaradtak. Három árbocán élénk színű latin vagy arab vitorla feszült.Orrárboca már nem szolgált hadicélokat, nem döftek vele.

A másik említésre méltó típus afelukka. Szintén a gályák korszakából származó földközi-tengeri kis vitorlás.Leginkább a mórok használták előszeretettel. Az uralmuk alatt az észak-afrikaiés Pireneusi félsziget partszakaszait fenyegették, mivel a chebec-hez hasonlóangyorsjárásúak voltak és így a kalózok kedvenc hajóivá váltak.

Leírás: Kisméretű, gyorsjáratú vitorlás. Felszereltéksegédevezőkkel, de ezeke t alig-alig használták, hiszen a két árbocra és egy orrárbocra szerelt latin/arab vitorlázat bőségesen elég sebességet szolgáltatottmég enyhe szélben is. Oldalán kisebb ágyúk is helyet kaptak. A sorhajókmegjelenésének korszakában a felukkák futárhajó szerepét töltötték be a flottáknagyobb és lomhább járművei között. Spanyolországban még a mai napig használnakfelukkákat kereskedelmi és halászati célokra.

Mostanra bejártuk a Földközitengert és vidékét a középkor napjaiban, ám ebben a korszakban a világtengerekmás tájain is virágzott a hajózás! Legközelebb az északi hűs vizekre és azegzotikus tengerekre látogatunk el, hogy megismerjük az ottani hajókat is.